Idő 
Értékelés 
Értékelés Több szólamban suhog a szél
Ahogy a fák koronái közt mesél
Bogárnak madárnak,
És minden élő paránynak.
Távolból hozza a híreket
Ahonnan ered,
S az útról,
Amint ereje gyülemlett
Azúros ég alatt surran
Simogatón vagy vad erővel.
Az életről szól szépeket.
Manapság
Ki hallgatja ezeket?
Hűsít
Perzselően forró nap alatt.
Szétszórja az érett magvakat,
Mint jó gazda a vetnivalót.
Gondnok ő a felszín felett
Ahonnan belátja az egész teret.
Épít alkot fáradatlan.
Formát rendez akaratlan,
S bár olykor
Kíméletlennek tűnik tette,
Csak mesél,
És tanít a rendre.
Meghajol előtte tisztelettel
Fa , hegy , tenger.
A lég hajtóereje teli élettel.
A mozgás alapfeltétele
Létünk elementáris része.
Ahogy a fák koronái közt mesél
Bogárnak madárnak,
És minden élő paránynak.
Távolból hozza a híreket
Ahonnan ered,
S az útról,
Amint ereje gyülemlett
Azúros ég alatt surran
Simogatón vagy vad erővel.
Az életről szól szépeket.
Manapság
Ki hallgatja ezeket?
Hűsít
Perzselően forró nap alatt.
Szétszórja az érett magvakat,
Mint jó gazda a vetnivalót.
Gondnok ő a felszín felett
Ahonnan belátja az egész teret.
Épít alkot fáradatlan.
Formát rendez akaratlan,
S bár olykor
Kíméletlennek tűnik tette,
Csak mesél,
És tanít a rendre.
Meghajol előtte tisztelettel
Fa , hegy , tenger.
A lég hajtóereje teli élettel.
A mozgás alapfeltétele
Létünk elementáris része.
A fagyban
Zizeg a zuzmara
Ahogy szállingózva
Aláhull az ágakról.
Sustorog a mező
A dermedő avar
A hólepel roppan
Ahogy lábam
A jégre toppan.
Kesztyűtlenūl
Körmöm alatt
Lángra lobban
Éget a fagyos szél
És az erdő
Most a télről mesél.
A fagyban
A nyártól
Messze maradtam
De a folyó
Még pancsolja a part
Szélén az avart
És a nádasban
Vadkacsa kelt zavart.
Réce rikkant
Szalad a víz tükrén
Elhagyott stég szélén
Jégcsapba fagyott a fény
Az idén
Már senki sem üldōgél
Ott .
A fagyos
Tél bekopogott.
Bekopogott bátran
Mégis alázattal
Ádvent első vasárnapjára
Tömött felhőkkel
Az ég bundájára
Hogy hulljon az áldás
Fehéredjen s tisztuljon
minden lélek és ház
Mikorra jön a messiás.
Holnapra talán
Már más lesz a határ
Tocsogó és foltos
Az erdő bozontos
Frizurája átalakul.
A szürkén ágaskodó pára
Felkúszik a fák koronájára
De bent az első gyertya
Lángja
Fehéren megtisztulva
Meleg-fényt áraszt
A várakozók házába.
Zizeg a zuzmara
Ahogy szállingózva
Aláhull az ágakról.
Sustorog a mező
A dermedő avar
A hólepel roppan
Ahogy lábam
A jégre toppan.
Kesztyűtlenūl
Körmöm alatt
Lángra lobban
Éget a fagyos szél
És az erdő
Most a télről mesél.
A fagyban
A nyártól
Messze maradtam
De a folyó
Még pancsolja a part
Szélén az avart
És a nádasban
Vadkacsa kelt zavart.
Réce rikkant
Szalad a víz tükrén
Elhagyott stég szélén
Jégcsapba fagyott a fény
Az idén
Már senki sem üldōgél
Ott .
A fagyos
Tél bekopogott.
Bekopogott bátran
Mégis alázattal
Ádvent első vasárnapjára
Tömött felhőkkel
Az ég bundájára
Hogy hulljon az áldás
Fehéredjen s tisztuljon
minden lélek és ház
Mikorra jön a messiás.
Holnapra talán
Már más lesz a határ
Tocsogó és foltos
Az erdő bozontos
Frizurája átalakul.
A szürkén ágaskodó pára
Felkúszik a fák koronájára
De bent az első gyertya
Lángja
Fehéren megtisztulva
Meleg-fényt áraszt
A várakozók házába.
Eredeti Basho féle haikuban és senrjúban
Vetkőzteti a
Mindenséget, pörére.
Kopaszodó ág…
*
Hideg lombhullás,
Búcsúzás a zöld nyártól.
Nap langyosan int…
*
Mezőség gubbaszt,
Jövőre újraéled.
Már nincs jó idő.
*
Szénakazal az
Ifjaké. Búvóhelyük.
Őszi kaszálás.
*
Ősz bolyong utcán,
Hajnalban, dérkabátban.
Fázósan toporog.
*
Erdő, már színes,
Sok levél, sárgán hullik.
Daruék, úton…
*
Ködhomályba vész,
A múlt minden melege.
Hideg eső hull.
*
Köd borította
A reggel ébredő fényt.
Sötét homálya.
•
Borult ég alatt,
Ködön kéne átlátni.
Gátló sűrűség.
*
Csak reménysugár,
Hogy napsugár még meleg.
Hűtő fergeteg.
*
Nyár elszökött.
Sunnyogott a hó elől.
Hideg büntetés.
*
Fagyottság érzés,
A szétszaggatott ruha.
Hideg fagyhalál.
Vecsés. 2015. május 3. - Kustra Ferenc József
Vetkőzteti a
Mindenséget, pörére.
Kopaszodó ág…
*
Hideg lombhullás,
Búcsúzás a zöld nyártól.
Nap langyosan int…
*
Mezőség gubbaszt,
Jövőre újraéled.
Már nincs jó idő.
*
Szénakazal az
Ifjaké. Búvóhelyük.
Őszi kaszálás.
*
Ősz bolyong utcán,
Hajnalban, dérkabátban.
Fázósan toporog.
*
Erdő, már színes,
Sok levél, sárgán hullik.
Daruék, úton…
*
Ködhomályba vész,
A múlt minden melege.
Hideg eső hull.
*
Köd borította
A reggel ébredő fényt.
Sötét homálya.
•
Borult ég alatt,
Ködön kéne átlátni.
Gátló sűrűség.
*
Csak reménysugár,
Hogy napsugár még meleg.
Hűtő fergeteg.
*
Nyár elszökött.
Sunnyogott a hó elől.
Hideg büntetés.
*
Fagyottság érzés,
A szétszaggatott ruha.
Hideg fagyhalál.
Vecsés. 2015. május 3. - Kustra Ferenc József
A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…
(senrjon csokor, fél-haikulánc formátumban írva)
Háborúban is vannak
Nagyon jól fizetett ügynökök.
Harc fönntartása…
A beszervező ügynök
Ha ügyes, érti munkáját… győz!
Harc fönntartása…
Beszervezéskor nem kell
Grófi sarj, vagy királyfi… lejjebb.
Harc fönntartása…
A célszemély kis stílű?
Lehet… az tán’ már fél győzelem.
Harc fönntartása…
A célszemély senki se?
Piti, anyagias, tán’ ’sötét’?
Harc fönntartása…
A célnak megfeleljen,
Legjobban erre kell figyelem.
Harc fönntartása…
Egy biztos! Ami biztos!
Milyen a tét? Olyan apanázs…
Harc fönntartása…
Ha kap havi apanázst
És a lelke elég gödrös már…
Harc fönntartása…
Ha színpadi ember az
Illető, beszervező… Bingó!
Harc fönntartása…
*
(3 soros-zárttükrös)
Magas beosztáshoz föl kell ajánlani,
Ő lesz ország helytartója… az isteni…
Magas beosztáshoz föl kell ajánlani.
*
Nagyon meg kell nyugtatni,
Ő adja majd a parancsokat!
Harc fönntartása…
De, ha itt a tél első…
Embernek lenni államfőként?
Harc fönntartása…
Ügynök, ne legyen smucig!
Bért fizetni… milliók, havi!
Harc fönntartása…
Óperencián túli
Üveghegy bank, egyszámlájára!
Harc fönntartása…
*
(3 soros zárt-tükrös)
Fekete kosok, büszkék vagytok? Működik a második, Közel-keleti háborútok,
Már sok ezrek haltak meg… nem is kell már utána számolnotok, naponta több ezer... sok…
Fekete kosok, büszkék vagytok? Működik a második, Közel-keleti háborútok.
Itt már vannak nagy túszejtések,
Öreg nénék, meg kisgyermekek…
Itt már vannak nagy túszejtések.
Mindjárt odaér a parthoz a harmadik anyahajó meg a kisérő egységek,
Az első kettő már lövöldöz, betegítenek, pedig nem is harcoló egységek…
Mindjárt odaér a parthoz a harmadik anyahajó meg a kisérő egységek.
Pár nap múlva millióknak elfogy majd a víz, az élelem, az üzemanyag,
Nemzetközi béketárgyalók nem haladnak előre… halál, futószalag…
Pár nap múlva millióknak elfogy majd a víz, az élelem, az üzemanyag.
Ennél a közelinél meg pár hét és beáll a szokásos jég, hó és tél,
Így aztán itt az emberek imádkoznak, senki semmit ekkor-sem remél…
Ennél a közelinél meg pár hét és beáll a szokásos jég, hó és tél,
Vecsés, 2023. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…
(senrjon csokor, fél-haikulánc formátumban írva)
Háborúban is vannak
Nagyon jól fizetett ügynökök.
Harc fönntartása…
A beszervező ügynök
Ha ügyes, érti munkáját… győz!
Harc fönntartása…
Beszervezéskor nem kell
Grófi sarj, vagy királyfi… lejjebb.
Harc fönntartása…
A célszemély kis stílű?
Lehet… az tán’ már fél győzelem.
Harc fönntartása…
A célszemély senki se?
Piti, anyagias, tán’ ’sötét’?
Harc fönntartása…
A célnak megfeleljen,
Legjobban erre kell figyelem.
Harc fönntartása…
Egy biztos! Ami biztos!
Milyen a tét? Olyan apanázs…
Harc fönntartása…
Ha kap havi apanázst
És a lelke elég gödrös már…
Harc fönntartása…
Ha színpadi ember az
Illető, beszervező… Bingó!
Harc fönntartása…
*
(3 soros-zárttükrös)
Magas beosztáshoz föl kell ajánlani,
Ő lesz ország helytartója… az isteni…
Magas beosztáshoz föl kell ajánlani.
*
Nagyon meg kell nyugtatni,
Ő adja majd a parancsokat!
Harc fönntartása…
De, ha itt a tél első…
Embernek lenni államfőként?
Harc fönntartása…
Ügynök, ne legyen smucig!
Bért fizetni… milliók, havi!
Harc fönntartása…
Óperencián túli
Üveghegy bank, egyszámlájára!
Harc fönntartása…
*
(3 soros zárt-tükrös)
Fekete kosok, büszkék vagytok? Működik a második, Közel-keleti háborútok,
Már sok ezrek haltak meg… nem is kell már utána számolnotok, naponta több ezer... sok…
Fekete kosok, büszkék vagytok? Működik a második, Közel-keleti háborútok.
Itt már vannak nagy túszejtések,
Öreg nénék, meg kisgyermekek…
Itt már vannak nagy túszejtések.
Mindjárt odaér a parthoz a harmadik anyahajó meg a kisérő egységek,
Az első kettő már lövöldöz, betegítenek, pedig nem is harcoló egységek…
Mindjárt odaér a parthoz a harmadik anyahajó meg a kisérő egységek.
Pár nap múlva millióknak elfogy majd a víz, az élelem, az üzemanyag,
Nemzetközi béketárgyalók nem haladnak előre… halál, futószalag…
Pár nap múlva millióknak elfogy majd a víz, az élelem, az üzemanyag.
Ennél a közelinél meg pár hét és beáll a szokásos jég, hó és tél,
Így aztán itt az emberek imádkoznak, senki semmit ekkor-sem remél…
Ennél a közelinél meg pár hét és beáll a szokásos jég, hó és tél,
Vecsés, 2023. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…
A torpedós orvlövész - a II. Világháborúban, az Atlanti óceáni, tengeralattjáró háborúban…
A konvojtól lemaradókra, halál bőszen leselkedett,
Ki lemaradt, azoknál a hangulat nem volt emelkedett…
A szürke, néma és rozsdafoltos hajótest,
Csendesen állt a víz felszínén, mint aki rest.
A periszkóp kiálló fémoszlopáról
És a fedélzeti biztonsági láncról,
A közeledő hajó motorjai zakatolása ütemére,
Csöpögött a víz folyamatosan, a búvárhajó fedélzetére!
Lent a torpedóvetőnél némán álltak, néztek emberek,
Ez volt az utolsó torpedójuk, amit most betöltöttek…
Hidrofon-kezelő figyelt, fejhallgatóval a fején megadta
Hogy halálraítélt kereskedelmi hajónak mi az adata,
Hogy a torpedó, kilövés után, el, hol és mikor találhatja…
A becsült sebesség, becsült távolság is megvolt,
A háta mögött álló ember a kapitány volt...
A kapott válaszokra, egyenként bólogatott.
A parancsnok felmászott az acél létrán a támadó fülkébe,
Ott a helyiség megélénkült, elmúlt az emberek feszültsége.
Volt, kinek viccelésre támadt kedve hevesen, mint, menedéke...
Az U-boot hídján, négy őr távcsővel pásztázta ködöt,
És semmit nem láttak, de a szabályszegés föl sem ötlött!
Csak a hullámok miatt fedélzetről felcsapódó és becsorgó víz hangját
Lehetett hallani és érezni hajó, süllyedő, emelkedő ritmusát…
A kapitány odaért közéjük, csak nézett, de nem szólt, nem hallatta hangját.
Mind az öten, egyszerre hallották meg hajóról, karácsony énekét,
És tudták, a hajón angolok ünnepelték a karácsony estéjét…
A kapitány felemelte a különleges Zeiss távcsövét, de semmit nem látott,
Bámult ködbe... a hajót akarta látni, vágyni szerette volna a valóságot!
Fogta a csőbeszélőt és halkan egy parancsot morgott bele,
Elektromos motorokkal indultak el, a hullámos csendbe…
A Walwis Bay nem kapott semmilyen elő jelet vagy figyelmeztetést,
Egy pillanat alatt fordult át a fedélzete, élte rettenetét…
Ünneplő gyereket bontogatták a karácsonyi ajándékokat,
És aki élt, átélte halálos pusztulást meghozott rémálmokat.
A kabinpadló is megemelkedett és fel is szakadt,
Mint egy felhasított gyomor, ami a kardtól kiszakadt…
A hajó megbillent és imbolyogni is kezdett,
Mint a bizonytalan, aki a ködben eltévedt…
Bal oldali motor kiszakadt masszív, szétzúzott talapzatáról,
És kiszakította a hajó oldalát, mintha... lenne papírból.
A rémült rádiós tudta mi lett, a beállt sötétben asztalába kapaszkodott,
Hallotta a kinti pánikot, adásra tette rádiót, morzejeleket adott.
Tengeralattjáró! Tengeralattjárók megtámadtak! Közben, több imát mormogott!
Többször leadta a hívójelet, de senki nem válaszolt,
A konvoj ötven mérföldre már régen el is távolodott…
Megpróbált egy közeli New-foulandi állomást is hívni ízibe…
De a hajó süllyedt, az antennavezeték már belelógott a vízbe…
Vecsés, 2016. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Földi Pál: „Konvoj csata az északi-tengeren” c. dokumentum regénye ihletésével.
A konvojtól lemaradókra, halál bőszen leselkedett,
Ki lemaradt, azoknál a hangulat nem volt emelkedett…
A szürke, néma és rozsdafoltos hajótest,
Csendesen állt a víz felszínén, mint aki rest.
A periszkóp kiálló fémoszlopáról
És a fedélzeti biztonsági láncról,
A közeledő hajó motorjai zakatolása ütemére,
Csöpögött a víz folyamatosan, a búvárhajó fedélzetére!
Lent a torpedóvetőnél némán álltak, néztek emberek,
Ez volt az utolsó torpedójuk, amit most betöltöttek…
Hidrofon-kezelő figyelt, fejhallgatóval a fején megadta
Hogy halálraítélt kereskedelmi hajónak mi az adata,
Hogy a torpedó, kilövés után, el, hol és mikor találhatja…
A becsült sebesség, becsült távolság is megvolt,
A háta mögött álló ember a kapitány volt...
A kapott válaszokra, egyenként bólogatott.
A parancsnok felmászott az acél létrán a támadó fülkébe,
Ott a helyiség megélénkült, elmúlt az emberek feszültsége.
Volt, kinek viccelésre támadt kedve hevesen, mint, menedéke...
Az U-boot hídján, négy őr távcsővel pásztázta ködöt,
És semmit nem láttak, de a szabályszegés föl sem ötlött!
Csak a hullámok miatt fedélzetről felcsapódó és becsorgó víz hangját
Lehetett hallani és érezni hajó, süllyedő, emelkedő ritmusát…
A kapitány odaért közéjük, csak nézett, de nem szólt, nem hallatta hangját.
Mind az öten, egyszerre hallották meg hajóról, karácsony énekét,
És tudták, a hajón angolok ünnepelték a karácsony estéjét…
A kapitány felemelte a különleges Zeiss távcsövét, de semmit nem látott,
Bámult ködbe... a hajót akarta látni, vágyni szerette volna a valóságot!
Fogta a csőbeszélőt és halkan egy parancsot morgott bele,
Elektromos motorokkal indultak el, a hullámos csendbe…
A Walwis Bay nem kapott semmilyen elő jelet vagy figyelmeztetést,
Egy pillanat alatt fordult át a fedélzete, élte rettenetét…
Ünneplő gyereket bontogatták a karácsonyi ajándékokat,
És aki élt, átélte halálos pusztulást meghozott rémálmokat.
A kabinpadló is megemelkedett és fel is szakadt,
Mint egy felhasított gyomor, ami a kardtól kiszakadt…
A hajó megbillent és imbolyogni is kezdett,
Mint a bizonytalan, aki a ködben eltévedt…
Bal oldali motor kiszakadt masszív, szétzúzott talapzatáról,
És kiszakította a hajó oldalát, mintha... lenne papírból.
A rémült rádiós tudta mi lett, a beállt sötétben asztalába kapaszkodott,
Hallotta a kinti pánikot, adásra tette rádiót, morzejeleket adott.
Tengeralattjáró! Tengeralattjárók megtámadtak! Közben, több imát mormogott!
Többször leadta a hívójelet, de senki nem válaszolt,
A konvoj ötven mérföldre már régen el is távolodott…
Megpróbált egy közeli New-foulandi állomást is hívni ízibe…
De a hajó süllyedt, az antennavezeték már belelógott a vízbe…
Vecsés, 2016. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Földi Pál: „Konvoj csata az északi-tengeren” c. dokumentum regénye ihletésével.
