E két szó mit jelent?
Csupán multat s jelent.
Mi a különbség, érted?
Ha magyar vagy, megérzed.

Otthon vagyok én a Duna, Tisza táján,
Dunántúli lankán, Hortobágy pusztáján.
Ifjúság emléke, kis falum harangja
Az otthont idézi. Ideszáll a hangja,
Mikor képzeletben odahaza járok,
S hullanak, hullanak az akácvirágok.

Itthon vagyok én e távoli világban,
Napégett vidéken, hol hazát találtam.
Pálmafák a kertben, hibiszkusz virágzik,
A nap sugarával tenger habja játszik.
Ez az itthon, ahol családot neveltem,
Egy élet emléke ide köt már engem.

Repülnek az évek, mint a tűnő álmok,
Otthon már csak néha álmaimban járok.
Itthon vagyok én e napsütötte tájon,
Csak szép anyanyelvem hiányolom fájón.
Koptatja az idő, felejtés és közöny.,
Sokan vállat vonnak, de én megköszönöm
Azt hogy magyar nyelvem, szívedre karoltál,
Kettős életemben irányadó voltál.

"Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását."
Mikes Kelemenként írok, egyre írok,
Szép magyar szavakkal telnek a papírok,
De én nem levélben öntöm a szívem ki,
Verset írok, pedig nem olvassa senki.
Őrzöm a magyar szót e kincsesládába,
Néha előveszem s könnyem hullik rája.

Kivül erősnek látszom,
de belül órdítva sírok.
Alig vártam hogy újra lásslak,
ezért nem is akartam felfogni mikor mással láttalak.

Fogtad a kezét s nevetél
szíved meleg volt pedig kint dúlt a hideg tél.
Azt a kedves pillantást mivel őt nézted,
örökre az emlékezetembe vésted.

Mint sebes vonat,ki senit ki nem kerül,
mint vad musztáng tombolok legbelül.
Mindent férre dobva,eltörve tomoblnék,
míg a kimerültségtől össze nem esnék.

Mint égő gyertyaláng,ki senkit sem zavar,
mind gyönge szellő,ki vihart nem kavar.
Ily megnyugvás van a lelkemben,
miközben egyre nagyobb szívemben a seb.

Versbe folytom bánatom,
visszaépítem boldogságom,
Hisz a rózsa is elhervad,
de idővel újabb bimbót ad!

Nekem is nagyon jó melletted,
azóta a szívem gyengéd és meleg.
Vidám vagyok én is,ha velem vagy,
még télen sincs ilyenkor kemény fagy.
Igazad van:Tényleg sokan bántanak engem,
de van egy titkos fegyverem:A te kicsi szíved.
Ha felnézel az égre,én lehozom neked a Napot,
és hidd el kincsem,így szebb lesz a holnapod.
Te vagy az a férfi,akire mindig vágytam,
akit eddig csak az álmaiban láttam.
Már nem félek,bátor vagyok,
és amióta vagy nekem: A Nap mindig ragyog.
Kicsim!
Az ismeretlentől még mindig nagyon félek,
főleg,ha elnyomok valamit a fránya számítógépen.
A Put Lockertől meg egyenesen rettegek,
ezért kerülöm a drágát,ha tehetem.
Tudom szívem,hogy sokszor elgurul a gyógyszerem,
de álandóan keresem őket,hidd el nekem kedvesem.
Én nem csak látom a szépet,hanem érzem,
és ezt már veled élem át együtt édes.
Ha ezt a verset olvasod,legyél nagyon ragyogó,
és bevallom most neked:Nekem is te vagy a nagy Ó.

Sohasem mondtam, pedig mindig is éreztem
hogy mikor először találkoztunk nem lehetett véletlen.
Olyan erők ezek amihez nem érhet fel az ember
próbáltam megérteni, de rájöttem hogy nem kell.

Csak az lehet barát, aki akkor is elfogad
amikor már megismerte valódi arcodat.

Habár ritkán látlak, azért gondolok rád
most éppen mit csinálsz, merre jársz.
A barátság egy kötelék két ember között
lelked féltett titka idővel belém költözött.

Az idő az egyetlen ami a barátságban irányt mutat
szívem még sokszor a régi emlékek után kutat.

Kedves barátom, fogadd meg magadnak
bárhogy is lesz, az emlékek veled maradnak.
A mosoly az arcodon örökre megmarad
a veled töltött idő még oly sokszor elragad.

Ezt a Verset az együtt élt percekért ajánlom
hogy ne felejtsd el, te voltál a legjobb barátom.

Szívem az miért fáj?
E sóhaj mit jelent,
Rózsás ajkad midőn,
Előmbe képzelem,
Talán majd meg mondja,
Lelkem mély érzete,
Egybe kötött versem,
Kezdő nyolc betűje!