Ó, az a karácsony…
Van kinek rémálom.
Nincs mindenhol ajándék gyereknek,
Gyereket, nem mindenhol szeretnek.

Ó, az a karácsony…
Van hol tündérálom.
Van hol együtt díszítik a fát,
Élvezik egymás ajándékát.

Ó, az a régi karácsony…
Hajléktalannak, félálom,
Mert tudja, ez a szeretet ünnepe,
De neki, totál kint van az ülepe.

Ó, az a karácsony…
Én azt, már úgy várom.
Nálunk mindig van ajándék,
Szeretet megnyilvánulék.

Ó, a karácsonyt… ha várják,
Mindenhol kellene, hogy várják!
Szétosszák Isten ajándékát…
Szétszórják, a szeretet magját.

Vecsés, 2010. december 9. - Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

Karácsonykor szeretik egymást az emberek?
Akkor a hétköznapokról megfeledkeznek?
Mindenki mutatja a jobbik oldalát,
Mutatja a szeretetét… kibontanád?

De ki nem mosogat, az akkor se
Ki nem főz finomat, az akkor se.
Kiben a gonosz lakik, az olyan…
Annak szava ekkor is vérfolyam…

Modern családban elveszett Isten?
Innentől pedig már, tán’ hit sincsen.
Hit nélkül nincsen család, szeretet,
Óh… hit nélkül nevelünk gyereket.

Modernség jó gondolat EU- ban,
De károsan ható a családban.
Modernség szétzilálja családot,
Tépi, mint a vad szél a pókhálót.

Vízióm… mindig szeretni kellene…
Karácsonykor itt volna az ideje,
De ha nem, akkor is most, legalább illene
Szeretetet mutatni, mi megérintene.

Vecsés, 2010. december 9. - Kustra Ferenc József

Karácsony van, a táj nem havas,
Ezért a szívem fáj… az havas.
Jót eszünk és ajándékozunk,
Gyerekek vágya… nem szánkózunk.

Hányan vannak, akik egyedül,
Ülnek fa alatt… de egyedül…
Nincs mindenhol oly nagy szeretet,
Pedig az sugároz meleget.

Vecsés, 2008. december 24. - Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

Már évek óta nem volt fehér karácsony,
De most aztán van, mínusz tizenegy fokon.
Azért, mert fehér, boldog is a karácsony?
Hogyne: égünk magas érzelmi hőfokon.

A karácsonyi szeretet mese habbal,
Az emberek nem változnak meg két napra.
Jó, ha legalább békét nyújtanak jobbal,
És ezt betartják legalább e két napra.

Vecsés, 2002. december 25. - Kustra Ferenc József

Aki az időben kicsit eltévedt
Nem tudja , hogy még
Ősz van ,vagy már tél lett.

A hőmérő zéróhoz közelít.
A nyirkosan zord pára
Rátelepszik a tájra,
Mindent kíméletlen beterít.

Távolban alig láthatók a fák.
Álmosak , nyújtózkodva
Mattosan szürkés-barnák.

Mára már minden megváltozott
Tavaszra a postás lenge nyárt hozott
Ősszel kivetkőznek a vénasszonyok
És nem tudom, hogy a tél mikor kopogott.