Ha úgy érzed hogy fáj az élet,s minden veszve van
ne szégyellj könnyet ejteni,csak sírj,sírd ki magad.
ha romba dőltek álmaid,s reményed elhagyott
s tán segíteni nem tudok,de ott leszek,.tudod.
fejed vállamra hajthatod, s együtt sírok veled,
én felszárítom könnyeid,mint apró gyöngyszemet.
Míg mosolyt látok arcodon a könnycseppek helyett
mi együtt sírunk,nevetünk,hisz ott leszek veled.

Öljük ki a szeretetünk,
Azt, mit eddig építettünk!
Öljetek ki az életből!
Azt mondtad én vagyok azaz angyal,
Aki mosolyt hoz, mint száraz karóra
vizet, s örülve kakukkol a falióra
majd ha a vendég fizetett.
A fizetség én vagyok?! Higgyem el?!
...
Csak ne űzz el; adj nekem teret;
a gyermekednek anyatejet...

Ha egymára talál
két szerető ember,
a szívük megtelik
boldog szerelemmel.

Nem kell nekik akkor
egyedül csak társuk,
mert együtt így lesz szebb
a közös világuk.

Egymás kezét fogva,
segítve egymáson,
könnyebb lesz az élet
ezen a világon.

És ha majd eljárnak
felettük az évek,
a közös múltjukra
sokszor emlékeznek.

Köszönik egymásnak
a sok szeretetet,
mellyel átvészelték
a nehéz életet.

Mikor a Kelet,

jön felém és szárnyal.

Várom és látnom kell

röppenő szárnyad!


Amikor a Dél,

elkábítva éget.

Csábító a vágy,

hogy elégjek érted!


Mikor a Nyugat,

leereszti szárnyát.

Látom a Kelet

árnyékos játékát.


Amikor az Észak,

közelít és támad.

Csodás élményekkel,

újra Téged várlak!

Szeretni valakit egy élet is kevés
de meggyűlölni néha csak egy pillanat.
lehet hogy néha padlóra kerülök,
de büszkeségem akkor is marad.

Eldobni mindent,s újra talpra állni
mert a büszkeségnek mindig ára van!
És ha tiszteletet már nem tudnak adni,
akkor maradjak inkább egymagam!

Ne ítélj senkit szóbeszéd alapján!
talán megtéveszt,talán elriaszt.
s tán a felszín mögött mélyen eltemetve
csekély külsőm egy jó szívet takar.