Magamra hagytál Szimonettám!
Bizony, Te elhagytál… régen ám.
Hazudtad, hogy szeretsz?
Nem mondtad, hogy etetsz…
Én meg szerettelek… ó, babám!

Lassan belé tűnsz a múltunkba,
Beleveszel, nem sok harcunkba.
Már most sem emlékszem…
Mennyi volt, emlékem.
Én szeretettelek… ó babám.

Sors, nem akart együtt, Szimókám!
Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
Még van kevés emlék,
Ezek már tört mesék…
Még egy kissé, talán szeretlek…

Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Ki mindent akar, annak van-e igaza?
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.

A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.

A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.

Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József

Ki mindent akar, annak van-e igaza?
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.

A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.

A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.

Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József

Ágas-bogas tilalomfák között bujdokolva csak futok,
Bármelyikhez érek, úri kezembe jó nagy szálkát kapok.
Nem tudom, hogy érdemes-e küzdeni
Vagy a futásommal… csak menekülni?

Itt nincs indóház, bakter se… ki utat mutat,
Sínt is fölszedték... szemem a távolban kutat…

Vecsés, 2014. április 8. – Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként

Levetette már az élet a ragyogását?
Mindenhol hallom; butítottak csoszogását…
Ki segít már nekünk, ilyen tán’ már nincs sehol…
Mi magunk vagyunk azok, segítsünk már ímhol!

Csak Isten, Haza, Család, amiben bízhatunk,
Hit, Remény, Szeretet, a jövőnk, a mentsvárunk.
Most fogjunk össze, egyesüljünk a reményben,
Most fogjuk meg egymás kezét, hitben, reményben.

Vecsés, 2009. augusztus 31. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.