Idő 
Értékelés 
Értékelés A süketcsendű
Faluban kutya ugat!
Ugatás koncert.
*
Gerle a dróton,
Csattogó csalogányok.
Önfeledt szépség.
*
Hajnali folyó
Csönd. Hullámfodrozódás.
Meredek vízpart.
*
Este nap lemegy
Folyó türként bíbortűz.
Ez láng nélkül ég.
*
Elhagyatott ház,
Rozsdás, bedőlt vaskapú.
Rozsdád kutyalánc.
*
Nyitva ólajtó,
Disznókat rég megették.
Eső szétmossa.
*
Gaz mindenfelé,
Változatottág az úr!
Virágok köztük.
*
Istálló fala
Kidőlt, tető majdnem ép.
Mestergerenda!
*
Szomszédok szintén
Kihaltak. Unalmas sincs.
Örökös sincsen.
*
Már csak öregek
Pár leszármazottja él…
Minden véget ér.
Vecsés, 2022. július 22. – Kustra Ferenc József- íródott: Basho féle haiku csokorban a természetről.
Faluban kutya ugat!
Ugatás koncert.
*
Gerle a dróton,
Csattogó csalogányok.
Önfeledt szépség.
*
Hajnali folyó
Csönd. Hullámfodrozódás.
Meredek vízpart.
*
Este nap lemegy
Folyó türként bíbortűz.
Ez láng nélkül ég.
*
Elhagyatott ház,
Rozsdás, bedőlt vaskapú.
Rozsdád kutyalánc.
*
Nyitva ólajtó,
Disznókat rég megették.
Eső szétmossa.
*
Gaz mindenfelé,
Változatottág az úr!
Virágok köztük.
*
Istálló fala
Kidőlt, tető majdnem ép.
Mestergerenda!
*
Szomszédok szintén
Kihaltak. Unalmas sincs.
Örökös sincsen.
*
Már csak öregek
Pár leszármazottja él…
Minden véget ér.
Vecsés, 2022. július 22. – Kustra Ferenc József- íródott: Basho féle haiku csokorban a természetről.
Ironikusan: Ukrajna a megvalósító ország, de elfogyóban van…
Vajon élnek-e még a holt lelkek? Vagy ők már a kutyának sem kellenek?
Mondhatnám, csend uralkodik felettük, megnézni őket most odamegyünk.
Vettünk föl közömbös nyugalomból védőruhát… ’a máriáshuncutját’.
Egy kanonok is velünk akarta magát jönni, de mondtuk: ’maradj csak Öcsi.’
Mi már hallottuk, az holt lelkek már nem igénylik az imát: ’azt a hétszázát.’
A fronton éjjel le kell csukni szemed, hogy a sok mocskot ne érezze a lelked…
Ilyenkor igy már nem van már valóság, de érezni, holt lelkek nyújtják parolát…
Nappal arcok hirtelen bevillannak, az egységgel meg őrmesterek alakiznak.
Persze régebben öket is megölte egy akna, igy a többiekkel itt maradva…
Nincs felhős ég, akkor van melegítő napsugár, de nincs ló elé fogható batár…
Ha tűzszerész trehányan dolgozik, sokat nem gondolkozik, beáll és alakizik…
Van itt még egy régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy, két éve már csak egy gépagy.
Jól megnéz minket, nem is tud hova tenni, értetlen, mért’ kell nekünk itt kóricálni?
Hátulról jön egy biciklis, a robbanás-göröngyök nem otthoni fotel könyöklők.
Majd elsírom magamat, kanonok mily' hithű! Marhája: rövid vagy hosszú életű?
Küldöm egy mozgó sirhanthoz, kanonok áss! Épp’ jön ki egy újabb holtlélek… imához!
Nekünk gyorsan telnek a napok és látjuk, sokkal nagyobbak az alakízó sorok…
Régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy pusmogott... besorozna, magában morgott.
Kanonoknak mondtam, fogd cajt’! Irány hazafelé, jövünk mi is... mond el ki igénylé…
Itthon tör rám a gyalázat, nem fekete-kos alázat… 3 napig is tömték tarsolyokat…
Hajnalban kutyánk nyűszít, fölijedek, emléket nem keresek, kiutat meg nem lelek…
Gazdag gyerekek nyáron egyetemre járnak, létüket meg csak úgy, mondják pazarságnak…
Vecsés, 2024. május 30. – Kustra Ferenc József, írtam: Tiszai P. Imre „Holtak és az élők” c. ötletadó verse ihletésével. Ezt a borzalmat álmodtam… gondoltam is egyet, nektek leírtam! (Valóságban: Ukrajna a Kreml előtti főtéren alakíztatna…)
Vajon élnek-e még a holt lelkek? Vagy ők már a kutyának sem kellenek?
Mondhatnám, csend uralkodik felettük, megnézni őket most odamegyünk.
Vettünk föl közömbös nyugalomból védőruhát… ’a máriáshuncutját’.
Egy kanonok is velünk akarta magát jönni, de mondtuk: ’maradj csak Öcsi.’
Mi már hallottuk, az holt lelkek már nem igénylik az imát: ’azt a hétszázát.’
A fronton éjjel le kell csukni szemed, hogy a sok mocskot ne érezze a lelked…
Ilyenkor igy már nem van már valóság, de érezni, holt lelkek nyújtják parolát…
Nappal arcok hirtelen bevillannak, az egységgel meg őrmesterek alakiznak.
Persze régebben öket is megölte egy akna, igy a többiekkel itt maradva…
Nincs felhős ég, akkor van melegítő napsugár, de nincs ló elé fogható batár…
Ha tűzszerész trehányan dolgozik, sokat nem gondolkozik, beáll és alakizik…
Van itt még egy régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy, két éve már csak egy gépagy.
Jól megnéz minket, nem is tud hova tenni, értetlen, mért’ kell nekünk itt kóricálni?
Hátulról jön egy biciklis, a robbanás-göröngyök nem otthoni fotel könyöklők.
Majd elsírom magamat, kanonok mily' hithű! Marhája: rövid vagy hosszú életű?
Küldöm egy mozgó sirhanthoz, kanonok áss! Épp’ jön ki egy újabb holtlélek… imához!
Nekünk gyorsan telnek a napok és látjuk, sokkal nagyobbak az alakízó sorok…
Régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy pusmogott... besorozna, magában morgott.
Kanonoknak mondtam, fogd cajt’! Irány hazafelé, jövünk mi is... mond el ki igénylé…
Itthon tör rám a gyalázat, nem fekete-kos alázat… 3 napig is tömték tarsolyokat…
Hajnalban kutyánk nyűszít, fölijedek, emléket nem keresek, kiutat meg nem lelek…
Gazdag gyerekek nyáron egyetemre járnak, létüket meg csak úgy, mondják pazarságnak…
Vecsés, 2024. május 30. – Kustra Ferenc József, írtam: Tiszai P. Imre „Holtak és az élők” c. ötletadó verse ihletésével. Ezt a borzalmat álmodtam… gondoltam is egyet, nektek leírtam! (Valóságban: Ukrajna a Kreml előtti főtéren alakíztatna…)
Hétköznapi pszichológia…
(Leoninus csokor)
Ő kit utolér a végzet és rogyadozik kábán, látszik, alig áll a lábán…
Összeomlik a lelkében minden, mert ráébred. semmi jól már nincsen…
Még jó, ha annyira magánál van, hogy felismeri, kötésig kakiban van…
(Régen a fából készült aszfaltot ellopták, most az ő életalapját rontják…)
Érzi, hogy nagy a baj, leomlik lelkében minden és ez maga a nagy robaj…
Voltak vágyai, álmai, sőt tervei mik tovatűntek, közben meg, hogy dübörögtek…
Még annyi van benne, hogy tudatosan vánszorog... elesne, így nem ácsorog…
Már sír is kínjában, de könnyei sem lökődnek, néha-néha előkerülnek…
Még épphogy végig tudja nézni magát, meghal? Nem érti sorsa óvatoskodását…
Születése óta csak szőte megváltó terveket, de nem értette embereket…
Tervezései jók voltak, másnak sikerültek, kezük alól sikerek kikerültek…
Ő meg csak szerencsétlen lúzer volt s lelkében a siker és sikertelenség bunyózott…
*
(senrjon csokor)
Nincs semmi okos tanács,
Nincs már oly’ ami segíthetne.
Lélek leomlás.
*
Álmai kártyavárát
Lehet-e újraépíteni?
Lélek leomlás.
*
Nagyívű volt kártyavár
Projekt, zöldes, lakótelepnyi…
Lélek leomlás.
*
De folyvást éltek bajok,
Akadályok, gátló tényezők!
Lélek leomlás.
*
Az öregsége már meg
Is mutatja a siker nélkült…
Lélek leomlás.
*
Öregedés… a véghez
Vezető út… mi sem nincs! Kasza…
Lélek leomlás…
Vecsés, 2024. január 5. -Kustra Ferenc József- íródott leoninus és senrjon csokorban a véglegességről, önéletrajzi írásként!
(Leoninus csokor)
Ő kit utolér a végzet és rogyadozik kábán, látszik, alig áll a lábán…
Összeomlik a lelkében minden, mert ráébred. semmi jól már nincsen…
Még jó, ha annyira magánál van, hogy felismeri, kötésig kakiban van…
(Régen a fából készült aszfaltot ellopták, most az ő életalapját rontják…)
Érzi, hogy nagy a baj, leomlik lelkében minden és ez maga a nagy robaj…
Voltak vágyai, álmai, sőt tervei mik tovatűntek, közben meg, hogy dübörögtek…
Még annyi van benne, hogy tudatosan vánszorog... elesne, így nem ácsorog…
Már sír is kínjában, de könnyei sem lökődnek, néha-néha előkerülnek…
Még épphogy végig tudja nézni magát, meghal? Nem érti sorsa óvatoskodását…
Születése óta csak szőte megváltó terveket, de nem értette embereket…
Tervezései jók voltak, másnak sikerültek, kezük alól sikerek kikerültek…
Ő meg csak szerencsétlen lúzer volt s lelkében a siker és sikertelenség bunyózott…
*
(senrjon csokor)
Nincs semmi okos tanács,
Nincs már oly’ ami segíthetne.
Lélek leomlás.
*
Álmai kártyavárát
Lehet-e újraépíteni?
Lélek leomlás.
*
Nagyívű volt kártyavár
Projekt, zöldes, lakótelepnyi…
Lélek leomlás.
*
De folyvást éltek bajok,
Akadályok, gátló tényezők!
Lélek leomlás.
*
Az öregsége már meg
Is mutatja a siker nélkült…
Lélek leomlás.
*
Öregedés… a véghez
Vezető út… mi sem nincs! Kasza…
Lélek leomlás…
Vecsés, 2024. január 5. -Kustra Ferenc József- íródott leoninus és senrjon csokorban a véglegességről, önéletrajzi írásként!
(Bokorrímes)
Minden éjjel, biztosan álmodok egy kicsit…
Paraszthajszálnyit, kiskanálnyit, tán' szemernyit…
Biz’ ha nem emlékszek, hogy vajon mit is álmodtam,
Panaszt is megfogalmazok, ártalmatlan búban.
*
(3 soros zárttükrös)
Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem,
Vissza aludnák, sorsom lesújtón mondja, hogy nem engedem…
Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem.
Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem,
Igy aztán még azt sem tudhatom, hogy ki az, aki nézegethet engem.
Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem.
*
(Senrjon)
Szívem éjjel is dobog,
Ha álom nélkül kelek… dohog.
Kimaradt éjjel!
*
(Senrjú)
Jövő, még remény,
Homokóra már csak múlt!
Éji álmokat!
*
(HIQ)
Szárnyam nincs,
Lúdtollal írok!
Megmarad?
Vecsés, 2024. július 3. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként!
Minden éjjel, biztosan álmodok egy kicsit…
Paraszthajszálnyit, kiskanálnyit, tán' szemernyit…
Biz’ ha nem emlékszek, hogy vajon mit is álmodtam,
Panaszt is megfogalmazok, ártalmatlan búban.
*
(3 soros zárttükrös)
Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem,
Vissza aludnák, sorsom lesújtón mondja, hogy nem engedem…
Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem.
Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem,
Igy aztán még azt sem tudhatom, hogy ki az, aki nézegethet engem.
Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem.
*
(Senrjon)
Szívem éjjel is dobog,
Ha álom nélkül kelek… dohog.
Kimaradt éjjel!
*
(Senrjú)
Jövő, még remény,
Homokóra már csak múlt!
Éji álmokat!
*
(HIQ)
Szárnyam nincs,
Lúdtollal írok!
Megmarad?
Vecsés, 2024. július 3. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként!
Büszkeség, félelem vagy akár a kétség!
Ne engedd, hogy eluraljon a semmiség.
Lehet, azt gondolod, hogy az életed egy gyenge fércmű,
De bízz, hogy nem, hanem majd lesz egyszer igazi, élethű…
Hosszú utamon bandukolok, futok, loholok, vagy csoszogok,
És lehet, hogy az életművem, amit megszállottan hajszolok?
Örömmel fekszek le este, várom, hogy várjon a reggel,
Addig is éjjel, majd szépet álmodok a süket csenddel.
Lefekszem békésen és lehet, hogy ez az utolsó alkalom?
Így, ha ebbe belegondolok, akkor ez maga a fájdalom.
Ha majd megszűnik életem, a fontos létem,
Akkor fogod megérteni, hogy mit vesztettem.
Lehet az neked szélsőséges vigasz, ha utcán, mint bolond úgy szaladsz?
Igen vagy nem? Szinte biztos, hogy halál elől, élted vesztébe rohansz…
Múltad útját bejártad, karjaidat széttártad, értelmed átkarol,
Ő van, vele az ősvényen bízz, hogy neked segíthet jobb jövőt rajzol.
Az idő vasfoga, előbb-utóbb minden csontról majd a húst is lerágja,
Festék réteg alatt is dolgozik a világ jó pénzen edzett vasfoga…
A szívem virul, dobog és bár az eszem nem gondtalan,
Még télen is van olyan fa erdőben, mely nem lombtalan…
Vecsés, 2013. november 7. - Kustra Ferenc József
Ne engedd, hogy eluraljon a semmiség.
Lehet, azt gondolod, hogy az életed egy gyenge fércmű,
De bízz, hogy nem, hanem majd lesz egyszer igazi, élethű…
Hosszú utamon bandukolok, futok, loholok, vagy csoszogok,
És lehet, hogy az életművem, amit megszállottan hajszolok?
Örömmel fekszek le este, várom, hogy várjon a reggel,
Addig is éjjel, majd szépet álmodok a süket csenddel.
Lefekszem békésen és lehet, hogy ez az utolsó alkalom?
Így, ha ebbe belegondolok, akkor ez maga a fájdalom.
Ha majd megszűnik életem, a fontos létem,
Akkor fogod megérteni, hogy mit vesztettem.
Lehet az neked szélsőséges vigasz, ha utcán, mint bolond úgy szaladsz?
Igen vagy nem? Szinte biztos, hogy halál elől, élted vesztébe rohansz…
Múltad útját bejártad, karjaidat széttártad, értelmed átkarol,
Ő van, vele az ősvényen bízz, hogy neked segíthet jobb jövőt rajzol.
Az idő vasfoga, előbb-utóbb minden csontról majd a húst is lerágja,
Festék réteg alatt is dolgozik a világ jó pénzen edzett vasfoga…
A szívem virul, dobog és bár az eszem nem gondtalan,
Még télen is van olyan fa erdőben, mely nem lombtalan…
Vecsés, 2013. november 7. - Kustra Ferenc József
