Kisüt a Nap végez a téllel
De még kicsit küzd a széllel
Felkapja a sok falevelet, a régit
Megszédíti repíti, majd az égig
Tapsolnak a falevelek
Zörgő hangot adnak
Szél őket leteszi
Új helyet kapnak
Felragyog a napsugár
Simogatja arcom
Majd elsiet, kicsit még
Hideggel harcol
Gyengül a tél e harcban
Megfutamodik
Majd látjuk a kanyarban

Bólogatnak fák bokrok
Nagyokat erre
Elűzi meleg a hideget
Nem mennek perre
Felolvad a jég is a Dunán
Vadkacsák mennek úszni
Egymás után
Ragyog a Nap
Hóember meghajol előtte
Úgy is marad
A meleg derékba törte
Rügyek mit eddig hó takart
Nyújtózkodik nagyot
Pattanni akar

Elmegy a mogorva tél
Nem siratja senki
Nem szeretik
Utána senki nem fog menni
Nagyot sóhajt a kémény
Végre vége a télnek
Neki is nagy élmény
Nem zaklatják tán egy évig
Nyugodtan hagyják henyélni
Lélegzik a föld is nagyokat
Üdvözli a Napot,ragyoghat
Összefogott minden
Hogy elűzze a telet
Közös harc gyümölcse
Jó csak így lehet
Uralkodók majd váltják egymást
Trónt kap három évszak
Ki mind más

Csont fagyasztó a hideg
Havat a szél az arcomba fújja
Azt sem látni
Merre van a csillagok útja
Hold is a hideg elől bújna
Rideg arcát nem mutatja
Korom sötét az éjszaka
Az évnek könyörtelen évszaka
Udvaron csak lámpák
Fázósan dideregnek
Nem emlékeznek ők sem
Napra ennél hidegebbre
Üresek az utcák
Nem ugatnak kutyák
Hideg levegőtől, kihűlne a bendő
Behúzódott a melegre mindenki
Megfagyni a hidegbe
Most senki nem megy ki

Valami történt velem
Nem a szívem és a lelkemben
Fájdalom a térdemben
Fájdalomtó l lépni alig tudok
Nincs senki, egyedül vagyok
Legalább így nagyot, ordíthatok

Borogatom vizes hideg ronggyal
Állapotom remélem,így lesz jobban
Dolgozom, szolgálatban vagyok
Mennem kell ha nem is akarok
Óvatosan emelem a lában
Így sem tudom elérni,hogy ne fájjon

Lehet, hogy jót tenne most
Egy jó forró borogatás
Lágy finom kéz simogatás
Csak álom, mit legyőz
A térdembe nyilalló fájdalom

Nem hagyom uralkodni magamon
Elvette kedvem a sajgó jövevény
Várom,hogy belőlem szökne rég
Egyszer elmúlik, nincs itt a vég
És majd feledésbe merül az egész

Nevetésed, mosolyod többet ér a Napnál
Kertem virágai mindent meg adnák
Ha szépségedből nekik többet adnál
Legszebb virágaimnál is,Te vagy a legszebb
Ölelésed közben nyakadba bújva
Magamba szívom illatod újra
Ha távolodom Tőled levegőért kapok

Bizonyos métert Nélküled nem teszek
Élő virágszálam magamnak szedem
Erdőben járva a fák sorfalat állnak
Tisztelegnek, meghajolnak Neked
Erdő, mező virágai királynőre várnak
Széles nagy réten virágok állnak

Elnyúlunk a virágos nagy réten
Arany hajadba sok szép virág kéret
Legyen e virágos nagy rétnek
Általad Tündér az éke
Vigyázva ölellek érintem bőröd
Tündérem Királynőm hajszála ne törjön

Rátapad az ajkam, Királynőm ajkára
Fenséges jó izét semmiért nem adnám
Elszédülök tőle forog velem világ
Tündér Királynőmé e réten valamennyi virág
Mézédes csókjáért csókot kap cserébe
Boldogan borulok Szerelmem ölébe

Menyasszonyi ruhába öltözött rét és föld
Hófehér nagy virágok húzzák le fáknak ágait
Most minden vastag fehér
Virágzott már rét és aranyeső
Fák virágok rügyei duzzadtan nőtt
De vastag hótakaró lett a nyerő
Tavaszt várta rét és erdő
Talpam alatt megcsikordul a hó
Hideg és hó most nem jó

Rovarok, bogarak és madarak
Fáznak, elbújnak az odúban
Igaz, most így kell lenni
Mókus, madár mit fog enni?
Nem látni csak fehérséget
És sok fekete varjút az égen
Fúj a szél, hó belep mindent
Ki most teheti, nem kint
Bent marad a melegben

Gyerekek örülnek nagyon
Hógolyóznak szánkóznak
Orruk piros, szemük ragyog
Gyúrják is hóembert sorba
Lesz nekik sárgarépa orra
Hó most puha, ragad
Majd kisüt a Nap,hóember elolvad
Belőle csak emlék marad