Szép nap. Ötödik.
Cupidó hava, nyolc-négy.
Gyűrű-cserélős!
Te lettél akkor fényem,
Árnyékként követ lényem.

Jing és jang köre,
Úgy egészítjük egymást.
Fogadalom él!
Párom lettél a jóban,
És kitartottál rosszban!

Negyven év együtt,
Összerozsdásodottan.
A-cél lett belül!
Edzett, remek ötvözet,
Bírja gyűrődéseket!

Biztonságos távolságból a roppant pusztítás
Nem olyan szörnyűséges, borzasztó ártás.
Képernyőkről szemlélve sántít...az igazság csámpás.
Népek előtt pislákol hamis illúzió, látszat-lámpás.

Sokasodnak a tervezett, gyilkos harc-terek,
A lufi duzzad, de még örülnek a partnerek.
Úgy tűnik, most a profit biz nő, szép kerek.
Még jól taposnak a monstrum-szerkezetek.

Dunatőkés, 2024. május 3.

Sápadó Vénusz,
Fénye botladozik már.
Hajnal-hasadás!

Nyirkos fű mosdat,
Folyó parti izzadtság.
Ébredés vacog.

Nádirigó fütty
Fényt keleszt...ég pirkadó,
Bíbor-sáv dereng.

Víz párát lehel,
Hűs leple lassan úszik.
Illata terjeng.

Mocorog a táj,
Bíbor alatt sárga sáv.
A nap felébred.

Nyirkos levelek
Csillognak. A fényt gyűjtik.
Foto-szintézis.

Sugarát szórja,
Pezsdül a lét buborék,
Hangok pattognak.

Éled az árnyék,
Napkorong emelkedő.
Foton felhevít!

Harang kong, hangja
Messzire száll. Reggel van.
Vidék felébredt!

Már dereng,
Hűvös pára leng.
Csendesen hajnalodik,
Természet még békésen alszik.

Szellő édes álmát ringatja,
Süvítés nem izgatja.
Gőzölgő folyó...
Bujdosó.

Ég alján
Pislant táj tatján
Bíbor színű napsugár.
Álmot űz a gyors, pezsdülő ár.

Madarak hada ébresztőt zeng,
Harmattal illat terjeng...
Mi lesz ma a tét?
Friss, új lét?!

Torlódás,
Utcákon zúgás...
Indul a városi kas,
A siető tömeg hatalmas.

Onnan ide, innen oda lót,
A nép...van ki csak cipót
Venne; falatot...
Nem jachtot.

Naponta
Az ember dolga
Megalkuvás kenyérért,
Kényszer szolgája jólétéért.

Megtervezett a függőség-lét;
Bársonyos csapda terhét
Szabad polgár visz
Önként...hisz?!

Életfeladvány…

Haláltól félni?
Élőként félni, miért?
Az élet része!
Minden idő eltelik,
Mit a bánat megeszik.
*
Vajh’ végleges-e?
Vajh, van-e konkrét oka?
Az élet része!
Átkozott bűn megragadt,
Örökre rajtam maradt.
*
Lélek is hal-e?
Reinkarnáció van?
Az élet része?
Lelkem, kereszténységem,
Tartja egyszerű kérdésem.
*
Én nagyon bízok,
Hogy van visszajövetel…
Az élet része?
Visszajövetelt várok,
Nincs az utamban árok.
*
Ha tudod, nézzed
Magad, hátha lesz új lét…
Mivel jössz… gyalog?
Igazságot keresek,
Az biztos, hogy nem esek.
*
Más testébe, hogy
Születsz bele? Ez kérdés.
Mi az igazság?
A testemet akarom,
Tudom, hogy visszakapom.

Vecsés, 2014. július 30. – Arad, 2023. augusztus 17. - Kustra Ferenc József – senrjú csokorban
rövid meditáció: életről, halálról, feltámadás egy módjáról… Alá a tanka verset írta: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam