Hétköznapi pszichológia… az atomháborúra készülődő légközben. (És igaz!)

(leoninus duó)
Van, amikor csak száguld az óra… van meg, mikor a ketyegés, ember elringatója…
Toronyóra ütése messze hallatszik, otthon a gongórára, ember jól elalszik…
Hallgatnám elemes órám ketyegését, de csak süket csend hallatszik… a mindenségét.
Már tudom, vágy a ketyegés mondandója, s ha van szerelem, akkor annak ringatója.
A mutatókkal harcban állok, de azok csak haladnak és meg végül biztos elmállok.

Van olyan, hogy életrosta, de az meg nem cselekszik mindent, mit megkíván a haza…
Ha temetőbe megyek, ketyegő órával, lidércek menekülnek tünés sorsával…
Manapság meg úgy néz ki a Föld lassan, de lesz egy földi emlék, mert múlás harsan.
Bolondos világ vágyak generálója, de szólhat az emberiség agressziója.
A szélvihar is elkopik, a sok levél lehullt, mi lesz, ha nem lesz ki elmondja… volt múlt.
*
((senrjú csokor félhaiku-lánc formátumban)
Érdek számító,
Nincsen már szerető tó…
Az óra ketyeg.

Öncél… gondolat
Vezérli a múltat is.
Az óra ketyeg.

Gondolat torzult!
Ezer év: vér, veríték.
Az óra ketyeg.

Emberi szándék
Már nem jó, mert kiveszett!
Az óra ketyeg.

Mutató körbe
Lohol, ész nincs is benne…
Az óra ketyeg.

Idő, semmit nem
Intéz, perc nem érdekli!
Az óra ketyeg.
*
(tíz szavasok csokor)
Tárgyi tudástól nem zavart politikusok,
Hideg közönytől vezérelt könyörtelen politikusok.

Büszkeség és szépség már kikopott,
Emberi lét ilyeneket csak lelohasztott.

Ketyegve rohan az óra, idő az elmúlója,
Becsavarodok, múlás: oka!

Az élet, csak egy sunnyogó alkalom?
Ez akadályozza, legyen hajnalom?

Készüljek: óta ketyeg, Földön elmúlás lesz,
Idióta-körtánc már kimúlás lesz?

Gyorsak a percek, a jövök ismeretlen,
Lélek érez? Reggel: kikeletlen?
*
(senrjon csokor félhaiku-lánc formátumban)
Az idő nem is érzi?
Atomrobbanás, mennyi idő?
A perc csak ketyeg?

Itt már szerelmes szerep
Nincs, szemben feszül a bősz erő…
A perc csak ketyeg?

A percet közöny hajtja?
Robbanáskor közöny hallatszik?
A perc csak ketyeg?

Van még időnk jóleső?
Tudjuk majd hull mérgezett eső.
A perc csak ketyeg?

Az élet, most csak kacag,
Szem még csodálkozik, még mit lát?
A perc csak ketyeg?

Teremtő kódok ura!
Hibás kódok… büszkeség, majd fáj!
A perc csak ketyeg?

Gazdagság, majd veszendő…
Ember, tudat, élet veszendő!
A perc csak ketyeg?
*
(HIQ)
Pusztítás
Végtelen, csak jő!
Elveszés.

Az atom
Tán, maga végzet?
Elveszés.

Az idő
Bolond, röhögő…
Elveszés.

A végzet
Majd tombol, dühöng
Elveszés.

Óra még ketyeg,
Minket még mi vár?
Elveszés.

Még jellem
Tiszta végharcban?
Elveszés.

Végharcban még tán' föllelhető kis erény,
De a robbanásban nem erőt adja fény.
Óra marad-e míg méri ketyegve az időt,
Vagy csak idő, ami nézi a sok-sok elmenőt?
Lehet valaki erényes, az sem menekülhet...
Ha az óra is pusztult, azért idő ketyeghet?

(Leoninus)
Ha az idők visszafelé is járnak, talán most nem mondanák... eszeveszetten várlak?

Vecsés, 2024. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- atomháborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, mert egy őrült megnyomhatja a gombot… Ők meg vannak páran!

Kisduna ágán egy ékszer doboz,
Ősi fák kérgén sok csuszka motoz.
Nincs neki fája hol csüngne toboz,
De Csallóköz ajtaja szívet koboz.

Sík ez a táj, ám oly gyönyörű,
Könnyesen ébred az illatos fű
A folyónak lelke erdőkhöz hű,
Átölel mindent a pára gyűrű.

Bársonyos réten sok tarka virág,
Illata gyógyír, kórt űz ha rág.
A természet védett, nyugalmat ád,
Békesség honol, itt szép a világ.

A régi malomnak fakereke
Pancsol a vízben, üzen vele.
Pihenj itt bátran, ez a béke helye,
Töltsd meg a szívedet telis-tele.

Régi malom hűs parton ott áll,
A madarak dala mindenütt száll.
Kis hídnak árnyéka folyóval hál,
Ide a vándor is haza talál.

Dunatőkés, 2024. június 1.-íródott: bokorrímes versszakokban.

(3 soros-zárttükrös)
Mint egy bíbor színű mámor, olyan az est képe,
Bíbor magából nagyon sugárzik bíbor fénye…
Mint egy bíbor színű mámor, olyan az est képe.
*
(HIQ)
Gyönyörű,
Lélekemelő.
Ez szépség.
*
Felhőtlen
Ég, lenyugvó nap.
Sötétül.
*
Bíborban
Látszik most minden…
Estvélés.

Vecsés, 2018. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. [A HIQ az én fejlesztésem. Szótagszám: 3-5-3. A rím és szóelválasztás tilos! Kell a haiku eszmeisége.]

Májusi vasárnapról írom nektek eme versem,
Mert vasárnap gyereknap lesz, azt én igen kedvelem.
Van bizony nekem két, régen felnőtt gyermekem,
Kik így születtek, és ők az örök-gyermekem...
Van még négy unoka, három lányka és egy fiú,
Ez meg már alapos ok, hogy én lehessek hiú?

(Septolet)
Látom előre,
Szép-színe
Lesz… mint hétvége.

Majd mókázunk,
Együtt játszunk!
Délbe kajálunk,
Délután sétálunk.

Délelőtt kicsikkel még homokozok
Amihez, már eléggé öreg vagyok,
Aztán a két nagyobbal jön kellemes társasjáték,
Tanuljanak meg mindent, nehogy maradjanak málék...

Estefelé meg leültetem a csapatot és elmondok nekik
Egy magyar népmesét. Még nagyok is a jó lelküket átengedik...
Míg világos van, még majd kimegyünk egyet focizni,
És majd' elfelejtem, ebéd előtt kell biciklizni...

(3 soros-zárttükrös)
Juj, hát a reggelt is köszöntőkkel kezdem,
Egy páleszt ha, állva, magamba döntöttem…
Juj, hát a reggel is köszöntőkkel kezdem.

Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt,
Emberfia gyermekei, unokái alkot egy akolt…
Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt.

(Senrjon)
Az összerántott csapat,
Majd jól érzi, szereti egymást.
Mit hoz vajh’ jövő?

Vecsés, 2020. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: a gyermeknapi várásokról, önéletrajzi írtásként.

A csúnya vihar elmúlik, te meg leszel a győztes,
Átívelsz az ég alatt, mint egy igazán győztes…
A csúnya vihar elmúlik, te meg leszel a győztes.

Hasznodnak biztos
Van filozófiája.
Most nem kérdezem…

Mert látom, érzékelem,
Hogyan segíted lelkeket mennybe…
Tudom, boldogok.

Vecsés, 2023, május 30. – Kustra Ferenc József – íródott; Thomas Campbell azonos c. verse átirataként. [Közzétette: Szöllösi Dávid műfordító 2023. III. 30.]