Idő 
Értékelés 
Értékelés Ma van a hatodik szökőévnek napja,
Harmadik évezred szépen köszönt rája.
Virít már az ágakon bársonyos barka,
A zöldellő mezőt százszorszép takarja.
Csallóközi vidékünk napfényben fürdik,
Határban a földet serényen művelik.
Sok traktor boronál, a magot is vetik,
Dús legelőkön a jószágot etetik.
A város is pezseg, tavaszt várja éppen,
Méltóképp tiszteleg, kulrúr-rendezvényen.
Falvak népe szorgos, munka van a kézben,
Hogy szép legyen e táj mindenki szemében.
Európa legnagyobb folyami szigete,
Világunknak fontos természeti kincse.
Sok fajnak otthona, élet környezete,
Utókornak óvni....jelen szükséglete!
Dunatőkés, 2024.február 29. -Ostrozánsky Gellért- íródott: 12 szótagos bokorrím csokorban.
Harmadik évezred szépen köszönt rája.
Virít már az ágakon bársonyos barka,
A zöldellő mezőt százszorszép takarja.
Csallóközi vidékünk napfényben fürdik,
Határban a földet serényen művelik.
Sok traktor boronál, a magot is vetik,
Dús legelőkön a jószágot etetik.
A város is pezseg, tavaszt várja éppen,
Méltóképp tiszteleg, kulrúr-rendezvényen.
Falvak népe szorgos, munka van a kézben,
Hogy szép legyen e táj mindenki szemében.
Európa legnagyobb folyami szigete,
Világunknak fontos természeti kincse.
Sok fajnak otthona, élet környezete,
Utókornak óvni....jelen szükséglete!
Dunatőkés, 2024.február 29. -Ostrozánsky Gellért- íródott: 12 szótagos bokorrím csokorban.
Az azúr fénnyel áradó utcákon,
A selymesen halovány kék ég alatt,
A házak homlokzatának csillogón
Visszaverődő visszfénye nem oly' matt.
Nők, mint azúr színű arany üstökős,
Úgy mentek tova, szinte átsuhantak.
Ruhájuk lebegett, arcuk gyönyörős,
De mindez csak álom, mit mások láttak.
Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József
A selymesen halovány kék ég alatt,
A házak homlokzatának csillogón
Visszaverődő visszfénye nem oly' matt.
Nők, mint azúr színű arany üstökős,
Úgy mentek tova, szinte átsuhantak.
Ruhájuk lebegett, arcuk gyönyörős,
De mindez csak álom, mit mások láttak.
Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József
Vad holdfény vágtat át a rónán,
Kevés, ki erre megy ez órán.
Kevés, ki veszi erre a merszet,
Legjobb, ha visz magával sereget.
A magányos vajon mit kereshet,
Miért nem visz magával sereget?
Biztos erre van valami dolga,
Nagy a mersze és/vagy bátorsága.
Nemcsak mersz kell, de sok szerencse is.
Cél; nemcsak menni, de találni is.
Ilyen az élet, mint egy nagy róna,
Vad holdfényben látunk képet róla.
Vecsés, 1998. július 30. - Kustra Ferenc József
Kevés, ki erre megy ez órán.
Kevés, ki veszi erre a merszet,
Legjobb, ha visz magával sereget.
A magányos vajon mit kereshet,
Miért nem visz magával sereget?
Biztos erre van valami dolga,
Nagy a mersze és/vagy bátorsága.
Nemcsak mersz kell, de sok szerencse is.
Cél; nemcsak menni, de találni is.
Ilyen az élet, mint egy nagy róna,
Vad holdfényben látunk képet róla.
Vecsés, 1998. július 30. - Kustra Ferenc József
Sorsom, mint kiszáradt folyó medre,
Száraz, köves, és a por tengere.
Szomjan veszett, elhullottak csontja
Övezi partot, mint keblek halma.
A sivárság olyan szembetűnő,
Hogy ettől már majd’ megolvad a kő.
Éltet adó folyadék itt nincsen,
Hogy lesz-e, arra kilátás sincsen.
Szárnyalni kellene, mint Ikarosz,
Mit számítana, hogy az lenne rossz.
Félnem nem kell, hogy majd megolvadok,
Mert kilátás sincsen, hogy szárnyalok.
Vecsés, 2000. július 17. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
Száraz, köves, és a por tengere.
Szomjan veszett, elhullottak csontja
Övezi partot, mint keblek halma.
A sivárság olyan szembetűnő,
Hogy ettől már majd’ megolvad a kő.
Éltet adó folyadék itt nincsen,
Hogy lesz-e, arra kilátás sincsen.
Szárnyalni kellene, mint Ikarosz,
Mit számítana, hogy az lenne rossz.
Félnem nem kell, hogy majd megolvadok,
Mert kilátás sincsen, hogy szárnyalok.
Vecsés, 2000. július 17. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
