Idő 
Értékelés 
Értékelés Rácsosan úsznak
Csíkfelhők, égen furcsa.
Nem természetes.
A látvány már megszokott,
Nem firtatjuk az okot.
Gyárkémény füstje
Tornyos, kötél lég nyakán.
Jólét fontosabb!
Ember pusztít nagy hévvel,
Édent tapos erővel.
Elhízott beton,
Tápföld rég aszalódik.
Lét-tér kalitka!
Olaj ömlik naponta,
Életvíz már nem tiszta.
A Természet csonk,
Virtuális való...drog.
Jövő keserve!
Tanítás irányított,
I-gazság kuszálódott!
Látszat valóság
Kiváló, káprázatos.
Elrejt titkokat!
Pénz ma az elégtétel,
Utódoknak rossz vétel!
Tudás, vegyszer túsz
A lét. Föld jó áldozat.
Még facsarható!
Elit hiszi...túléli,
Sátán vihogva nézi.
2024. április 15.
A Föld napjára .
Csíkfelhők, égen furcsa.
Nem természetes.
A látvány már megszokott,
Nem firtatjuk az okot.
Gyárkémény füstje
Tornyos, kötél lég nyakán.
Jólét fontosabb!
Ember pusztít nagy hévvel,
Édent tapos erővel.
Elhízott beton,
Tápföld rég aszalódik.
Lét-tér kalitka!
Olaj ömlik naponta,
Életvíz már nem tiszta.
A Természet csonk,
Virtuális való...drog.
Jövő keserve!
Tanítás irányított,
I-gazság kuszálódott!
Látszat valóság
Kiváló, káprázatos.
Elrejt titkokat!
Pénz ma az elégtétel,
Utódoknak rossz vétel!
Tudás, vegyszer túsz
A lét. Föld jó áldozat.
Még facsarható!
Elit hiszi...túléli,
Sátán vihogva nézi.
2024. április 15.
A Föld napjára .
Napfényben van szívem, ó, Ida!
Napfényben van a szívem fala!
Napfény… vágylak, Ida,
Napfény… gyere Ida.
Napfényben van hiányom… Ida!
Te már lemondtál rólam Ida!
Te már közömbös vagy, ó, Ida!
Te már nem vágysz reám,
Te már nem nézel rám.
Te már végleg elmentél, Ida...
Érzés irántad, szívben Ida!
Érzés benned, felém… a nulla.
Érzés így elveszett,
Érzés így kiveszett.
Érzés-reménytelenség... bulla.
Vecsés, 2021. március 21. – Kustra Ferenc József- íródott; anaforás, romantikus búcsúzás LIMERIK csokorban.
Napfényben van a szívem fala!
Napfény… vágylak, Ida,
Napfény… gyere Ida.
Napfényben van hiányom… Ida!
Te már lemondtál rólam Ida!
Te már közömbös vagy, ó, Ida!
Te már nem vágysz reám,
Te már nem nézel rám.
Te már végleg elmentél, Ida...
Érzés irántad, szívben Ida!
Érzés benned, felém… a nulla.
Érzés így elveszett,
Érzés így kiveszett.
Érzés-reménytelenség... bulla.
Vecsés, 2021. március 21. – Kustra Ferenc József- íródott; anaforás, romantikus búcsúzás LIMERIK csokorban.
Az éj, sötétes, felhős, gyengén holdvilágos.
Csak árnyakat látok… iszonyú, vagy nagyszerű?
Én már a reggelt várom… mikor lesz világos?
Legyen már napfény, éltető és nagy mellényű!
(senrjú)
Ezt tavasz hozza…
Hozza őt új kabátja…
Napfényes tavasz!
Budapest, 2013. szeptember 9. - Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként.
Csak árnyakat látok… iszonyú, vagy nagyszerű?
Én már a reggelt várom… mikor lesz világos?
Legyen már napfény, éltető és nagy mellényű!
(senrjú)
Ezt tavasz hozza…
Hozza őt új kabátja…
Napfényes tavasz!
Budapest, 2013. szeptember 9. - Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként.
A zöld szín jegyében…
Hóolvadás volt
Hegyek magas ormain.
Hegytető zöldül.
*
Csöpögő jégcsap…
Zöldülni kezdő tájak!
Rügyfakadás jön,
*
A csendes völgybe
Beáramlik a meleg…
Minden kizöldül.
*
Meleg költözik
Rétekre és erdőkbe.
Zöld fűszőnyegek.
*
Virágok réten
Bimbóból, most nyílnak ki.
Gazok is zöldek.
*
Lengő széltestvér
Borzolja rét zöld füvét.
Természet ébred.
*
Mosolygó reggel,
Ébredésre inspirál.
Séta, zöld réten.
*
Rengeteg virág
Kezd nyílni, fűzöld már szép.
Mindenhol szirmok.
*
Kikelet, széppé
Tesz mindent és zölddé is!
Szép fenyves erdő.
*
Hajnal cseppjében
Kelő, napfénycsillogás.
Zöld fű hegyén, csepp
*
Nap, gyámoltalan,
Lassan hozza a hajnalt.
Zöld füvön, dér ül.
*
Szél lágyan susog,
Langyos eső csepereg.
Üde a zöld fű.
*
Madárfütty zendül,
Rügyek sercegve nyílnak.
Zöld lét kezdetek.
*
Madárcsicsergés
Andalít, fű kizöldül.
Új, életélmény.
*
Tücsökhang… cirip
Hallik kerti zöld fűből.
Fűnövés zaja.
*
Üzen az erdő,
Üzennek a fák, bokrok.
Fűzöld üzenet.
*
Világ ragyogó…
Rét is zöldesbe borult.
Nap magasan jár.
*
Mosolytükör ég.
Hideg-mosoly, haldoklik.
Zöld fű, csak sarjad.
*
Rét virágot bont,
Erdő, mező, úgyszintén.
Zöld fűben ülni.
*
Szép-hideg mese.
Zöldülő bokor, csak nő!
Lesz termése is.
*
Hóvirág tűnik.
Krókusz nyílik a kertben.
Zöld fű… jó idő
*
Kissé hűs a föld,
Még nem lehet feküdni…
Fűzöld, nem meleg.
*
Ragyogó a kert,
Szín kavalkád főként zöld.
Talaj menti fagy.
*
Melódiát fúj
A langymeleg déli szél.
Zöld élet himnusz!
Vecsés. 2016. április 4. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Basho féle stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.
Hóolvadás volt
Hegyek magas ormain.
Hegytető zöldül.
*
Csöpögő jégcsap…
Zöldülni kezdő tájak!
Rügyfakadás jön,
*
A csendes völgybe
Beáramlik a meleg…
Minden kizöldül.
*
Meleg költözik
Rétekre és erdőkbe.
Zöld fűszőnyegek.
*
Virágok réten
Bimbóból, most nyílnak ki.
Gazok is zöldek.
*
Lengő széltestvér
Borzolja rét zöld füvét.
Természet ébred.
*
Mosolygó reggel,
Ébredésre inspirál.
Séta, zöld réten.
*
Rengeteg virág
Kezd nyílni, fűzöld már szép.
Mindenhol szirmok.
*
Kikelet, széppé
Tesz mindent és zölddé is!
Szép fenyves erdő.
*
Hajnal cseppjében
Kelő, napfénycsillogás.
Zöld fű hegyén, csepp
*
Nap, gyámoltalan,
Lassan hozza a hajnalt.
Zöld füvön, dér ül.
*
Szél lágyan susog,
Langyos eső csepereg.
Üde a zöld fű.
*
Madárfütty zendül,
Rügyek sercegve nyílnak.
Zöld lét kezdetek.
*
Madárcsicsergés
Andalít, fű kizöldül.
Új, életélmény.
*
Tücsökhang… cirip
Hallik kerti zöld fűből.
Fűnövés zaja.
*
Üzen az erdő,
Üzennek a fák, bokrok.
Fűzöld üzenet.
*
Világ ragyogó…
Rét is zöldesbe borult.
Nap magasan jár.
*
Mosolytükör ég.
Hideg-mosoly, haldoklik.
Zöld fű, csak sarjad.
*
Rét virágot bont,
Erdő, mező, úgyszintén.
Zöld fűben ülni.
*
Szép-hideg mese.
Zöldülő bokor, csak nő!
Lesz termése is.
*
Hóvirág tűnik.
Krókusz nyílik a kertben.
Zöld fű… jó idő
*
Kissé hűs a föld,
Még nem lehet feküdni…
Fűzöld, nem meleg.
*
Ragyogó a kert,
Szín kavalkád főként zöld.
Talaj menti fagy.
*
Melódiát fúj
A langymeleg déli szél.
Zöld élet himnusz!
Vecsés. 2016. április 4. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Basho féle stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.
Csak egy porszem vagyok a nagy sivatagban.
Fú a szél és gördülők át a dombon, lassan.
Nincsen semmi lehetőségem megállni.
A szélzúgásban nem tudok kiáltani.
Nincs, akihez szóljak, itt minden egyforma
És itt pillanatnyi az alak és forma.
Dűnék jönnek, mennek, ahogy fúj a szél,
Csak gürcölök, ahogy fúj a szél és nincs cél.
Jó nagy tevelábak jönnek, rám taposnak,
Nekik mindegy a homok, csak vándorolnak.
A teve szőrébe ragadni nem tudok,
Mert én csak dűnéről dűnére vonulok.
Borzalmas érzés, egy szem homoknak lenni,
Miközben a szél feladata elvinni
És innen jó messze, más dűnébe épít,
Ahol már nem jár teve, aki segít.
Csak e kedves púposka volna reményem,
De kellene, hogy fölismerje erényem.
Bundájába lennék, nem lenne egyedül,
Én meg az erdőben elhagynám hitlenül.
Úgy hallottam ott már esik is az eső
És nagy sárban én lehetnék az első
Szem, alkotó rész a vályogtéglában
És legalább alkatrész, szép nagy házban.
Csak gördülők tovább a dűnén és semmi
Kilátásom innen egyszer kikerülni.
Csak fúj a szél, fúj, átfúj az ember lelkén.
Homokszem! Embernek képzelem magam én?
Budapest, 2000. július 27. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
Fú a szél és gördülők át a dombon, lassan.
Nincsen semmi lehetőségem megállni.
A szélzúgásban nem tudok kiáltani.
Nincs, akihez szóljak, itt minden egyforma
És itt pillanatnyi az alak és forma.
Dűnék jönnek, mennek, ahogy fúj a szél,
Csak gürcölök, ahogy fúj a szél és nincs cél.
Jó nagy tevelábak jönnek, rám taposnak,
Nekik mindegy a homok, csak vándorolnak.
A teve szőrébe ragadni nem tudok,
Mert én csak dűnéről dűnére vonulok.
Borzalmas érzés, egy szem homoknak lenni,
Miközben a szél feladata elvinni
És innen jó messze, más dűnébe épít,
Ahol már nem jár teve, aki segít.
Csak e kedves púposka volna reményem,
De kellene, hogy fölismerje erényem.
Bundájába lennék, nem lenne egyedül,
Én meg az erdőben elhagynám hitlenül.
Úgy hallottam ott már esik is az eső
És nagy sárban én lehetnék az első
Szem, alkotó rész a vályogtéglában
És legalább alkatrész, szép nagy házban.
Csak gördülők tovább a dűnén és semmi
Kilátásom innen egyszer kikerülni.
Csak fúj a szél, fúj, átfúj az ember lelkén.
Homokszem! Embernek képzelem magam én?
Budapest, 2000. július 27. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
