A TANQ csokrot eredeti ?haikus? stílusban írta meg a szerzőpáros?

Dombhát is csendesül,
Fölötte, vörös felhő áll.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Fűvel cicomázott dombok,
Mindenhol szétszórva bokrok.
*
A távoli dombok,
Lenyugvó nap bíborában?
Hosszúra nyúlt árnyak?
Tanyáznak rajt virágcsokrok,
Eldugva sötét bozótok.
*
A környéki dombság,
Bíbortakaróba bújik.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Szállnak az eltévedt csókok,
Széllel érkező sóhajok.
*
Dimbes-dombos tájék,
Sötétülő bíborszínben.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Fa-ifjúk, még fiatalok,
Kissé csak zabolátlanok.
*
A dombos tájékon,
Minden bíborszínben játszik.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Üde növényi illatok,
Nincsenek hegyi patakok.
*
A dombhalmok fölött,
Mélyvörös, karmazsin felhők.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Elterjedt mihaszna gazok,
Nem vagyon búzakalászok.

Vecsés-Budapest. 2016. június 18. ? Kustra Ferenc József - A HIAQ ?t én írtam, a verset alá, a
szerző-, és poéta társam Szedő Tibor. A vers címe: ?Földcipók?

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros.

Felhők takarják
A gyengén sütő napot.
Zöldellő évszak.
A zöldellő fűpázsit,
Hajnalban némán ásít.
*

Rét szépen zöldell,
Hallani a fűnövést.
Gaz kezdemények.
Felfelé nyújtózkodik,
A felhő rajta kotlik.
*

Tomboló meleg
Hozza zivatarfelhőt.
Zöld, gaz-növények.
A szélben hajladozik,
Friss harmatban mosakszik.
*

Föveny, zöld szőnyeg,
Hangyák kitúrást ásnak.
Búvó bogarak.
Illata messze szökik,
Porszemcsék terelgetik.
*

Napfürdőt vesz fel
Növekvő búzakalász.
Először zöldes.
Vadvirágok ölelik,
Porukat reá hintik.
*

Perzselő hőség…
Majd tüzet fog fű, kertben.
Zöld maradványok.
A kérődzők szeretik,
Szívesen lelegelik.

Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: ’Fűtenger’

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros.

Őzek udvarban,
Csak körbe-körbe mennek.
Magas kerítés.
Az őz négy lábbal ugrál,
A medve csak szunyókál.
*
Forrás csordogál,
Őzikék is ott isznak.
Csobogó, friss víz.
Forrás csendben folydogál,
Az ágra egy galamb száll.
*
Őzike szökken,
Gida követi félőn!
Réten, friss a fű.
Kutya a sarkokban vár,
A szél reá fújdogál.
*
Juhnyáj, szunnyadó.
Állatok is horkolnak.
Nádas, bóbiskol.
Éjszaka a Hold bujkál,
A kis gida alszik már.
*
Égben vadgalamb,
Alatta pacsirta had.
Felhőtlen-kék… ég.
Az idő kereke jár,
A mókus makkot rágcsál.
*
A kivert kutya,
Vizes bundában kullog.
Esőben ázott.
Nap szája mosolyra áll,
Keze a hajban turkál.

Vecsés- Budapest, 2016. június 7. – Kustra Ferenc - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „A természet bűvkörében”.

Nyári napon fázok, Bettina!
Mond csak hová lettél, bestia?
Meguntál, leléptél,
Itt hagytál, elmentél?
Hiányodban él testem vágya…

Lelkemben hógörgeteg, fázok,
Egyedül, nincsenek is mázok…
Mért, föl nem foghatom?
Szerelem akolom…
Nem bírom ezt! Kínomban játszok…

Ha köszöntél volna, Bettina,
Kisebb lenne lelkem fájdalma.
De, csak úgy eltűnni…
Mint keresztbe tenni.
Bár ez Te lelked, nem bánthatja…

Vecsés, 2021. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Szívem, úgy duruzsol, Debórám!
Ó, Te lehetnél, lélekhazám…
Hallgasd, szívem regél,
Boldogságot mesél.
Gyere, bújj ölembe Debórám!

Éltem napsugara lehetnél,
Ha egyszer végre ideérnél…
Lelkem fényeződne,
Élet, rögtönözne…
Távollétedről, mesélhetnél.

Te vagy: szerelmetes Debórám
És legyél vélem, ezt akarnám!
Bujhatnál ölembe,
Duruzs’ a fülembe…
Legyünk már mi együtt… Debórám!

Vecsés, 2021. augusztus 21. – Kustra Ferenc József, íródott: romantikus LIMERIK csokorban.