Lövegnek hangja
Lelkeket sebesít meg...
Könnycseppből vérzik.

Hasadt életek
Résén keser szivárog...
Fájó valóság.

Zuhan az álom
Sötét világnak mélyén...
Foszlott biztonság.

Népnek hangja nincs.
Ágyú harsogva üvölt...
Profit-piacon.

Bús gyászindulót
Fronton sosem skáláznak...
Érdek-dalolók.

Dermed az idő,
Huhog a sötét éjfél.
Jeges vész oson.
Minden mi Van mulandó,
A szerencse forgandó.

Minden reggelkor, új nap! Panni.
Szeretnék veled együtt lenni…
Társas kör lehetnénk,
Egymásból ehetnénk.
Vágy! Veled együtt lenni, Panni.

Új nap hajnalkor, veled együtt,
Létet élveznénk, nagyon együtt.
Ölelnélek hosszan,
Míg lélek is dobban.
Ó, édes Panni, ketten együtt…

Szerelmesek voltunk, elhagytál,
Közös vonatról leugrottál.
Én még mindig vágylak,
Sőt, vissza is várlak.
Mondhatnád… újra, jól elkaptál.

Vecsés, 2021. október 6. – Kustra Ferenc József. – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Nem bírnak el fránya fellegek. Betakarják,
Ha a jövőre gondolok és nem akarják,
Hogy a nagy-nagy figyelmeztetés jele legyek.
Ijedtükben levél alá bújnak a legyek!

Miért, mondd, miért ne gondolnék a jövőmre?
Mondd, nem az volna cél, hogy haladjak előre?
Talán az én jól boldogulásom megzavar valakit?
Valaki hiszi, hogy én ölöm az utolsó okapit?

(anaforásban)
Majd, amikor fázón, borzongva búcsúzik a vad táj este…
Majd, amikor a részegnek ivóban a vége, „az este"…
Majd, amikor nyári éjben jégkrém eső hullik…
Majd amikor az élet, egyszer csak úgy elmúlik…

A fellegek vannak fölül, látom, ők mindent látnak
Rondák, lógnak, nyálasak, a földiek meg eláznak!
Az esernyő csak álom, csak képmutatás, csak pofázunk,
Közben meséljük, mi védjük magunkat és meg nem ázunk…!

Tudjuk pedig, hogy felettük, magasban van a szikrázó napfény,
Ha ránk vetülne, melengetne, és besegítene csillagfény…
Akkor lenne jó, szép, nekem való ez a világ…
Akkor már elbírnék a kevéssel, mi vad-világ…

Vecsés, 2014. május 27. – Kustra Ferenc József– versben és anaforás versszakban.

Ősz van, természet
Álomba készül, csendes.
Kollektív álom.
*
Város úgy bűzlik,
Erdő, mező nagyon fitt.
Tüdő megszűrő.
*
Pergő szavaim
Lassan, mélyen halkulnak.
Tavasz, új világ.
*
Bogarak, már csak
Összevissza sétálnak.
Célszerűség nincs.
*
Sétálok avar
Szőnyegen. Csendes léptek.
Múlás bánata.
*
Hulló falevél…
Sok a nyakamba esik.
Nekem is van ősz.

Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József – senrjú csokorban az őszről