Idő 
Értékelés 
Értékelés Elmélkedtünk a karácsonyról, a körülményekről?
A szeretet ünnepe a karácsony, de oly' sok helyen már nincs,
Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs!
Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak,
Okos telefonnal, röpke kapcsolatot messziről tartanak.
*
Hiába a szeretet ünnepe a karácsony,
Ha hiányzik a családom.
Szeretteink ölelő karjai, szavai, lelki eledel.
A telefon csak csevetel...
*
Pedig az idő eljár mindenki felett és a karácsony, még a szeretet ünnepe,
Összejönni, jókat enni, nagyokat beszélgetni, mesés... maga a lélek ünnepe.
Modern ember, már nem kívánja a látogatást, un mindenkit, nem megy,
Neki több ember és a beszélgetés velük, nemkívánatos elegy.
*
Míg teheted, gyűjtsd össze családod,
Ünnepeld velük a szép karácsonyt.
Szeretet melegétől áradó kis szoba,
Ott igazi, a karácsonyi lakoma.
*
Pedig milyen jó az, ha áll ott egy, nagyon szépen díszített karácsonyfa.
Rajta a gyertyák és a csillagszóró a feltétlen szeretet szórója!
Nagyot és finomakat enni, ez karácsonyi étek,
Ezt a szeretet ünnepén kihagyni, nagyon nagy vétek.
*
Szeretettől ragyogó arcok, szemek,
Minden fenyő dísznél szebben ragyognak, fényesebbek.
Oszd meg e ritka ünnepedet valakivel!
Szeretet, nem pótolható semmivel...
*
Így elmarad az ajándékozás, elmarad a csomagok bontása
És elmarad a kisebbek, a gyermekek, meg felnőttek ujjongása!
Vissza kéne térni a réghez, nem jó a világ e puritánsága!
Vecsés, 2017. szeptember 4. ? Szabadka, 2017. december 9. ? Kustra Ferenc- a verset én írtam, hozzá a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe: ,,Karácsonyi gondolatok??
A szeretet ünnepe a karácsony, de oly' sok helyen már nincs,
Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs!
Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak,
Okos telefonnal, röpke kapcsolatot messziről tartanak.
*
Hiába a szeretet ünnepe a karácsony,
Ha hiányzik a családom.
Szeretteink ölelő karjai, szavai, lelki eledel.
A telefon csak csevetel...
*
Pedig az idő eljár mindenki felett és a karácsony, még a szeretet ünnepe,
Összejönni, jókat enni, nagyokat beszélgetni, mesés... maga a lélek ünnepe.
Modern ember, már nem kívánja a látogatást, un mindenkit, nem megy,
Neki több ember és a beszélgetés velük, nemkívánatos elegy.
*
Míg teheted, gyűjtsd össze családod,
Ünnepeld velük a szép karácsonyt.
Szeretet melegétől áradó kis szoba,
Ott igazi, a karácsonyi lakoma.
*
Pedig milyen jó az, ha áll ott egy, nagyon szépen díszített karácsonyfa.
Rajta a gyertyák és a csillagszóró a feltétlen szeretet szórója!
Nagyot és finomakat enni, ez karácsonyi étek,
Ezt a szeretet ünnepén kihagyni, nagyon nagy vétek.
*
Szeretettől ragyogó arcok, szemek,
Minden fenyő dísznél szebben ragyognak, fényesebbek.
Oszd meg e ritka ünnepedet valakivel!
Szeretet, nem pótolható semmivel...
*
Így elmarad az ajándékozás, elmarad a csomagok bontása
És elmarad a kisebbek, a gyermekek, meg felnőttek ujjongása!
Vissza kéne térni a réghez, nem jó a világ e puritánsága!
Vecsés, 2017. szeptember 4. ? Szabadka, 2017. december 9. ? Kustra Ferenc- a verset én írtam, hozzá a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe: ,,Karácsonyi gondolatok??
Te jelented
Hogy mi végre vagyok még ezen a világon?
S mi tartja még bennem a világot?
Honnan az erő, mi felkelni sarkall?
S mi késztet túlélni egy újabb nappal?
Oly sok a kérdés, mi felötlik bennem?
Mért kéne mindig, még tovább mennem?
Sokszor a választ én magam sem tudom,
Csak súgja valami: Ki kell még tartanom!
Hisz az új napon arcod tán újra láthatom,
Tán fülembe susogsz még jövendő hajnalon?
Törékeny alkatod bár karomban tarthatom,
És ajkaid érezni vágyom az ajkamon!
Bár én lehelhetnék álmot a szemedre!
Tarthatnám kezedet többször a kezembe!
Ezért vagyok hát újra, nap-nap után,
Remélni, szeretni, vágyni valami után.
Szeretnélek magam mellett tudni Téged!
Hisz azt jelented nekem, mint másnak az élet.
Mint pacsirta madárnak az ébredő határ,
És mint határnak a pacsirta madár?
Nem lőn egymás nélkül sem éjjel és nappal,
Se vérvörös alkony, se mámoros hajnal.
Nincs tűz a füst nélkül és villám se hangtalan,
Mindennek párja van. Én mért lennék pártalan?
Te jelented nekem a napot az éjben,
Ahogy megmártózol velem a végtelen kéjben,
Te vagy a villám is, a te fényed tölti be az eget,
Te vagy a gyermek, ki oly vígan sárkányt ereget?
Tücsök vagy, a rét zöldjének hangja,
Maga vagy a boly. Egy szorgos, kicsi hangya.
Te vagy a szivárvány; szellő, tikkasztó napokon?
Mit jelentesz nekem? Tán el se mondhatom.
Hogy mi végre vagyok még ezen a világon?
S mi tartja még bennem a világot?
Honnan az erő, mi felkelni sarkall?
S mi késztet túlélni egy újabb nappal?
Oly sok a kérdés, mi felötlik bennem?
Mért kéne mindig, még tovább mennem?
Sokszor a választ én magam sem tudom,
Csak súgja valami: Ki kell még tartanom!
Hisz az új napon arcod tán újra láthatom,
Tán fülembe susogsz még jövendő hajnalon?
Törékeny alkatod bár karomban tarthatom,
És ajkaid érezni vágyom az ajkamon!
Bár én lehelhetnék álmot a szemedre!
Tarthatnám kezedet többször a kezembe!
Ezért vagyok hát újra, nap-nap után,
Remélni, szeretni, vágyni valami után.
Szeretnélek magam mellett tudni Téged!
Hisz azt jelented nekem, mint másnak az élet.
Mint pacsirta madárnak az ébredő határ,
És mint határnak a pacsirta madár?
Nem lőn egymás nélkül sem éjjel és nappal,
Se vérvörös alkony, se mámoros hajnal.
Nincs tűz a füst nélkül és villám se hangtalan,
Mindennek párja van. Én mért lennék pártalan?
Te jelented nekem a napot az éjben,
Ahogy megmártózol velem a végtelen kéjben,
Te vagy a villám is, a te fényed tölti be az eget,
Te vagy a gyermek, ki oly vígan sárkányt ereget?
Tücsök vagy, a rét zöldjének hangja,
Maga vagy a boly. Egy szorgos, kicsi hangya.
Te vagy a szivárvány; szellő, tikkasztó napokon?
Mit jelentesz nekem? Tán el se mondhatom.
Sohaj
Könnyezik a szürke égbolt,
sóhajt és sziszeg a Sóhát.
Csend és némaság honol,
egy cinege hallatja hangját.
Jobbra a falum szendereg,
gyermekkorom álomvilága.
Templom és iskola mered,
házak közül e nagy világra.
Balra Parajdunk füstölög,
tornyok, otthonok, bánya.
Távolban fehér köd püfög,
ráborulva a fenyőfákra.
Sóvidéknek sóhaja leng,
nem várt ilyen csapásra.
Egyszer ennek is vége lesz,
Isten népe már alig várja.
Lesz még itt puha hótakaró,
változik minden kint-bent.
Vágtat az Újév is ,jót akaró
fehér és tiszta lesz minden!
Könnyezik a szürke égbolt,
sóhajt és sziszeg a Sóhát.
Csend és némaság honol,
egy cinege hallatja hangját.
Jobbra a falum szendereg,
gyermekkorom álomvilága.
Templom és iskola mered,
házak közül e nagy világra.
Balra Parajdunk füstölög,
tornyok, otthonok, bánya.
Távolban fehér köd püfög,
ráborulva a fenyőfákra.
Sóvidéknek sóhaja leng,
nem várt ilyen csapásra.
Egyszer ennek is vége lesz,
Isten népe már alig várja.
Lesz még itt puha hótakaró,
változik minden kint-bent.
Vágtat az Újév is ,jót akaró
fehér és tiszta lesz minden!
Állítólag rénszarvasok húzzák a szánját,
De, akkor miért cipeli hátán a zsákját?
Eljön majd hozzánk, holnap virradó reggelre,
A gyermekek-felnőttek nagy-nagy örömére.
Kis csizmák és cipellők, az ablakban,
Nyugodtan várakoznak szépen, sorban.
Télapó végül, valamikor megérkezik,
A tiszta kis csizma és cipő mind megtelik.
Gyere, mert nagyon várunk,
Maradj kicsit még nálunk.
Tudjuk szánod kint vár már,
Máshol is sok gyerek vár.
Odakint, hideg szél fúj, és szállingózik a hó,
Mi meg itt bent ülünk és jó meleg a kandalló.
Piros a ruhád, mint egy szerető szív,
Gyere, mert a sok gyermek, már nagyon hív.
Szép a történet, reggelre minden teljesül,
Sok kis cipőben a sok-sok ajándék beül.
Télapó, idén, most elbúcsúzunk
De, majd, gyere jövőre is, várunk?
Szakállas Télapó a barátunk!
Vecsés, 2016. május 31. ? Kustra Ferenc
De, akkor miért cipeli hátán a zsákját?
Eljön majd hozzánk, holnap virradó reggelre,
A gyermekek-felnőttek nagy-nagy örömére.
Kis csizmák és cipellők, az ablakban,
Nyugodtan várakoznak szépen, sorban.
Télapó végül, valamikor megérkezik,
A tiszta kis csizma és cipő mind megtelik.
Gyere, mert nagyon várunk,
Maradj kicsit még nálunk.
Tudjuk szánod kint vár már,
Máshol is sok gyerek vár.
Odakint, hideg szél fúj, és szállingózik a hó,
Mi meg itt bent ülünk és jó meleg a kandalló.
Piros a ruhád, mint egy szerető szív,
Gyere, mert a sok gyermek, már nagyon hív.
Szép a történet, reggelre minden teljesül,
Sok kis cipőben a sok-sok ajándék beül.
Télapó, idén, most elbúcsúzunk
De, majd, gyere jövőre is, várunk?
Szakállas Télapó a barátunk!
Vecsés, 2016. május 31. ? Kustra Ferenc
Szellő halkan susogó?
Szántalp alatt ropog a hó,
Úgy hallom, megjött a Télapó.
Szakálla vastag és hófehér,
Mély hangja, messzi tájról mesél?
Gyerek nincsen itthon, nappal érkezett,
Már nem kell várni az éjszakát, reggelt.
Mi boldogan fogadtuk a Mikulást.
Mély hóban, rénszarvas szánon érkeztél Télapó,
Nyisd már a puttonyod, abban lelhető minden jó.
Ez a nap, még a felnőtteknek is nagy nap,
Sőt, lélek-boldogság netovábbja, főnap.
Gyermek, mind izgatottan, izzadva várja,
És ez bizony az álmai netovábbja.
Látom, Télapó, eddig is lejárta a lábát,
Sok helyen átadta már a sok-sok ajándékát?
De viszi még tovább a szeretet sok csomagját.
A gyerekek nagy őrömére,
Betesz mindenki cipőjébe?
Van hol a terasz lépcsőjére.
Hallottuk, hogy van, hol a gyermek olyan nagyon vágyta ezt a napot,
És bár még a kis cipőjét is kipucolta, de semmi nem kapott?
Látom, Mikulás furcsa ember, piros ruhában jár,
Ahogy szépen szól hozzám, a szívem oly? hevesen jár?
Ősz a szakálla, a szemüvege, meg bent... párás már.
Aztán ahogy jött, el is ment
Jövőre várjuk őt újfent?
Majd várjuk, mert ő nem álszent.
Vecsés, 2015. december 1. ? Kustra Ferenc
Szántalp alatt ropog a hó,
Úgy hallom, megjött a Télapó.
Szakálla vastag és hófehér,
Mély hangja, messzi tájról mesél?
Gyerek nincsen itthon, nappal érkezett,
Már nem kell várni az éjszakát, reggelt.
Mi boldogan fogadtuk a Mikulást.
Mély hóban, rénszarvas szánon érkeztél Télapó,
Nyisd már a puttonyod, abban lelhető minden jó.
Ez a nap, még a felnőtteknek is nagy nap,
Sőt, lélek-boldogság netovábbja, főnap.
Gyermek, mind izgatottan, izzadva várja,
És ez bizony az álmai netovábbja.
Látom, Télapó, eddig is lejárta a lábát,
Sok helyen átadta már a sok-sok ajándékát?
De viszi még tovább a szeretet sok csomagját.
A gyerekek nagy őrömére,
Betesz mindenki cipőjébe?
Van hol a terasz lépcsőjére.
Hallottuk, hogy van, hol a gyermek olyan nagyon vágyta ezt a napot,
És bár még a kis cipőjét is kipucolta, de semmi nem kapott?
Látom, Mikulás furcsa ember, piros ruhában jár,
Ahogy szépen szól hozzám, a szívem oly? hevesen jár?
Ősz a szakálla, a szemüvege, meg bent... párás már.
Aztán ahogy jött, el is ment
Jövőre várjuk őt újfent?
Majd várjuk, mert ő nem álszent.
Vecsés, 2015. december 1. ? Kustra Ferenc
