Reggelente az első érzelem
Köszönt mérhetetlen tisztelettel,
...még ma is szál a lelkem,
S míg újra behunyom szemem
Egész nap sokszor velem leszel.

Magamban őrzöm minden lépted,
Szinte érzem lágy szívverésed,
És a lelked itt van velem
Hittel - mélyen bennem...
Szívembe olvadt a szerettetel.

Összetart az ész szelleme,
A szív mágikus ereje.
Együtt vagyunk egy Egész,
És nemcsak reggelente.
Hitünk nem csenevész!

Fent óg-móg az ég,
Majd gyors szél dúl...lé ráz fel.
Hej te...jól ázz el!

A föld biz vágy rád,
Híg csepp csak hullj, szűrt víz...
Menny áld, száll a hit..

Lét mag a lágy víz.
Föld, fű, fa nyel most. Egy korty,
És a táj dalt zeng.

Zord ég fényt hoz már.
Süt a nap, friss a zöld táj.
Bút visz a hős szél.

Dunatőkés, 2024. május 31.- íródott: senrjú formátumban egyszótagos szavakkal.

Mint egy pajzs, úgy véd.
Nagy had ott biz nem kelt át.
Pár szem állt csak őrt.

Hős kín - a nagy fal,
Nép könny írt rá csúf dics fényt.
Még ma is őrt áll.

Sok rab halt ott meg.
A zord táj, mint vad had ölt.
Rút sors lett ott por.

Kő út visz fel, le.
Hegy csúcs, mély völgy nem volt gát...
Ma már csak egy mű.

Nagy múlt ez, dics fény.
A hű nép ős trónt nem foszt.
Bud-ha él, nincs vész!

Dunatőkés, 2024. május 30. - íródott: senrjú formátumban, egyszótagos szavakkal.

EGY van folytonos,
Az állandó változás.
Lét-kohézió!
Tér, anyag, erő hatás,
Időben módosulás.

Az idő erő.
Áthat teret, anyagot.
Elöregedés!
Pillanatnak rejtelme,
Életet ad sejtekbe.

Múlik és halad.
Kordában tartja jelent.
Tér-anyag ura.
Egy csodától haladtat,
Tartja galaxisokat.

Mozgatórugó.
Energia iránya...
Egytől eredő.
Ha az idő megállna,
Világ össze roskadna.

Lét-substancia,
Isteni energia.
Kvark-hatás titok.
Lélek energia van!
Parában-hívő...tan.

Való világ kép,
Idő szállító-erő.
Képzelet-határ!
Öröklétben állandó,
Változóban folyandó.

Időtlen az nincs.
Mindent kitölt, összetart.
Dimenziósáv.
Elme síkján gondolat,
Isten őrzi titkokat.

Dunatőkés, 2024. március 21.

Mikor szép, enyhe szélcsendes este van,
Egy könnyed sétát még megejthetsz bátran.
A léptek között reménnyel béke...idő surran,
A tarackból gyűlölet melletted nem durran.

Madaraknak dala zengve száll, mint ima,
Nyugtató balzsamként a léleknek manna.
A gonosz szekere...ha posványba ragadna,
Ébrednénk mindnyájan ily nyugalmas napra.

Borzadozva kérdez kis-ember még mindig,
Hol veszik a béke, hogy el nem jut a vágyig?!
Alattomos vigyor űz gúnyt mindhalálig...
A nép csak eszköz marad az utolsó szálig.

Emberiségen rákfene már ezredek óta,
Száguld a vészjármű, és nincsen pilóta.
Az éden gyorsan pusztul, leesett az alma,
Bűzös féreg banda lakomázik rajta.

Isten a kezében az ember lelkét tartja,
De földön biz sok tettet sátán igazgatja.
Gurul a nagy golyó, merre visz az útja?
Ennek márpedig...csak az Úr a tudója.

Ne az Istent féljed, Ő senkit sem bántott,
A teremtés egy csoda, ezzel nem hibázott.
Az ördögöt kerüld, ki füledbe súgott -
Akaratod szabad, csak hódítsd a világot.

Lucifernek lovára, sokan felültek már,
A kapzsi nem tudta mi lesz majd az ár.
Álmait hajtja, hol nincsen határ...
De a hinta lova csak körbe-körbe jár.

Ember...a sorsod ne add sátán kézre!
Cipeld a kereszted, Jézus is azt tette,
Az Útad ha Egyenes, felvezet mennybe,
Nem pörögsz szédülten örökké egyhelybe.

Dunatőkés, 2024. május 31.