Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
(3 soros-zárttükrös)
Anyaság? Közreműködésemmel legott kezdődik,
A nő akarja, és mint egy férfi; közreműködik...
Anyaság? Közreműködésemmel legott kezdődik.
(Bokorrímes)
Be is nézek a vak tükörbe; hat órája apa vagyok?
Ha ez jól sikerül, a következőhöz is kedvet kapok!
Ha nőm újra invitál, (Mert sok a segély...) el nem sunnyogok.
(3 soros-zárttükrös)
Családban én leszek a családfő, az apa,
A nőm majd szüli a gyereket, mint egy anya…
Családban én leszek a családfő, az apa.
(Halmazrímes)
Ha család nem lesz, ráadásul bevág egy szeretetlenség?!
Rajtam ne múljon, én nem hagyom, nem pusztul ki emberiség…
A mi családunk, biz’ akarja, ez maga a lét-fényesség!
Sőt, ez maga a lét-feltámadás, ez Krisztusi békesség!
Vecsés, 2019. augusztus 7. - Kustra Ferenc József - Családban a feltámadás… Íródott: Alloiostrofikus versformában.
(3 soros-zárttükrös)
Anyaság? Közreműködésemmel legott kezdődik,
A nő akarja, és mint egy férfi; közreműködik...
Anyaság? Közreműködésemmel legott kezdődik.
(Bokorrímes)
Be is nézek a vak tükörbe; hat órája apa vagyok?
Ha ez jól sikerül, a következőhöz is kedvet kapok!
Ha nőm újra invitál, (Mert sok a segély...) el nem sunnyogok.
(3 soros-zárttükrös)
Családban én leszek a családfő, az apa,
A nőm majd szüli a gyereket, mint egy anya…
Családban én leszek a családfő, az apa.
(Halmazrímes)
Ha család nem lesz, ráadásul bevág egy szeretetlenség?!
Rajtam ne múljon, én nem hagyom, nem pusztul ki emberiség…
A mi családunk, biz’ akarja, ez maga a lét-fényesség!
Sőt, ez maga a lét-feltámadás, ez Krisztusi békesség!
Vecsés, 2019. augusztus 7. - Kustra Ferenc József - Családban a feltámadás… Íródott: Alloiostrofikus versformában.
Avagy: tavasz a télben…
A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás,
Varjúraj repül… ez talán a feltámadás?
Süt
A Nap,
Köd sehol,
Éled minden.
Tavasz van talán?
Tavasz van talán?
Éled minden,
Köd sehol,
A Nap
Süt.
Így tél közepén tavaszt játszik a természet?
Meleg levegő is elárasztja légteret!
Már
Langyos
A légtér.
Tavaszt idéz
Az időjárás.
Az időjárás
Tavaszt idéz.
A légtér
Langyos
Már.
A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet,
Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet.
Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket…
Nincs
Sehol,
Hó se köd.
Virág fakad,
Télnek nyoma tűnt.
Télnek nyoma tűnt,
Virág fakad.
Hó se köd,
Sehol
Nincs.
Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág,
Eltévedt a télben, cserbenhagyta... hó-világ.
Még
Tél van,
Látszat csal.
Ne örüljünk,
Várjuk ki végét...
Várjuk ki végét...
Ne örüljünk!
Látszat csal,
Tél van
Még.
Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem...?”
A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás,
Varjúraj repül… ez talán a feltámadás?
Süt
A Nap,
Köd sehol,
Éled minden.
Tavasz van talán?
Tavasz van talán?
Éled minden,
Köd sehol,
A Nap
Süt.
Így tél közepén tavaszt játszik a természet?
Meleg levegő is elárasztja légteret!
Már
Langyos
A légtér.
Tavaszt idéz
Az időjárás.
Az időjárás
Tavaszt idéz.
A légtér
Langyos
Már.
A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet,
Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet.
Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket…
Nincs
Sehol,
Hó se köd.
Virág fakad,
Télnek nyoma tűnt.
Télnek nyoma tűnt,
Virág fakad.
Hó se köd,
Sehol
Nincs.
Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág,
Eltévedt a télben, cserbenhagyta... hó-világ.
Még
Tél van,
Látszat csal.
Ne örüljünk,
Várjuk ki végét...
Várjuk ki végét...
Ne örüljünk!
Látszat csal,
Tél van
Még.
Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem...?”
Tavasszal minden
Kivirágzik, új élet!
Növény pompázik.
Kirándulók serege
Megy kicsit a hegyekbe.
*
Nyári melegben
Izzadnak a fenyőfák.
Tűlevél szúrós.
Pókháló borítja és
Meghízott pók sem kevés.
*
Szépséges a rét,
Ott nyáron heverészni
Oly’ nagy élvezet.
Vándor és kiránduló.
Vágy erre irányuló!
*
Nyáron cajozni,
Suhanni az út felett
Emelkedőnek…
Lefelé versenyezni.
Tudd, nem nehéz elesni.
*
Egy csendes estén
A nyári Balatonnál
Ölelős séta.
Csak menni nádas felé,
Békákat hideg lelé.
*
Nyáron kell házat
Átfesteni, színezni.
Vakolatóvás.
Mesteremberek hada.
Sört, ők nem visznek haza.
*
Szél pőrézteti
Őszi dér lepte fákat.
Ág hideg, merev.
Úgy fáznak éji árnyak.
Ilyen a sorsuk fáknak.
*
A telet várja
Szánkózni vágyó gyerek.
Felnőtt is menne.
Nagy mulatság siklani,
A nagy dombon lecsúszni!
Vecsés, 2014. június 21. – Kustra Ferenc József – Készült; Tankákban
Kivirágzik, új élet!
Növény pompázik.
Kirándulók serege
Megy kicsit a hegyekbe.
*
Nyári melegben
Izzadnak a fenyőfák.
Tűlevél szúrós.
Pókháló borítja és
Meghízott pók sem kevés.
*
Szépséges a rét,
Ott nyáron heverészni
Oly’ nagy élvezet.
Vándor és kiránduló.
Vágy erre irányuló!
*
Nyáron cajozni,
Suhanni az út felett
Emelkedőnek…
Lefelé versenyezni.
Tudd, nem nehéz elesni.
*
Egy csendes estén
A nyári Balatonnál
Ölelős séta.
Csak menni nádas felé,
Békákat hideg lelé.
*
Nyáron kell házat
Átfesteni, színezni.
Vakolatóvás.
Mesteremberek hada.
Sört, ők nem visznek haza.
*
Szél pőrézteti
Őszi dér lepte fákat.
Ág hideg, merev.
Úgy fáznak éji árnyak.
Ilyen a sorsuk fáknak.
*
A telet várja
Szánkózni vágyó gyerek.
Felnőtt is menne.
Nagy mulatság siklani,
A nagy dombon lecsúszni!
Vecsés, 2014. június 21. – Kustra Ferenc József – Készült; Tankákban
A nappal gyönyörű volt, az ég felhőtlen és valószínűtlen kék,
A forró és aranyló sugarak testünket, lelkünket ölelték...
Tombolt a hőség, homlokunkon ott voltak az izzadtság gyöngyöcskék.
Ez ritka pihenő napunk volt, túráztunk fent a hegyekben,
És csak átadtuk magunkat… csak elvoltunk… a természetben…
Fenyőillat, bogárzümmögés, szellő… pókháló, lengésben.
*
Természet és mi.
Bóklászás a fák között.
Átlényegülés.
*
Zöld változatok…
Különleges kavalkád.
Szemkápráztató.
*
Fűben ültünk, természetben és úgy ebédeltünk,
Falatoztunk, különféle szendvicseket ettünk…
Eközben múlhatatlanul káprázott a lelkünk.
A nap gyorsan elmúlt, a jóleső fáradtság uralkodott!
Hegyről lefelé hazaindultunk, est kéjesen támadott…
Holdfény, ezüstben átvette a terepet, hatalmaskodott.
Vecsés, 2015. október 23. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjú -ban…
A forró és aranyló sugarak testünket, lelkünket ölelték...
Tombolt a hőség, homlokunkon ott voltak az izzadtság gyöngyöcskék.
Ez ritka pihenő napunk volt, túráztunk fent a hegyekben,
És csak átadtuk magunkat… csak elvoltunk… a természetben…
Fenyőillat, bogárzümmögés, szellő… pókháló, lengésben.
*
Természet és mi.
Bóklászás a fák között.
Átlényegülés.
*
Zöld változatok…
Különleges kavalkád.
Szemkápráztató.
*
Fűben ültünk, természetben és úgy ebédeltünk,
Falatoztunk, különféle szendvicseket ettünk…
Eközben múlhatatlanul káprázott a lelkünk.
A nap gyorsan elmúlt, a jóleső fáradtság uralkodott!
Hegyről lefelé hazaindultunk, est kéjesen támadott…
Holdfény, ezüstben átvette a terepet, hatalmaskodott.
Vecsés, 2015. október 23. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjú -ban…
(3 soros-zárttükrös)
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja,
Egyben a kalodám is, mert a láncokkal bele vagyok koncolva…
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja.
Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva,
Szakíthatatlan láncokkal, hogy ne maradjon üres az ladikja…
Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva.
A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van,
Erre orvos nincs, gyógyszer segítség nincs, csak változtatási vágyam van…
A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van.
(Senrjon)
Éltem saját koncában,
Éltem ladikjában utazok.
Szél fú’ ladiknak!
Éltem nagyon hullámzik,
A ladik meg dobál engemet.
Így hova jutok?
Éltem, már jó hosszúra
Sikerült, eddig is… Még mi lesz?
Ladik még bírja!
Könyörgők én kikötve is a kegyetlen sorsomnak,
Adjon már kegyelmet, az öreg, lassan elmúlónak!
Mért is jó ennek, hogy vele egy sorban csak szenvedek,
Holott tudom, nélküle, sokkal jobb ember lehetek…
(3 soros-zárttükrös)
Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka,
Pedig én itt, nem is tehet semmiről, mondom múltba belelátva…
Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka.
(Bokorrímes)
Átkozott lettem, így születésem óta elátkozott vagyok,
Le vagyok láncolva, pedig tán' jó lenne… ha arcomba marok…
Átok elől nincs menekülés… egy lehet! Élek vagy meghalok!
Vecsés, 2020. november 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában, ami azt jelenti, hogy a vers, téma-azonos de, különféle szerkesztésű versszakokból áll össze!
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja,
Egyben a kalodám is, mert a láncokkal bele vagyok koncolva…
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja.
Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva,
Szakíthatatlan láncokkal, hogy ne maradjon üres az ladikja…
Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva.
A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van,
Erre orvos nincs, gyógyszer segítség nincs, csak változtatási vágyam van…
A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van.
(Senrjon)
Éltem saját koncában,
Éltem ladikjában utazok.
Szél fú’ ladiknak!
Éltem nagyon hullámzik,
A ladik meg dobál engemet.
Így hova jutok?
Éltem, már jó hosszúra
Sikerült, eddig is… Még mi lesz?
Ladik még bírja!
Könyörgők én kikötve is a kegyetlen sorsomnak,
Adjon már kegyelmet, az öreg, lassan elmúlónak!
Mért is jó ennek, hogy vele egy sorban csak szenvedek,
Holott tudom, nélküle, sokkal jobb ember lehetek…
(3 soros-zárttükrös)
Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka,
Pedig én itt, nem is tehet semmiről, mondom múltba belelátva…
Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka.
(Bokorrímes)
Átkozott lettem, így születésem óta elátkozott vagyok,
Le vagyok láncolva, pedig tán' jó lenne… ha arcomba marok…
Átok elől nincs menekülés… egy lehet! Élek vagy meghalok!
Vecsés, 2020. november 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában, ami azt jelenti, hogy a vers, téma-azonos de, különféle szerkesztésű versszakokból áll össze!
