Lágy bársony kehely,
Reményt parázsló szépség.
Piros-pozsgás lét.
Nyári csókot küld,
Ábrándos gyönyörűség.
Pipacs-szerelem.
Kalászban parázs,
Tüzel a naplemente.
Pipacs szirom ég.
Mezei álom
Ringató bíbor tenger.
Hullám-ölelés.
Kigyulladó est
Pipacsrengeteg felett.
Virág-lángolás.
Mint isten lelke,
Selymes pipacsok felett...
Béke-galamb száll!
Dunatőkés, 2024. június 18. - íródott haiku csokorban.
Reményt parázsló szépség.
Piros-pozsgás lét.
Nyári csókot küld,
Ábrándos gyönyörűség.
Pipacs-szerelem.
Kalászban parázs,
Tüzel a naplemente.
Pipacs szirom ég.
Mezei álom
Ringató bíbor tenger.
Hullám-ölelés.
Kigyulladó est
Pipacsrengeteg felett.
Virág-lángolás.
Mint isten lelke,
Selymes pipacsok felett...
Béke-galamb száll!
Dunatőkés, 2024. június 18. - íródott haiku csokorban.
Angyalok dala
Madarak torkából zeng.
Mennyei kórus.
Égi áldás száll,
Madarak énekével.
Angyal-közelség.
Énekes madár
Angyal hangjával szólal.
Léleknek manna.
Mennyei dalok,
Angyali érintések.
Madárcsacsogás.
Angyalok szállnak,
Simogató csicsergés.
Szívfeloldozás.
Dunatőkés, 2024. június 14.- íródott: senrjú csokorban.
Madarak torkából zeng.
Mennyei kórus.
Égi áldás száll,
Madarak énekével.
Angyal-közelség.
Énekes madár
Angyal hangjával szólal.
Léleknek manna.
Mennyei dalok,
Angyali érintések.
Madárcsacsogás.
Angyalok szállnak,
Simogató csicsergés.
Szívfeloldozás.
Dunatőkés, 2024. június 14.- íródott: senrjú csokorban.
Régen indult a menet.
Már évtizedek óta
Váltottunk jegyet.
A sors menetel,
És tetteink nyomát
A múlt fátyla lepi el.
Elsuhant növekvő fák alatt
Az évekbe tömörödött
Egyedi pillanat.
Tartósított emlék megmaradt.
A végtelenség kapujában,
Kapaszkodva egymásban
Őrizzük a másikat...
És nem is olyan fontos,
A szó mennyire folytonos.
Elég a gondolat!
A lelkünk összeér,
Hittel idéz múltat.
Egybeolvad mával -
Tudjuk...egymásnak
Tartozunk hálával.
Már évtizedek óta
Váltottunk jegyet.
A sors menetel,
És tetteink nyomát
A múlt fátyla lepi el.
Elsuhant növekvő fák alatt
Az évekbe tömörödött
Egyedi pillanat.
Tartósított emlék megmaradt.
A végtelenség kapujában,
Kapaszkodva egymásban
Őrizzük a másikat...
És nem is olyan fontos,
A szó mennyire folytonos.
Elég a gondolat!
A lelkünk összeér,
Hittel idéz múltat.
Egybeolvad mával -
Tudjuk...egymásnak
Tartozunk hálával.
Kérdezhetném, voltam-e én himpellér?
Nem, mint ahogy nem voltam én vincellér.
Vagyok-e én egy kiöregedett huligán?
Nem, mert gyermekként másképpen nevelt az anyám.
A kulisszák mögött voltam-e gigoló?
Voltam e én sármos, mert, ha nem, úgyis jó?
Nem voltam pernahajder nem volt rajtam bajusz...
Miért lettem volna… no, egy kicsit gézengúz...
Nem voltam satnya lókötő,
Pikírt és piperkőcködő
De voltam én kévekötő.
Jampi sem voltam, ez bíz' nem az én életstílusom,
A kérdés csak az: voltam-e kakas a szemétdombon?
Vecsés, 2014. március 1. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Nem, mint ahogy nem voltam én vincellér.
Vagyok-e én egy kiöregedett huligán?
Nem, mert gyermekként másképpen nevelt az anyám.
A kulisszák mögött voltam-e gigoló?
Voltam e én sármos, mert, ha nem, úgyis jó?
Nem voltam pernahajder nem volt rajtam bajusz...
Miért lettem volna… no, egy kicsit gézengúz...
Nem voltam satnya lókötő,
Pikírt és piperkőcködő
De voltam én kévekötő.
Jampi sem voltam, ez bíz' nem az én életstílusom,
A kérdés csak az: voltam-e kakas a szemétdombon?
Vecsés, 2014. március 1. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Keresem az Északnyugati Átjárót,
Mint az életbeli egyetlen folyosót.
Kitörés lehetőségét, keresem... várkaput,
Mert, ha nem találom meg időn belül, úgy kaput.
Az Átjárón túl biztosan van Kánaán
De legtöbbünk nem jut oda csak az álmán.
Itt a letarolt puszta síkján már fű sincs,
Mert mi aranyásók várjuk, lesz-e ott kincs.
A nagy keresésben már sokan elbuktak,
Voltak olyanok is, kiket elárultak.
Ha meggondolom, mikkel nézek még szembe,
Felmerül, belebukok lehetőségbe?
Nincs rakoncám, mire rátámaszkodhatnék,
Sőt szekerem se, miről körülnézhetnék.
Kilátásomat takarja kóró erdő
És ez olyan, mint fövő húson a fedő.
Ki az ki elmondhatja, a jövő mit hoz,
Merre lehet menni, tán az Átjáróhoz?
Keresem az Északnyugati Átjárót?
Eddig még nem találtam csak halálhágót.
Vecsés, 2002. január 25. - Kustra Ferenc József
Mint az életbeli egyetlen folyosót.
Kitörés lehetőségét, keresem... várkaput,
Mert, ha nem találom meg időn belül, úgy kaput.
Az Átjárón túl biztosan van Kánaán
De legtöbbünk nem jut oda csak az álmán.
Itt a letarolt puszta síkján már fű sincs,
Mert mi aranyásók várjuk, lesz-e ott kincs.
A nagy keresésben már sokan elbuktak,
Voltak olyanok is, kiket elárultak.
Ha meggondolom, mikkel nézek még szembe,
Felmerül, belebukok lehetőségbe?
Nincs rakoncám, mire rátámaszkodhatnék,
Sőt szekerem se, miről körülnézhetnék.
Kilátásomat takarja kóró erdő
És ez olyan, mint fövő húson a fedő.
Ki az ki elmondhatja, a jövő mit hoz,
Merre lehet menni, tán az Átjáróhoz?
Keresem az Északnyugati Átjárót?
Eddig még nem találtam csak halálhágót.
Vecsés, 2002. január 25. - Kustra Ferenc József