Köd-cseter hever
Beivódott tömötten
A földfelszínen
Hallatszik még az éj
Néma sóhaja

Fénytörés csillog
Vízgyöngyök sokaságán
Ahogy csüngnek
Feszültség-burkukban
Megrekedt a hajnal sugara

Az égbolt első pírja
Tétován festi a horizont ívét
Épphogy csak pillogat
Még álmos a nappal
Didergek a zord nyirkossággal

Holdat kacagva kakas nyújtózik
Csiklandozza a csöndet
Zizegve prüszköl szél szárnyán
Mogorva-szürke felhő
Oson settengedve

Rögzítve egy pillanatot
Álmodozva elidőztem
A reggel születéséből
Magamba mentettem
Egy pillanatot

Nyirkos kő-izmok feszülnek
Szavak súlyos tömegének
Hiábavalóan.
A talaj ingoványos és
Lassan süpped a légszomjas est
Keszon tünetekkel.
A Nyilvánvaló elkerülhetetlen.

Verejték csillan a homlokon
Izzó fényben
Hevülten pezseg edényében
A megfáradt vér
Oxigén szegényen
És a periódus végén
A hullámvölgy mélyén
Hervadó szavak tömörülnek
Távolian idegenül értelmetlenek.
Semmit nem jelentenek.
Már
Elfagytak
Mielőtt virágba borultak
Volna.

Letaglózó
Sikoly a néma képen
Üvöltve végig szalad a háton
Fájdalmas hangon.
Aztán
Hallani a csend
Lüktető dobbanását
Halánték-artériákban
És a döbbenet fogságában
Tágra nyílt pupillák
Tükrözik a reszkető félelmet.

Az ígéret szép szó
Mondta Forest is
Ha megtartják
Meg még sokan
Reményben kapaszkodóan.

Az ígéret nemcsak szó
Pecsétes papírok fölött
Kimagasló
S ha megtartják
Becsülettel övezett
Szerény Tisztelet.

Szépen cseng az ígéret
Kinek Hit
Kinek Tett
Veled is megeshet
Ne feledd a képletet!

A kiragadott napszak
Az idö végtelenjében
Oly sebesen múlik el.
Parányi kevésnek tünik
Az érzékelés
Korlátai közt szorítva
Veled lehetek a Most-ban.
Tisztelem hálával
Nagyra értékelem
Csak ez számít
Ez a fontos Nagykincs
Mely túltesz mindenen
Hogy szeretetedbe csomagolva
Létezem.

Zümmög a rekkenő hőség
Rövidre zsugorodott árnyék
Meglapulva ásít
Függőlegesek tövében
És a közeli táj délibábja
Torkát köszörüli
Egy hűsítő imára.

Fuldokol mező-erdő-lélek.
Adatrekordot jegyeznek buzgón
Olvashatod a neten
Itt a földön ilyen is megterem.
Születőben van még
Több egyéb más
Csodás csapás
Észlelhető emberöltőn át
Eddig nem tapasztalt változás.

A Régiek megmondták
Más felé fordul a világ
De ki ad az agg károgása.
Haladni kell fejlődve
A mai korral előre
Tudományos ostorral
Az evolúció tetejére.
Alkotni Mű-remekeket
Nem mint a barlangi emberek.

Táguló légüres térben
Úszik a Föld a szemétben
S közben csapból folyik el a vére
Beton kerül amputált tüdejére.
Kórt fecskendez kapzsi módon
Ostobaság tüneteivel
A büszke bölcs-ő-ember.

Szemünk előtt haldoklik
Lendületes ütemben
A megsebzett Földelem.
A nemzedék ha elalszik
Elalél-szik-es talajon
Nézhet az űr-ablakon
Tudományát a zsebébe teheti
Nem lesz
Az ki dicsérgeti.

Itt az otthon, ez a haza
Itt volt az Éden maga
Valaha.

Hová fejlődik az ember agya....