Anya a szivem úgy fáj.
Fáj, mert elhagytál.
Mindenki látja, szenvedek.
Nem szeretlek, elengedlek.
Én csak közbe jöttem.
Mint egy selejt termék.
Gyerekkorom számomra egy rossz emlék.
Az életem fonalát egymagam kötöttem.
Az, hogy újra eggyütt leszünk álom.
Évek óta csak a hivásod várom.
Nincs értelme már, kár minden szóért
Köszönet mindenért, köszönet a jóért.
Fáj, mert elhagytál.
Mindenki látja, szenvedek.
Nem szeretlek, elengedlek.
Én csak közbe jöttem.
Mint egy selejt termék.
Gyerekkorom számomra egy rossz emlék.
Az életem fonalát egymagam kötöttem.
Az, hogy újra eggyütt leszünk álom.
Évek óta csak a hivásod várom.
Nincs értelme már, kár minden szóért
Köszönet mindenért, köszönet a jóért.
Ha látod ezt a szenvedést és nincs hozzá szavad
csak egyet kérdek tőled én:Istenem!Merre vagy?
Mondd!Mért hozol rá szenvedést ki nem vétett neked?
Mért nem nyújtasz feléje segítő kezet?
Míg ártatlanok szenvednek,dőzsöl a gonosz,
s gyilkosok,zsarnokok helyett ártatlan lakol.
Míg gyógyszerekre nem telik,más kincseket rabol,
börtönből lesz mennyország s a kórházból pokol!
Nézd a gyönge gyermeket! A szenvedő szülőt!
S hívd magadhoz helyette a semmirekellőt!
S ha megteszed,hát elhiszem hogy itt vagy,s létezel,
s cserébe minden este imádkozom neked!
Ködbe burkolóznak
a hatalmas ormok,
ahova feljutni
oly nagyszerű dolog.
Fentről a magasból
hogyha letekintesz,
lélegzeted eláll,
oly gyönyörű táj ez.
Óriási fenyők
amerre csak nézel,
susognak teneked
fülednek sem hiszel.
A Csorba tónál is
álljál meg egy kicsit,
megláthatod ott a
tájnak szépségeit.
A hegy belsejében
pompás barlang bújik,
cseppkövek csillognak,
ott csoda rejtőzik.
A sok szépség láttán
jó érzés tölt majd el,
találkozhattál a
csodás természettel.
a hatalmas ormok,
ahova feljutni
oly nagyszerű dolog.
Fentről a magasból
hogyha letekintesz,
lélegzeted eláll,
oly gyönyörű táj ez.
Óriási fenyők
amerre csak nézel,
susognak teneked
fülednek sem hiszel.
A Csorba tónál is
álljál meg egy kicsit,
megláthatod ott a
tájnak szépségeit.
A hegy belsejében
pompás barlang bújik,
cseppkövek csillognak,
ott csoda rejtőzik.
A sok szépség láttán
jó érzés tölt majd el,
találkozhattál a
csodás természettel.
Mondd mennyi sóhaj kell ahhoz míg hozzád eltalál?
Mennyi bánat kell ahhoz,hogy meghallgasd imám?
Mennyi könny és mennyi kín,mely évek óta rág,
míg úgy érzem nem bírom :hát hallasd meg imám!
Nem kérek tőled semmi mást,csak adj erőt nekem!
Csitítsd háborgó lelkemet,mely tombol szüntelen.
ha nem tudsz felém nyújtani segítő kezet, hát ne hagyj tovább szenvedni !Kérlek!Istenem!
én csak érted élek s nem törődöm mással
néked áldozom egész életem
mit törődöm a hamvas ifjúsággal
ha te velem vagy édes gyermekem.
erőm fogytán van,s gyönge már a lábam
de ha téged lát új erőre kap,
és ha szemed boldog csillogását látom
még a sötét felhők sem aggasztanak.
melletted állok,betakarlak lágyan,
elnézem ahogy itt szundikálsz
és amint halvány arcodat szemlélem
megpihen rajta egy fáradt fénysugár.