Lehet még nekünk tavasz,
Halottak napjára krizantém.
Fönt meg öröklét!
*
Lehet még nekünk tavasz,
Szívben, ha nincs, szeretet gyúlhat!
Mily? a földi lét?
*
Lehet még nekünk tavasz,
Lélekben gerjedjen szeretet!
Enélkül, mi? lét!
*
Lehet még nekünk tavasz,
Szeretetet kimutató lét.
Ó! Szeretett lét.
*
Lehet még nekünk tavasz,
Jaj! Szeressük egymás gyerekek?
Szeressünk! Jó? lét.
*
Lehet még nekünk tavasz,
De tisztelettel, szeretettel.
Szeressünk! Egy? lét!

Vecsés, 2020. december 24. ? Kustra Ferenc ? íródott: senrjon csokorban a szeretetről, anaforában és versszak végi önrímben! Rímképlet: 7-9-5

Mint szálló hópihe
Járom utam, a szél sodor.
Jő, majd a kegyetlen halál.
Ülök asztalnál magamban,
Kuksolok én világomban.
*

Karácsonyeste én
Nem érzem a szeretetet.
Szél, vakon elsodor.
Sírnék én, ha felhő volnék,
És jégszobor, ha megfagynék.
*

Vendégeket várok,
Szívből, hátha melengetnek.
Jég, csak lassan olvad.
Előttem van a toll, papír,
De mit írhat, aki fakír.
*

Magány karácsonya,
Már a tinta is kifogyott.
Ölelésre vágyok.
Szeretteimmel együtt majd,
Jó lesz, kint meg fázzon a fajd.
*

Jeges szél süvít kint.
Csak eljönnek a vendégek?!
Szeretet ünnepe!
Csapok én nagy vendégséget,
Átéljük kereszténységet.
*

Csillagszóró recseg,
Szikrákat szór szerte-széjjel.
Jó, meleg szobában.
Megajándékozzuk egymást.
Olvasom verseim, nem mást.
*

Észak lehelete
Hűti szeretet ünnepét.
Téli időjárás.
Megjönnek ők mind, havasan,
Szeretünk, lélek-magasan.
*

Szeretet a jeget
Is megolvassza, melegít.
Szent Karácsony este.
Együtt vagyunk és örülünk,
A szeretettől dülöngünk.
*

Rögtönzők is legott
Pár strófát a szeretetről.
Toll nincs. Ceruzacsonk.
Angyalok a házam felett,
Szórják ránk a szeretetet.
*

Szeretet, szent érzés,
Fenyő, ezt is sugározza.
Velünk van, gyertyafény.
Sütőben van a kész kalács,
Égnek gyertyák, minek pilács?
*

Fagy, be akart jönni,
A fa szépen feldíszített.
Emlékezetes lesz.
Mind örülünk a másiknak.
Ők meg nekem, poétának.

Vecsés, 2015. december 24. ? Kustra Ferenc ? TANQ -ban írva

Elmúltak a nyarak, az ősz,
és még mindig várok rád,
mintha csak álmodnék,
felettem a nyírfa suhog,
némán hallgatom moraját.

A tó vizén sodródó fűzfalevél,
mint papírcsónak, ring,
benne leheletüzenet,
talán egy sóhaj, egy gondolat,
ki tudja, mit visz a szél.

Merengőn nézem
a csillanó vízcseppek árját,
hol arcod tűnik fel,
vagy a képzeletem csal,
vagy tényleg ott vagy...

S egy pillanatra megállt az idő,
és ott voltál...

Az önmagukat túlzón szerető emberek,
Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek.

Nem lehet egy embertől olyat követelni,
Amire nem képes, nem adatott meg neki.

A halál óráját, nem lehet megválasztani,
Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni.
Persze élet faramuci, közbejöhet bármi...

A környezeti csend már izgatottá válik,
Látni, a távolban már többször is villámlik?
Én békésen elalszok, csend, javamra válik.

Az élet nagyon igazságtalan, sokszor meg durva,
Én -sok szépet kaptam- köszönöm fél térdre borulva.

Karod kemény, rideg és érzéketlen, ahogy ölelő,
Szerelmed már nem érzem, olyan, mint egy régi temető?

Nagyságos uram, ön egy nagyszerű, jóságos ember,
Köszönöm, hogy ötven botütéssel... még agyon nem ver.

A pletyka táplálja a gyűlöletet, fokozott terjedésben,
Mint a láng, az elállt esőben, a szép kis fenyőerdőben.

Mocsár mozdulatlanságában, belesavanyodik az agyvelő,
Már nem is tudja, hogy milyen is a szép, napfényes, virágos mező!

Bombamentesítőknél dolgozok, mint öreg katona, ó, én magányosan!
Sokkal jobb, egyedül repkedni, mint tandem ernyővel lezuhanni párosban?

A Titanicot úgy építették, hogy az teljességgel elsüllyeszthetetlen?
Robbanás volt... tagadják, óceánban megtalálták négyezer méter mélyen?

Az emberek világának egyik, legundorítóbb vonása,
Hogy az áldozat immár nem számít! Minden hős-jogvédő, csak a
Terheltet védi, mert csak annak -bűnösnek- van emberi joga!

Vecsés, 2019. március 17. ? Kustra Ferenc - Gondolatok oximoronban?

Esztelen kecske...

Fekete fene essen Kendbe!
Ne hencseregjen, nem menyecske!
Szerepe nem remek
ezen kereveten!
Szedte-vette, esztelen kecske!

...

Eh...

Eh! Szeress te bele Etelbe!
Szerelmed gerjedjen remegve!
Jegeces hegyeken
szerfelett hevesen!
Szederjes fejjel gebedj bele!

...

Etyepetye nem lesz...

Te gyerek! Nekem ne szegezzed
gerjedelmed! Mert megtekerem!
Etyepetye nem lesz,
fejedben sejt sem lesz!
Egy testest neked lekeverek!

...

Szellemtelen geg...

Ne szellemeskedjen velem kend!
Kerge kecskeszelleme nem trend!
Nekem ne mekegjen,
mert ez felesleges!
E szellemtelen gegje nem kell!

...

Egye fene...

Elveszem, mert kedves szerelme!
Fergeteg kedvem lelem benne!
Szeme verhetetlen,
rettenetes delej.
Fekete fene egye meg bent!