A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…

(leoninus)
A szomszédnak van egy hosszan tartó háborúja, meg van sok-sok temetetlen halottja.
Vannak katonák, ki meghaltak, de elvesztek, meg vannak ki lakói a kert-földeknek…
Ritkán, de biz' akadhat köztük, amikor a tábornok is megy… belőle nincsen száz egy.
A egyszerű katona kit elhantoltak, hol meghalt, ki fiai mellől csak úgy kihalt…
*

(senrjon)
Az egyszerű embert már
Rögvest elfelejtették… már nincs!
Ők, ártatlanok.

Úgy tűnik, hogy a halál
Maga, mulandóságért harcol
Ő a végsegéd!

Fekete kosok gyónnak,
Ha pénz nem érkezik időbe!
Élősködők ők!

Ők háború robbantók,
Katonahalál… kasszírozok.
Élősködők ők!
*

(leoninus csokor)
Sirattatlan a katona, ki eltűnt nem került elő, családja meg a könnyet nyelő.
Sirattatlan a katona, kinek van... gyermekei, de apját már nem tudja tisztelni!
Sirattatlan a katona, ki frontról megszökött és nem ért oda, amerre üvöltött.

A tábornokok még szabadságot is kaphatnak, katonáknak ezek légből kapottak.
A fekete kosok tengereken nyaralnak, gyerekeiktől dicséreteket kapnak.
Ezek az emberek a TV -ben nézik a háborút, amit emlegetnek, mint repedtsarkút.

Katonák meg a más frontján sajátkezűleg harcolnak, majd meg ajándék halált kapnak!
Olyan még nem volt, hogy a katona kezdett háborút, tábornok meg átélte halál-bút.
Kosnak és tábornoknak ebéd után van kávé, katonának akkor sem, ha nem málé.

A kosok élősködői, Harpagonok, a sirattatlan emberiség vámszedői.
Kosok, akik háború nélkül kiírták Föld lakósságát, Önös érdekből és csakis!

Van: volt katona, sok darabjából, sokfelé folyt vér, de ő már nem tudja, mit sem remél.
Frontvonal csatatér, tábornok csak bizakodik, a katona már nem él, így nem remél.
A családja, remeg az apáért, a férjért, kiről nem tudják, hogy már nem él a remélt…

Özvegy anya kihez megy férjhez, ha kosok kiirtották férfiakat, nincs ima kéjhez…
Kipusztultak a férfiak, akkor, hogy épül újra a népesség, nem... női képesség…
Csatatéren, főleg nyáron romlik a konzerv, de kost nem érdekli, csak, bevétel csakis.
*

(3 soros-zárttükrös)
A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál,
Kicsiből nőtt gyerek meg az apukájára nem is emlékszik, próbálkozik, meditál…
A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál.

Vecsés, 2023. november 26. –íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…

A téli nap, vakítóan süt…
Hótakaró visszaveri fényt,
Én meg nézem, mint egy átszellemült.
Úgy élem meg, mint egy leányregényt.
*
Hófehér a hó,
A tisztaság szépsége…
Hógolyó fehér.

Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József

Avagy: tagadni a múltat?

A jövő titok,
De a végzet intézi…
Múlt meg, úgy, ahogy…!
*
Másodpercenként
Létezik, jövő kezdet.
Csak múlt alapján!
*
A vágy, csak álom,
Vagy teljesül, vagy soha…
A múlt, biztos pont!
*
A múlttól félni
Dőreség, vissza nem jön.
Csak… kutakodni!
*
Előttünk tenger
Sok kérdés múltba vezet.
Múlt, mégis jelen…
*
Múlt hullámai,
Visszatekintenek majd,
Valóság ködbe.
*
Múlt, feneketlen,
Ködös pusztasága él!
Világosodás.
*
Ókori vársánc
Élet sok problémája.
Múlt nem nyeli el.
*
Reggel ébredni,
Halott tegnap-tudattal.
Fatalista múlt.
*
Emberek sorsa
Múltban pecsételődött.
Pofonegyszerű.
*
A bajt keresni
Nem kell. Jön az magától.
Múlt történések…
*
Mély csenddel elvész
A bennünk élő múltunk.
Ez, identitás?

Vecsés, 2016. január 21. – Kustra Ferenc József

Fehér avar lesz a hópelyhekből szőtt terítő,
Én, majd, ha járok a puha hó selymen,
Lépésem zajtalan, puha, nesztelen.
Hópehelyből az avaron lesz fehér terítő.

Apró dombokat, torlaszokat épít szellő,
Hallgasd a végtelen, nem semmi üzenetét,
Milliónyi lélek várja, minden betűjét.
Fentről meg csak zúdul le a sötét hófelhő…

Kerti asztalunkon, hófehér a terítő,
Éjjel van, már fehér dunna borítja kertet,
A kemény hidegben látni a leheletet.
Fehér a föld, a rét, a csalitos, az erdő.

A tél jeges lehelete most a kertész,
Feltámad a szél, de ezt el nem fújja,
Házunk fala a hótorlaszt felfogja.
Nyáron erre gondolva, legott megáll ész.

Lassan úgy érzem, megállt a fehér idő,
Csillagok messze a felhők fölött ragyognak,
Lehet, erőlködnek, de minket nem láthatnak.
Talán, lesz még tavasz és jön a langy szellő…

Vecsés, 2013. január 13. – Kustra Ferenc József - Landi Krisztián „Havazás” c. verse ihletésével.

Eredeti Basho féle haikuban és senrjúban

Vetkőzteti a
Mindenséget, pörére.
Kopaszodó ág…
*
Hideg lombhullás,
Búcsúzás a zöld nyártól.
Nap langyosan int…
*
Mezőség gubbaszt,
Jövőre újraéled.
Már nincs jó idő.
*
Szénakazal az
Ifjaké. Búvóhelyük.
Őszi kaszálás.
*
Ősz bolyong utcán,
Hajnalban, dérkabátban.
Fázósan toporog.
*
Erdő, már színes,
Sok levél, sárgán hullik.
Daruék, úton…
*
Ködhomályba vész,
A múlt minden melege.
Hideg eső hull.
*
Köd borította
A reggel ébredő fényt.
Sötét homálya.
•
Borult ég alatt,
Ködön kéne átlátni.
Gátló sűrűség.
*
Csak reménysugár,
Hogy napsugár még meleg.
Hűtő fergeteg.
*
Nyár elszökött.
Sunnyogott a hó elől.
Hideg büntetés.
*
Fagyottság érzés,
A szétszaggatott ruha.
Hideg fagyhalál.

Vecsés. 2015. május 3. - Kustra Ferenc József