Ha szorít, szúr nyelvem s kasom,
Zsibong és fáj a bal karom,
Friss levegőm meg nem kapom,
Pánik ül majd az agyamon.
A veríték buggyan, árad;
Hideg a bőr, s belesápad.
Ezer tőr döf, orvul támad;
Szorongással elme lázad.
Ha PéQéTé közt majd az eReS
Íves lesz és nem egyenes
Szívem se lesz tágas-eres
S tán az időm is végleges...
Totojázni itt nem lehet,
Ismerd fel a vészes jelet,
Gyors segítség menthet heget,
Vagy ez lesz a végső kenet,
S öröklétbe válthatsz jegyet...
Zsibong és fáj a bal karom,
Friss levegőm meg nem kapom,
Pánik ül majd az agyamon.
A veríték buggyan, árad;
Hideg a bőr, s belesápad.
Ezer tőr döf, orvul támad;
Szorongással elme lázad.
Ha PéQéTé közt majd az eReS
Íves lesz és nem egyenes
Szívem se lesz tágas-eres
S tán az időm is végleges...
Totojázni itt nem lehet,
Ismerd fel a vészes jelet,
Gyors segítség menthet heget,
Vagy ez lesz a végső kenet,
S öröklétbe válthatsz jegyet...
Csont van csak, hús nincs.
Míg tűr a nép ez jó hír.
Szólt Un a sztár úr.
Egy hon van csak mi ily szép,
Itt had jól véd, rács is ép.
Nagy célt lát a párt,
Bölcs az úr itt, mint egy szent.
Rab lesz mind ki árt!
Vonz az elv míg hű a párt,
Nincs itt lánc mert a kör zárt.
Míg tűr a nép ez jó hír.
Szólt Un a sztár úr.
Egy hon van csak mi ily szép,
Itt had jól véd, rács is ép.
Nagy célt lát a párt,
Bölcs az úr itt, mint egy szent.
Rab lesz mind ki árt!
Vonz az elv míg hű a párt,
Nincs itt lánc mert a kör zárt.
Rügypattogások,
Madarak csacsogása-
Dalos üdítő.
Langyos fuvallat
Üde illatot repít,
Kikelet szagát.
Virágzó barka,
Folyóknak partja zümmög...
Bogár-csábító.
Pajkos víg szellő
Víz tükrén ringatózik,
Sugarat villant.
Sziromtarkaság
Virít bomló avarban...
Lélek-élesztő.
Rügyes ügy pattan,
Hőt hint a libbenő szél-
Tavasz csíráját.
Pukkanó rügyek,
Madaraknak dala zsong...
Flóra-bódító.
Madarak csacsogása-
Dalos üdítő.
Langyos fuvallat
Üde illatot repít,
Kikelet szagát.
Virágzó barka,
Folyóknak partja zümmög...
Bogár-csábító.
Pajkos víg szellő
Víz tükrén ringatózik,
Sugarat villant.
Sziromtarkaság
Virít bomló avarban...
Lélek-élesztő.
Rügyes ügy pattan,
Hőt hint a libbenő szél-
Tavasz csíráját.
Pukkanó rügyek,
Madaraknak dala zsong...
Flóra-bódító.
(Anaforás leoninus)
Baki úr meg Bakiné, nem kedvelik tétlenkedést, de legjobban a serénykedést.
Baki úr szólt, asszony menjünk sétálni, vágyom, hogy többeknek sikerüljön ráfázni.
Bakiné asszonyság mondta, Főúton menjünk, gyárak, magánosok a mi terepünk.
(leoninus versszak csokor)
Csak úgy ballagtak mások sorsával szemben, vajh’ miért bíztak sokféle lehetetlenben.
{Gondolom én, hogy az ördög fattyai voltak, másoknak direkte ártani akartak.}
A szentcsalád -gyorsas- ballagásba fogott, a főúton, ahol sűrű népesség lakott…
Volt is rögvest egy bicajos fiatalkorú, kiszúrták a kerekét, volt rögtön ború.
Taxis megállt parkolóba, rohantak és belérúgottak a hátsó világítóba.
Jött arra egy óvodás rolleren, anyja üldözte, ők meg eljártak felöklelően.
Szentcsalád jól érezte magát, megcélozták kifőzdét és törték tulaj fakanalát.
Kinyílt gyártelep kapuja, osontak hegesztőhöz és kilökték kezéből… pisztolya…
Jól mókázott ez a két ’rosszcsont’, de kigyulladt a gyár, így hazafelé rohantak, de prompt.
Minek annyira rohanni, amikor nem is kergeti őket senki.
Láthatatlanok voltak, emberekkel mókázva örömmel harcoltak.
Törtek-zúztak, amihez hozzáfértek, bármerre is mentek ártottak a legénységnek.
Volt, hogy úgy sunnyogtak, lelökték a monitort, biztonsági őr vehetett új monitort…
Ahogy hazaértek nyugvóra mentek lelkek, "mert amit meg kellett tenni, azt megtettük"…
Bakiék foglalkozása, üldöznek mindenkit, 'aszta hegesztő üldöző mindenit'…
Nálunk nincs hétvége, szeretet ünnep se, dolgoznak és örülnek, ha barnul az ülep…
Van sokszor olyan, hogy belógnak stúdióba, Baki megfog szpíker feneket... marokba.
Máskor meg politikai vitába rájuk hozzák kakilást, azok meg hebegnek... Mást?
Vecsés, 2023. február 21. – Kustra Ferenc József – íródott; leoninusban a hibafeltárások segítése okán.
Baki úr meg Bakiné, nem kedvelik tétlenkedést, de legjobban a serénykedést.
Baki úr szólt, asszony menjünk sétálni, vágyom, hogy többeknek sikerüljön ráfázni.
Bakiné asszonyság mondta, Főúton menjünk, gyárak, magánosok a mi terepünk.
(leoninus versszak csokor)
Csak úgy ballagtak mások sorsával szemben, vajh’ miért bíztak sokféle lehetetlenben.
{Gondolom én, hogy az ördög fattyai voltak, másoknak direkte ártani akartak.}
A szentcsalád -gyorsas- ballagásba fogott, a főúton, ahol sűrű népesség lakott…
Volt is rögvest egy bicajos fiatalkorú, kiszúrták a kerekét, volt rögtön ború.
Taxis megállt parkolóba, rohantak és belérúgottak a hátsó világítóba.
Jött arra egy óvodás rolleren, anyja üldözte, ők meg eljártak felöklelően.
Szentcsalád jól érezte magát, megcélozták kifőzdét és törték tulaj fakanalát.
Kinyílt gyártelep kapuja, osontak hegesztőhöz és kilökték kezéből… pisztolya…
Jól mókázott ez a két ’rosszcsont’, de kigyulladt a gyár, így hazafelé rohantak, de prompt.
Minek annyira rohanni, amikor nem is kergeti őket senki.
Láthatatlanok voltak, emberekkel mókázva örömmel harcoltak.
Törtek-zúztak, amihez hozzáfértek, bármerre is mentek ártottak a legénységnek.
Volt, hogy úgy sunnyogtak, lelökték a monitort, biztonsági őr vehetett új monitort…
Ahogy hazaértek nyugvóra mentek lelkek, "mert amit meg kellett tenni, azt megtettük"…
Bakiék foglalkozása, üldöznek mindenkit, 'aszta hegesztő üldöző mindenit'…
Nálunk nincs hétvége, szeretet ünnep se, dolgoznak és örülnek, ha barnul az ülep…
Van sokszor olyan, hogy belógnak stúdióba, Baki megfog szpíker feneket... marokba.
Máskor meg politikai vitába rájuk hozzák kakilást, azok meg hebegnek... Mást?
Vecsés, 2023. február 21. – Kustra Ferenc József – íródott; leoninusban a hibafeltárások segítése okán.
Nyomás előre, gyerünk, iszkiri!
Igaz, előre kell menekülni,
Hogy nincs hová, az nem sokat számít,
Mert e lehetőség is csak ámít.
Budapest, 2000. augusztus 31. – Kustra Ferenc József
Igaz, előre kell menekülni,
Hogy nincs hová, az nem sokat számít,
Mert e lehetőség is csak ámít.
Budapest, 2000. augusztus 31. – Kustra Ferenc József