Fújtat a zord szél;
Háznak falát szárítja...
Barázdált időt.
Életnek nyomát
Őrzik törött cserepek,
Időnek hamva.
Időt hállózza
Ódon falak közt a pók...
Múltnak álmait.
Elfeledett ház
Huzatos ajtaja nyög...
Mállott emlékek.
Repedésekben
Hódít az ős-természet.
Visszakövetel!
Megaszalt idő
Zsugorodik a mában,
Holnapot remél.
Háznak falát szárítja...
Barázdált időt.
Életnek nyomát
Őrzik törött cserepek,
Időnek hamva.
Időt hállózza
Ódon falak közt a pók...
Múltnak álmait.
Elfeledett ház
Huzatos ajtaja nyög...
Mállott emlékek.
Repedésekben
Hódít az ős-természet.
Visszakövetel!
Megaszalt idő
Zsugorodik a mában,
Holnapot remél.
Mintha földnek lelke lenne,
Úgy lebeg a köd felette.
Holdtalan az estnek leple,
Néhány csillag pislog benne.
Törött fénnyel hunyorognak,
Hol a párán áthatolnak.
Ónos dunsztban jól elbújnak,
A hangok is belefúlnak.
Nyirkos hideg csontig hatol,
Vak sötétben mindent tarol.
Hízik a köd nem araszol;
Falja földet, szinte habzsol.
A vidéken néma csendben
Dér vastagszik minden percben.
Sűrű avar meg-meg sercen,
Jéggé fagy majd rideg reggel.
Úgy lebeg a köd felette.
Holdtalan az estnek leple,
Néhány csillag pislog benne.
Törött fénnyel hunyorognak,
Hol a párán áthatolnak.
Ónos dunsztban jól elbújnak,
A hangok is belefúlnak.
Nyirkos hideg csontig hatol,
Vak sötétben mindent tarol.
Hízik a köd nem araszol;
Falja földet, szinte habzsol.
A vidéken néma csendben
Dér vastagszik minden percben.
Sűrű avar meg-meg sercen,
Jéggé fagy majd rideg reggel.
Embernek bűne
Féktelen pusztítása...
Nincs hasonlatos.
Embernek szennye
Kakukktojás világban...
Jellem-kirakat.
Ember élete
Röpke idő számlája...
Költséges váltó.
Embernek léte
Küzdelem a javakért...
Útvesztő álmok.
Embernek gőgje;
Istent lealacsonyít...
Sátán szolgája!
Féktelen pusztítása...
Nincs hasonlatos.
Embernek szennye
Kakukktojás világban...
Jellem-kirakat.
Ember élete
Röpke idő számlája...
Költséges váltó.
Embernek léte
Küzdelem a javakért...
Útvesztő álmok.
Embernek gőgje;
Istent lealacsonyít...
Sátán szolgája!
Kopottas okker
November divat színe...
Gyorsan változó.
Szürke ködköpeny
Libeg a folyó felett...
Kettős állapot.
Padnak magánya
Ködbe rejti bánatát...
Álma párolog.
Árny és fény játék
Tócsának vizében ring;
Nyirkos szél pancsol.
Ősznek derekán
Szomorodott hangulat...
Elrozsdásodott.
November divat színe...
Gyorsan változó.
Szürke ködköpeny
Libeg a folyó felett...
Kettős állapot.
Padnak magánya
Ködbe rejti bánatát...
Álma párolog.
Árny és fény játék
Tócsának vizében ring;
Nyirkos szél pancsol.
Ősznek derekán
Szomorodott hangulat...
Elrozsdásodott.
Nyelvünk
Nyelvünk – ez ősnyelv! –
éltető reménység,
várfalunk, pajzsunk,
tápláló vérünk,
édes örökségünk,
megtartó gyökerünk…
Oly ősi az, hogy érte
vissza kell botorkálni
az örök Isten zsámolyáig!
Mert az ős-sziklák is
ezt visszhangozzák
a Kárpát-haza földjén
mindig, és mindenütt,
s szerte a félvilágban.
Apáink elporladt sírja fölött
e nyelven szállt magasba
a temetési zsoltár.
Anyáink imáját magyarul
hordja süvítve a fejfákba
kapaszkodó szél.
És Neked is lelkedbe van vésve
- ha magyar vagy! –
örök időkre, mint jelek a kőbe.
Mert nyelvünk a végtelen kozmikus ERŐ!
Szavaink elől még a Sátán is menekül!
Ha magyarul formálja ajkad
lelked őserejével
a drága szavakat,
s vésed utódaid szívébe,
nemzet-megtartó
Nyelvünk TE magad is vagy!
Nyelvünk – ez ősnyelv! –
éltető reménység,
várfalunk, pajzsunk,
tápláló vérünk,
édes örökségünk,
megtartó gyökerünk…
Oly ősi az, hogy érte
vissza kell botorkálni
az örök Isten zsámolyáig!
Mert az ős-sziklák is
ezt visszhangozzák
a Kárpát-haza földjén
mindig, és mindenütt,
s szerte a félvilágban.
Apáink elporladt sírja fölött
e nyelven szállt magasba
a temetési zsoltár.
Anyáink imáját magyarul
hordja süvítve a fejfákba
kapaszkodó szél.
És Neked is lelkedbe van vésve
- ha magyar vagy! –
örök időkre, mint jelek a kőbe.
Mert nyelvünk a végtelen kozmikus ERŐ!
Szavaink elől még a Sátán is menekül!
Ha magyarul formálja ajkad
lelked őserejével
a drága szavakat,
s vésed utódaid szívébe,
nemzet-megtartó
Nyelvünk TE magad is vagy!