Vers és haikuíró vagyok,
És úgy tűnik, most már maradok.
Mindig vannak új tanítványok,
Tanítom őket, fiúk-lányok…

Vecsés, 2017. március 18. - Kustra Ferenc József – íródott: a www.magyarerő.hu
felhívására a fényképem mellé, amikor ott is publikáltam. (Önéletrajzi írás)

Termeszváruk építgetik
Csinosítják szépítgetik
Hajnal óta szorgalmasak,
Versenyezve dolgozgatnak.

Lusta köztük egy se nincsen.
Világukban nem véletlen.
Nem hiába sokszor mondják-
Olyan dolgos mint a hangyák!

Hangya-létük...büszke nemzet,
Matriárchát teremtettek.
Lazsalásra nincs idejük,
Szorgos munka az életük.

Példaképül szolgálhatnak,
Minden bajban összetartnak.
A természetnek nagy csodája,
Családuknak termeszvára.

Iramodott felhők alatt
Zúgva játszik a lég,
A fák között ág hasadt,
A tóban roppan a jég.

Csalogat az ösvény,
Az erdei gyalogút,
Kikeleti örvény
Húz, takarja a borút.

Zizegő avarban mocorog
Az illatos tavasz,
Már fényben toporog.
A tél nem lesz még ravasz?

Téltemető, hóvirág és sáfrány
Lassan mind versenyre kelnek,
Hiába lesz bármi ármány
Zúdul folyama a kikeletnek.

Naponta tisztán látni
Nehéz feladat - ellent állni.
Emóciókkal párhuzamosan
Sokszínű igazság verseng
Az értelem kegyeiért,
És amelyik győzedelmeskedik -
Az ésszel, s a tettel rendelkezik.
A háttérbe szorult érvek
Csak esetleges lehetőségek-
A tudat színterén, ha eldől a csata
Az a lélek akarata.

Ott...ahol....valahol
A masinéria ködben zakatol,
És fennhangon karattyol-
Az újrendnek itt az alkalom.

Leplezett viasz vigyor alatt
Nem látszik az alvadt
Vér- a fog éppen mibe harap.
Egymásnak - megemelt kalap.

Tisztséget betöltők
Tisztességesnek feltűntetők
Tisztelgéssel mutatják- a tűntetők,
Csak mihaszna rend-szer tűr-het-ők.

Tűntetést a tűntetők ellen -
Az a kitűntetett, érdemi szellem,
Mert az az igaz , s hiteles jellem-
Ami a kitűntetetteknek kellem.

A kapzsiság éhség -
Űrbéli fekete lyuk!
Több melyiküknek jut?
Nekik csak ez a kétség!

A köz-fontosítottaknak jár az érdem.!
Más-t nem is lehet - hozzájuk mérten,
Mert nincs másokban annyi vér-szem!
És a Rendnek nem fontosak!; - nem is kétlem.

Ott.....ahol.....több helyen valahol
A kapzsiságnak még nyílik alkalom,
Fontos, hogy az ön-vérszem vért nem látott!
Mert ott van a jámbornyáj - az, ki arra hivatott!

Hatalom, bíbor, bársony, dicsőség-
Van, hogy ez kijárt örökség!
Alapozatlanul semmi kétség -
A népnek ott marad a kötelesség!
Meg a tudat,
Hogy tapsolhatja az urat.