Mikor szép, enyhe szélcsendes este van,
Egy könnyed sétát még megejthetsz bátran.
A léptek között reménnyel béke...idő surran,
A tarackból gyűlölet melletted nem durran.
Madaraknak dala zengve száll, mint ima,
Nyugtató balzsamként a léleknek manna.
A gonosz szekere...ha posványba ragadna,
Ébrednénk mindnyájan ily nyugalmas napra.
Borzadozva kérdez kis-ember még mindig,
Hol veszik a béke, hogy el nem jut a vágyig?!
Alattomos vigyor űz gúnyt mindhalálig...
A nép csak eszköz marad az utolsó szálig.
Emberiségen rákfene már ezredek óta,
Száguld a vészjármű, és nincsen pilóta.
Az éden gyorsan pusztul, leesett az alma,
Bűzös féreg banda lakomázik rajta.
Isten a kezében az ember lelkét tartja,
De földön biz sok tettet sátán igazgatja.
Gurul a nagy golyó, merre visz az útja?
Ennek márpedig...csak az Úr a tudója.
Ne az Istent féljed, Ő senkit sem bántott,
A teremtés egy csoda, ezzel nem hibázott.
Az ördögöt kerüld, ki füledbe súgott -
Akaratod szabad, csak hódítsd a világot.
Lucifernek lovára, sokan felültek már,
A kapzsi nem tudta mi lesz majd az ár.
Álmait hajtja, hol nincsen határ...
De a hinta lova csak körbe-körbe jár.
Ember...a sorsod ne add sátán kézre!
Cipeld a kereszted, Jézus is azt tette,
Az Útad ha Egyenes, felvezet mennybe,
Nem pörögsz szédülten örökké egyhelybe.
Dunatőkés, 2024. május 31.
Egy könnyed sétát még megejthetsz bátran.
A léptek között reménnyel béke...idő surran,
A tarackból gyűlölet melletted nem durran.
Madaraknak dala zengve száll, mint ima,
Nyugtató balzsamként a léleknek manna.
A gonosz szekere...ha posványba ragadna,
Ébrednénk mindnyájan ily nyugalmas napra.
Borzadozva kérdez kis-ember még mindig,
Hol veszik a béke, hogy el nem jut a vágyig?!
Alattomos vigyor űz gúnyt mindhalálig...
A nép csak eszköz marad az utolsó szálig.
Emberiségen rákfene már ezredek óta,
Száguld a vészjármű, és nincsen pilóta.
Az éden gyorsan pusztul, leesett az alma,
Bűzös féreg banda lakomázik rajta.
Isten a kezében az ember lelkét tartja,
De földön biz sok tettet sátán igazgatja.
Gurul a nagy golyó, merre visz az útja?
Ennek márpedig...csak az Úr a tudója.
Ne az Istent féljed, Ő senkit sem bántott,
A teremtés egy csoda, ezzel nem hibázott.
Az ördögöt kerüld, ki füledbe súgott -
Akaratod szabad, csak hódítsd a világot.
Lucifernek lovára, sokan felültek már,
A kapzsi nem tudta mi lesz majd az ár.
Álmait hajtja, hol nincsen határ...
De a hinta lova csak körbe-körbe jár.
Ember...a sorsod ne add sátán kézre!
Cipeld a kereszted, Jézus is azt tette,
Az Útad ha Egyenes, felvezet mennybe,
Nem pörögsz szédülten örökké egyhelybe.
Dunatőkés, 2024. május 31.
Szülők öröme
Sors-napot áld. Esélyt ad-
Jó szívű doktor!
Idegrendszer sebésze,
Aggódó ember reménye!
Szétmállott porc, hogyha csupa rozsda,
Szú rágta korong amikor már ronda...
Csontok közt az ideg, ha fogságba esik,
Bizakodik a beteg...hátha megmentik.
Szike a kézben
Neuron-szabadító.
Precíz figyelem!
Ember sorsot segítő
Hivatás - Életmentő!
Kisiklott testet jól oszlopozza!
A reményt műti, hitet csavarozza!
Elhivatottság kell, tudás és szeretet,
Vágányra rakni ismét egy életet.
Hős kezek tette
Dicső, szerénység kelyhe...
Mestert rejt lelke.
Naponta bús jajt enyhít,
Sérültben hitet hevít.
Angyalok karja védőn óvja nemes segítőket,
Nincs kiválóbb tett, mint adni egészséget.
Élethez új reményt, jövőbe vetett hitet,
Mindenkit a csapatból köszönet illet.
Hálát nyilvánít
Keser lélek-zokogás;
Kimondhatatlan!
Csak egy szó a köszönöm...
Áldás szálljon, fényözön!
Hangom elcsukló, mélyről jön, és csendes...
Ország előtt mondom, drága doktor...nemes
Kertmegi István.. családomnak biz becses,
Társaival együtt...áldozatos tettük köszönetes!
A tiszteletünknek élő-fény glóriája
Szeretettel, hálából van megfonva.
Istennek áldása szálljon mindnyájukra!
Dunatőkés, 2024. május 27. (köszönetnyilvánítás Dr.Kertmegi Istvánnak, és kiváló munkatársainak az SzTE idegsebészet klinikájára).
Sors-napot áld. Esélyt ad-
Jó szívű doktor!
Idegrendszer sebésze,
Aggódó ember reménye!
Szétmállott porc, hogyha csupa rozsda,
Szú rágta korong amikor már ronda...
Csontok közt az ideg, ha fogságba esik,
Bizakodik a beteg...hátha megmentik.
Szike a kézben
Neuron-szabadító.
Precíz figyelem!
Ember sorsot segítő
Hivatás - Életmentő!
Kisiklott testet jól oszlopozza!
A reményt műti, hitet csavarozza!
Elhivatottság kell, tudás és szeretet,
Vágányra rakni ismét egy életet.
Hős kezek tette
Dicső, szerénység kelyhe...
Mestert rejt lelke.
Naponta bús jajt enyhít,
Sérültben hitet hevít.
Angyalok karja védőn óvja nemes segítőket,
Nincs kiválóbb tett, mint adni egészséget.
Élethez új reményt, jövőbe vetett hitet,
Mindenkit a csapatból köszönet illet.
Hálát nyilvánít
Keser lélek-zokogás;
Kimondhatatlan!
Csak egy szó a köszönöm...
Áldás szálljon, fényözön!
Hangom elcsukló, mélyről jön, és csendes...
Ország előtt mondom, drága doktor...nemes
Kertmegi István.. családomnak biz becses,
Társaival együtt...áldozatos tettük köszönetes!
A tiszteletünknek élő-fény glóriája
Szeretettel, hálából van megfonva.
Istennek áldása szálljon mindnyájukra!
Dunatőkés, 2024. május 27. (köszönetnyilvánítás Dr.Kertmegi Istvánnak, és kiváló munkatársainak az SzTE idegsebészet klinikájára).
Kis kertemben nyugalomban,
Zaj-szmogmentes állapotban
Lelkem száll.
Hűs lomboknak árnyékában,
Madarakkal társaságban
Béke száll.
Csőr-dal zeng csak, szellő libben,
Úgy tűnik, hogy gondom nincsen.
Imám száll.
Bár néma lelkem aggodalmas,
Istenhez szavam bizodalmas.
Mennybe száll.
Az úrhoz szólok...itt köszöntöm,
Tudom nem kell könyörögnöm.
Hitem száll.
Áldását bízva, csendben kérem,
Gyermekemnek ez segítségem.
Remény száll!
Dunatőkés, 2024. május 26.
Zaj-szmogmentes állapotban
Lelkem száll.
Hűs lomboknak árnyékában,
Madarakkal társaságban
Béke száll.
Csőr-dal zeng csak, szellő libben,
Úgy tűnik, hogy gondom nincsen.
Imám száll.
Bár néma lelkem aggodalmas,
Istenhez szavam bizodalmas.
Mennybe száll.
Az úrhoz szólok...itt köszöntöm,
Tudom nem kell könyörögnöm.
Hitem száll.
Áldását bízva, csendben kérem,
Gyermekemnek ez segítségem.
Remény száll!
Dunatőkés, 2024. május 26.
A béke reszket,
Vak hatalom-vágy kínt szór...
Lőporos ige!
Torz eszme hódít,
Bűz-virág csüng életfán,
Elit vállán bűn!
Karakterikus...
Eme karaktelenség.
Sajátos jellem!
Rab-lánc súlya nő
Elnyomástól...szenvedő.
Ki-menekül-ő?!
Észt oszt sok bohóc,
Víg bábuk tapsa robban...
Féktelen hatás!
Kocka elvetve,
Vész lepellel befedve...
Ez biz nem játék!
Dunatőkés, 2024. május 25.- íródott: senrjú csokorban.
Vak hatalom-vágy kínt szór...
Lőporos ige!
Torz eszme hódít,
Bűz-virág csüng életfán,
Elit vállán bűn!
Karakterikus...
Eme karaktelenség.
Sajátos jellem!
Rab-lánc súlya nő
Elnyomástól...szenvedő.
Ki-menekül-ő?!
Észt oszt sok bohóc,
Víg bábuk tapsa robban...
Féktelen hatás!
Kocka elvetve,
Vész lepellel befedve...
Ez biz nem játék!
Dunatőkés, 2024. május 25.- íródott: senrjú csokorban.
Májusi vasárnapról írom nektek eme versem,
Mert vasárnap gyereknap lesz, azt én igen kedvelem.
Van bizony nekem két, régen felnőtt gyermekem,
Kik így születtek, és ők az örök-gyermekem...
Van még négy unoka, három lányka és egy fiú,
Ez meg már alapos ok, hogy én lehessek hiú?
(Septolet)
Látom előre,
Szép-színe
Lesz… mint hétvége.
Majd mókázunk,
Együtt játszunk!
Délbe kajálunk,
Délután sétálunk.
Délelőtt kicsikkel még homokozok
Amihez, már eléggé öreg vagyok,
Aztán a két nagyobbal jön kellemes társasjáték,
Tanuljanak meg mindent, nehogy maradjanak málék...
Estefelé meg leültetem a csapatot és elmondok nekik
Egy magyar népmesét. Még nagyok is a jó lelküket átengedik...
Míg világos van, még majd kimegyünk egyet focizni,
És majd' elfelejtem, ebéd előtt kell biciklizni...
(3 soros-zárttükrös)
Juj, hát a reggelt is köszöntőkkel kezdem,
Egy páleszt ha, állva, magamba döntöttem…
Juj, hát a reggel is köszöntőkkel kezdem.
Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt,
Emberfia gyermekei, unokái alkot egy akolt…
Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt.
(Senrjon)
Az összerántott csapat,
Majd jól érzi, szereti egymást.
Mit hoz vajh’ jövő?
Vecsés, 2020. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: a gyermeknapi várásokról, önéletrajzi írtásként.
Mert vasárnap gyereknap lesz, azt én igen kedvelem.
Van bizony nekem két, régen felnőtt gyermekem,
Kik így születtek, és ők az örök-gyermekem...
Van még négy unoka, három lányka és egy fiú,
Ez meg már alapos ok, hogy én lehessek hiú?
(Septolet)
Látom előre,
Szép-színe
Lesz… mint hétvége.
Majd mókázunk,
Együtt játszunk!
Délbe kajálunk,
Délután sétálunk.
Délelőtt kicsikkel még homokozok
Amihez, már eléggé öreg vagyok,
Aztán a két nagyobbal jön kellemes társasjáték,
Tanuljanak meg mindent, nehogy maradjanak málék...
Estefelé meg leültetem a csapatot és elmondok nekik
Egy magyar népmesét. Még nagyok is a jó lelküket átengedik...
Míg világos van, még majd kimegyünk egyet focizni,
És majd' elfelejtem, ebéd előtt kell biciklizni...
(3 soros-zárttükrös)
Juj, hát a reggelt is köszöntőkkel kezdem,
Egy páleszt ha, állva, magamba döntöttem…
Juj, hát a reggel is köszöntőkkel kezdem.
Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt,
Emberfia gyermekei, unokái alkot egy akolt…
Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt.
(Senrjon)
Az összerántott csapat,
Majd jól érzi, szereti egymást.
Mit hoz vajh’ jövő?
Vecsés, 2020. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: a gyermeknapi várásokról, önéletrajzi írtásként.