Idő 
Értékelés 
Értékelés Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
(3 soros-zárttükrös duó)
Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban,
És ez közeledő-vak ártalom, háború nincsen vágyomban.
Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja,
Nincs ám messze és az jó, hogy nem hallik a sorozatvetők zakatoló hangja.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja.
*
(leoninus)
Figyelem, hogy szívem néha csak úgy beleremeg, a gonosz meg kéjelegve hempereg…
Képzeletemben hallom néha azt, hogy vasaltsarkú csizmája zakatol, naná, csakis…
Már állandósult a rossz alvásom, így paplanom alatt az ideggel a táncot járom…
Bizony egy nagy hatótávú vasdarab elérhet, ami leölné összes reménységet…
*
(HIQ)
Rettegek,
Nem mellém lőnek…
Már halál?
*
Nem vágyok
Háborús tűzre.
Szalonna?
*
Kint fronton,
Élet vagy halál.
Nyomorék?
*
Szeretet
Otthoniaktól.
Csak ha még élnek…
*
Nincs nő sem…
Ki hozna kávét.
Bunker-lét.
*
Remeg már
Ez is, az is… sőt…
Nincs érzés…
*
(septolet)
Lőnek rám, én vissza.
Háború egy kergemarha.
Ki balga?
*
Gyilkos tűz,
Sortűz,
Kereszttűz,
Össztűz!
*
(LIMERIK)
Én csak szeretnék boldog lenni,
Otthon a kedvesemmel lenni.
Szerethetnénk egymást,
Támogatnánk egymást…
Gyűlölöm a háborús veszélyt…
Vecsés, 2023. június 23. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! [A HIQ saját fejlesztésem: szótagszám = 3-5-3 Tilos a rím és az elválasztás. Kell a haiku-elviség.]
(3 soros-zárttükrös duó)
Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban,
És ez közeledő-vak ártalom, háború nincsen vágyomban.
Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja,
Nincs ám messze és az jó, hogy nem hallik a sorozatvetők zakatoló hangja.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja.
*
(leoninus)
Figyelem, hogy szívem néha csak úgy beleremeg, a gonosz meg kéjelegve hempereg…
Képzeletemben hallom néha azt, hogy vasaltsarkú csizmája zakatol, naná, csakis…
Már állandósult a rossz alvásom, így paplanom alatt az ideggel a táncot járom…
Bizony egy nagy hatótávú vasdarab elérhet, ami leölné összes reménységet…
*
(HIQ)
Rettegek,
Nem mellém lőnek…
Már halál?
*
Nem vágyok
Háborús tűzre.
Szalonna?
*
Kint fronton,
Élet vagy halál.
Nyomorék?
*
Szeretet
Otthoniaktól.
Csak ha még élnek…
*
Nincs nő sem…
Ki hozna kávét.
Bunker-lét.
*
Remeg már
Ez is, az is… sőt…
Nincs érzés…
*
(septolet)
Lőnek rám, én vissza.
Háború egy kergemarha.
Ki balga?
*
Gyilkos tűz,
Sortűz,
Kereszttűz,
Össztűz!
*
(LIMERIK)
Én csak szeretnék boldog lenni,
Otthon a kedvesemmel lenni.
Szerethetnénk egymást,
Támogatnánk egymást…
Gyűlölöm a háborús veszélyt…
Vecsés, 2023. június 23. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! [A HIQ saját fejlesztésem: szótagszám = 3-5-3 Tilos a rím és az elválasztás. Kell a haiku-elviség.]
Hajnali fény, mely arcomra nézve
bekukucskál az ablakon,
csukott szemhéjam körül játszva,
mintha mondaná: itt vagyok.
Ébresztene, de nem birok kelni,
s fáradt testemmel harcolok,
mintha kínok közt kifeszítve
érezném minden végtagom.
Mégis muszáj. Hisz ezer a dolgom,
s magamban sorsom átkozom,
mért nem tesz végre igazságot?
Mért üldöz engem oly nagyon?
Keserű könnyek szántják az arcom,
s míg meleg ruhámat fölkapom,
úgy érzem, mintha ott feküdnék
kiterítve egy kínpadon.
Milyen jó volna néha- néha
elfeküdni az udvaron,
ringatózva egy hintaágyon,
míg rám nem talál a nyugalom.
Érezni, hogy a tavaszi szellő
végigsimít az ajkamon,
s minden gondomat elfeledve
hinni: az élet szép nagyon.
bekukucskál az ablakon,
csukott szemhéjam körül játszva,
mintha mondaná: itt vagyok.
Ébresztene, de nem birok kelni,
s fáradt testemmel harcolok,
mintha kínok közt kifeszítve
érezném minden végtagom.
Mégis muszáj. Hisz ezer a dolgom,
s magamban sorsom átkozom,
mért nem tesz végre igazságot?
Mért üldöz engem oly nagyon?
Keserű könnyek szántják az arcom,
s míg meleg ruhámat fölkapom,
úgy érzem, mintha ott feküdnék
kiterítve egy kínpadon.
Milyen jó volna néha- néha
elfeküdni az udvaron,
ringatózva egy hintaágyon,
míg rám nem talál a nyugalom.
Érezni, hogy a tavaszi szellő
végigsimít az ajkamon,
s minden gondomat elfeledve
hinni: az élet szép nagyon.
Hideg tél volt, és dideregve
ásítoztak a hajnalok,
dér lepte szárnyuk meglebbentve
bámultak be az ablakon.
Hűvös fényüket rám vetítve
végigszántottak arcomon,
mégsem fáztam. Hisz velem voltál,
s tested melege áthatott.
Hozzád bújtam. Te észre sem vetted,
mégis: annyira meghatott,
ahogy álmodban ott feküdtél
boldog mosollyal ajkadon.
Azt hittük akkor, úgy ébredünk fel
együtt majd minden hajnalon,
egymás karjában, önfeledten,
s ránk talál majd a nyugalom.
Most messze vagy. Nehéz a sorsunk.
Hideg ágyamban megfagyok.
Olyan jó lenne hozzád bújni,
s érezni, ahogy átkarolsz.
Tudom, hogy vársz, és épp úgy szenvedsz,
mint én, s egy derűs nappalon,
mardosó vágyad visszaűz majd.
Nem bírod soká. Jól tudom.
ásítoztak a hajnalok,
dér lepte szárnyuk meglebbentve
bámultak be az ablakon.
Hűvös fényüket rám vetítve
végigszántottak arcomon,
mégsem fáztam. Hisz velem voltál,
s tested melege áthatott.
Hozzád bújtam. Te észre sem vetted,
mégis: annyira meghatott,
ahogy álmodban ott feküdtél
boldog mosollyal ajkadon.
Azt hittük akkor, úgy ébredünk fel
együtt majd minden hajnalon,
egymás karjában, önfeledten,
s ránk talál majd a nyugalom.
Most messze vagy. Nehéz a sorsunk.
Hideg ágyamban megfagyok.
Olyan jó lenne hozzád bújni,
s érezni, ahogy átkarolsz.
Tudom, hogy vársz, és épp úgy szenvedsz,
mint én, s egy derűs nappalon,
mardosó vágyad visszaűz majd.
Nem bírod soká. Jól tudom.
Haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban…
Pirkadat lángja
Sarkallja tovább napot.
Felhőtlen, kék ég.
*
Séta, pipacs, rét,
A harmat könnyként ragyog.
Idegnyugtató.
*
Reggel, ha kardot
Ránt, meglódul nap-sereg.
Hőség alakul.
*
Hőség úgy tombol,
Tünemény napsugarak.
Hőgutaveszély.
*
Gondolat lézeng,
Ölelő kéz meg izzad.
Száradó kórók.
*
Piros a pipacs,
Kint a mezőn, ez csak gaz;
Réten oly’ peckes.
*
Lett virágtenger,
Szellő ring mező fölött.
Kedves napsütés.
*
Madarak vígak,
Dalolnak, és röpködnek.
Boldog, madárlét.
*
Madárdal hull rám.
Vízhullám, házasodik.
Kis hullám, fodros.
*
Sűrű zöld-erdő,
Bárányfelhők játszanak.
Tisztáson, széna.
*
Fák között ropja
Éji táncát, meleg szél.
Nem hozott hűvöst.
*
Árnyékok futnak
Egymás után a fűben.
Forró napsütés.
*
Aratóének
Zeng. Kotta nincs. Kaszálás.
Szomorú kalász.
*
A búzavirág
Elvész a kasza harcban.
Tarló maradón.
*
A búza tövén
Szökken a szár, termés lesz.
Új kenyér alap.
*
Szép idő. Meleg,
Felhőtlen égbolt, szélcsend.
Gyíkok oly’ fürgék.
*
Friss esődallam,
Szomjas természet éled.
Sejtmegújulás.
*
Élednek lombok,
Szellőben, levél zizeg.
Vihar közeleg
*
Hideg és meleg
Levegőből lett vihar.
Csak tört és zúzott…
*
Idő, tomboló!
Selymesen puha vihar?
Jégeső kemény.
*
Mélázó alkony.
Hőség, még tartja magát.
Bágyadt gondolat.
*
Mesés alkonyat,
Rubint fényében csillog.
Jó meleg este.
*
Alkonyati nap
Táncolt, viháncolt kertben.
Meleg az este.
*
Már későre jár,
Fohászhoz készülődünk.
Napisten alszik.
Vecsés, 2015. július 3. - Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
Pirkadat lángja
Sarkallja tovább napot.
Felhőtlen, kék ég.
*
Séta, pipacs, rét,
A harmat könnyként ragyog.
Idegnyugtató.
*
Reggel, ha kardot
Ránt, meglódul nap-sereg.
Hőség alakul.
*
Hőség úgy tombol,
Tünemény napsugarak.
Hőgutaveszély.
*
Gondolat lézeng,
Ölelő kéz meg izzad.
Száradó kórók.
*
Piros a pipacs,
Kint a mezőn, ez csak gaz;
Réten oly’ peckes.
*
Lett virágtenger,
Szellő ring mező fölött.
Kedves napsütés.
*
Madarak vígak,
Dalolnak, és röpködnek.
Boldog, madárlét.
*
Madárdal hull rám.
Vízhullám, házasodik.
Kis hullám, fodros.
*
Sűrű zöld-erdő,
Bárányfelhők játszanak.
Tisztáson, széna.
*
Fák között ropja
Éji táncát, meleg szél.
Nem hozott hűvöst.
*
Árnyékok futnak
Egymás után a fűben.
Forró napsütés.
*
Aratóének
Zeng. Kotta nincs. Kaszálás.
Szomorú kalász.
*
A búzavirág
Elvész a kasza harcban.
Tarló maradón.
*
A búza tövén
Szökken a szár, termés lesz.
Új kenyér alap.
*
Szép idő. Meleg,
Felhőtlen égbolt, szélcsend.
Gyíkok oly’ fürgék.
*
Friss esődallam,
Szomjas természet éled.
Sejtmegújulás.
*
Élednek lombok,
Szellőben, levél zizeg.
Vihar közeleg
*
Hideg és meleg
Levegőből lett vihar.
Csak tört és zúzott…
*
Idő, tomboló!
Selymesen puha vihar?
Jégeső kemény.
*
Mélázó alkony.
Hőség, még tartja magát.
Bágyadt gondolat.
*
Mesés alkonyat,
Rubint fényében csillog.
Jó meleg este.
*
Alkonyati nap
Táncolt, viháncolt kertben.
Meleg az este.
*
Már későre jár,
Fohászhoz készülődünk.
Napisten alszik.
Vecsés, 2015. július 3. - Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
A semmi, szépséges története…
Az este sötétje csak tovább sötétedet,
Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet!
Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett.
Est
Temet
Bíbor színt,
Szült sötétet,
Semmit nem látok.
Semmit nem látok.
Szült sötétet,
Bíbor színt
Temet
Est.
Est vörös kabátban,
De sötétedik már az ég.
Bíbor múlik lassan.
Szép világ. Nem látom szívét,
Szívének fájdalmas színét.
*
Az égbolt már nem is látszott,
Szemem csak sok csillagfényt látott,
Az égbolt már nem is látszott.
Fény
Ölel.
Nem látom
A kék eget
A sok csillagtól.
A sok csillagtól
A kék eget
Nem látom.
Ölel
Fény.
Ölelget a lágy fény,
Csillagragyogásban élek,
Úgy, mint féltett lélek.
Fellegben csillagmosolyok.
A föld alant mégis zokog.
*
Az este, klassz langymeleg volt, ingujjban voltam,
A kezdődő széllel, mint egy örült harcoltam.
Szembefújtam, de nem tudom, hogy mit akartam?
Est
Csodás,
Enyhe szél
Arcon csókol.
Ebből meg mi lesz?
Ebből meg mi lesz?
Arcon csókol
Enyhe szél.
Csodás
Est.
Különös meleg van.
Kicsit fújdogál csak a szél,
Táj szemére csókol.
Most épp mi történik velem?
Furcsa. Ez talán szerelem?
*
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Magamban, mint egy árnyék (sajátom!), csak vívtam harcom!
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Éj
Sötét
Betakar,
Békét keres
Nyugtalan lelkem.
Nyugtalan lelkem
Békét keres,
Betakar
Sötét
Éj.
Nyugtalanságom nagy.
Sötét éjjel takarózom,
Csendtelen lett lelkem.
Borús dörgés, itt-ott lebeg,
Lehunyódnak csillagszemek.
*
Szél gyorsan és egyszerre meghozta a felhőket,
Itt már nem volt mese, fogadtam az esőket!
Rohanva küzdöttem le a házba vezető lépcsőket!
Vecsés, 2018. január 11. – Szabadka, 2018. március 25. - Mórahalom, 2018. június 9. – Kustra Ferenc József – a verseket és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a tükör apevákat Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ –kat Farkas Tekla.
Az este sötétje csak tovább sötétedet,
Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet!
Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett.
Est
Temet
Bíbor színt,
Szült sötétet,
Semmit nem látok.
Semmit nem látok.
Szült sötétet,
Bíbor színt
Temet
Est.
Est vörös kabátban,
De sötétedik már az ég.
Bíbor múlik lassan.
Szép világ. Nem látom szívét,
Szívének fájdalmas színét.
*
Az égbolt már nem is látszott,
Szemem csak sok csillagfényt látott,
Az égbolt már nem is látszott.
Fény
Ölel.
Nem látom
A kék eget
A sok csillagtól.
A sok csillagtól
A kék eget
Nem látom.
Ölel
Fény.
Ölelget a lágy fény,
Csillagragyogásban élek,
Úgy, mint féltett lélek.
Fellegben csillagmosolyok.
A föld alant mégis zokog.
*
Az este, klassz langymeleg volt, ingujjban voltam,
A kezdődő széllel, mint egy örült harcoltam.
Szembefújtam, de nem tudom, hogy mit akartam?
Est
Csodás,
Enyhe szél
Arcon csókol.
Ebből meg mi lesz?
Ebből meg mi lesz?
Arcon csókol
Enyhe szél.
Csodás
Est.
Különös meleg van.
Kicsit fújdogál csak a szél,
Táj szemére csókol.
Most épp mi történik velem?
Furcsa. Ez talán szerelem?
*
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Magamban, mint egy árnyék (sajátom!), csak vívtam harcom!
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Éj
Sötét
Betakar,
Békét keres
Nyugtalan lelkem.
Nyugtalan lelkem
Békét keres,
Betakar
Sötét
Éj.
Nyugtalanságom nagy.
Sötét éjjel takarózom,
Csendtelen lett lelkem.
Borús dörgés, itt-ott lebeg,
Lehunyódnak csillagszemek.
*
Szél gyorsan és egyszerre meghozta a felhőket,
Itt már nem volt mese, fogadtam az esőket!
Rohanva küzdöttem le a házba vezető lépcsőket!
Vecsés, 2018. január 11. – Szabadka, 2018. március 25. - Mórahalom, 2018. június 9. – Kustra Ferenc József – a verseket és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a tükör apevákat Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ –kat Farkas Tekla.
