Egyszer szeretsz,aztán eltaszítasz,
hogy tudjak hinni így neked ?
Ma mindent akarsz ,égő szenvedéllyel,
s holnap tán észre sem veszel .
Ha nem szólok az is fáj néked ,
ha aggódom ,az is baj neked !
Ha akarsz szeress ,vagy gyűlölj,
de ne űzz ily játékot velem!
Vagy engedj elmenni végleg ,
vagy engedj magadhoz közel,
Most !Amíg szeretlek én is!
Mert holnap már késő lesz neked !
Mama hol vagy ? Hűvös az este,
nem süt be fény az ablakon,
félek és fázom ,ha nem vagy mellettem,
nélküled védtelen vagyok.
Mama hol vagy?Bújj hozzám kérlek!
Hadd fogjam meg a két kezed!
Maradj itt hozzám simulva,
amíg még el szenderem.
Mama hol vagy?mTéged kereslek!
feléd nyúl csöppnyi kis kezem!
Fáradt arcodon végigszántva
megsimítva őszülő fejed.
Ami nem öl meg erőssé tesz.
Ne add fel könnyen, ostobán!
Ne hidd hogy mindent elvesztettél,
néked is nyílik még virág!
Most a sors térdre kényszerített,
de harcolj hogy újra talpra állj!
Söpörd el azt aki bántott,
s szeresd ki melletted ki áll!
Két tűzben edzett szív,
Egy füstbe burkolt szerelem.
Titkos lelkem e románc,
Mégis kell, kell nekem!
Vágyom rá, csak fájjon,
Fájjon, úgy szeresselek!
Nem tudhatod meg soha:
Én mindig Téged kerestelek.
Édes párom ne félj!
Nekem a fájdalom is gyönyör.
Csak maradj velem mindig,
Maradj meg hű és örök.
Váltsd meg magad énvelem,
Tisztán, szívvel-lélekkel
Lánc nélküli hűséggel,
Őszintén, szerelmesen.
És legyen ez az őrület
Háború vagy szerelem
Titkos lelkem e románc,
Mégis kell, kell nekem!
Egy füstbe burkolt szerelem.
Titkos lelkem e románc,
Mégis kell, kell nekem!
Vágyom rá, csak fájjon,
Fájjon, úgy szeresselek!
Nem tudhatod meg soha:
Én mindig Téged kerestelek.
Édes párom ne félj!
Nekem a fájdalom is gyönyör.
Csak maradj velem mindig,
Maradj meg hű és örök.
Váltsd meg magad énvelem,
Tisztán, szívvel-lélekkel
Lánc nélküli hűséggel,
Őszintén, szerelmesen.
És legyen ez az őrület
Háború vagy szerelem
Titkos lelkem e románc,
Mégis kell, kell nekem!
Megcsaltalak téged, kedves Magyarország!
Már távol élek tőled, mardos a honvágy.
Elhagytam a hazát, mi oly kedves volt nekem.
Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?
Még büszkén gondolok hőseinkre, tettükre,
Miként reményvesztett harcban is áldozták vérüket...
Hallhatatlanságuk immár örök és igaz,
Sarjuknak a büszke múlt ad egyetlen vigaszt.
Elhagytalak téged, drága Magyarország!
Jobb élet reményében kerestem új hazát.
Szerencsét próbálni akartam, és mentem.
Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?
Szívembe zártam az Alföldet, a hegyeket,
Patakok vizét és egy őszi levelet...
Az ősz után várva várt a gyönyörű tél,
Álmaimban, messze tőled még ugyanúgy él.
Eldobtalak téged, szeretett Ország!
Még kínoz engem érte a kegyetlen honvágy.
Elhagytam a hazát, mi oly kedves volt énnekem.
Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?
Már távol élek tőled, mardos a honvágy.
Elhagytam a hazát, mi oly kedves volt nekem.
Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?
Még büszkén gondolok hőseinkre, tettükre,
Miként reményvesztett harcban is áldozták vérüket...
Hallhatatlanságuk immár örök és igaz,
Sarjuknak a büszke múlt ad egyetlen vigaszt.
Elhagytalak téged, drága Magyarország!
Jobb élet reményében kerestem új hazát.
Szerencsét próbálni akartam, és mentem.
Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?
Szívembe zártam az Alföldet, a hegyeket,
Patakok vizét és egy őszi levelet...
Az ősz után várva várt a gyönyörű tél,
Álmaimban, messze tőled még ugyanúgy él.
Eldobtalak téged, szeretett Ország!
Még kínoz engem érte a kegyetlen honvágy.
Elhagytam a hazát, mi oly kedves volt énnekem.
Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?