Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia… + tízszavasban és apevában.
Munkahelyemen, feladataim becsületesen elláttam,
Alattvalóimtól feltétlenül elvártam.
Elveimért harcoltam elszántan
*
Munkában, soha nem ismertem viccet, tréfát,
Ha csak combja volt, akkor sem ettem békát!
Nálam, mese nem volt, feltörtem a csonthéját,
És
Bár nem kedvelem, de megvédem a békát.
Munka, ember alapja, ez adja portréját.
*
Szél
Törte
Faágat,
Befáslizom.
Hoz még virágot.
Vecsés, 2017. szeptember 2. – Szabadka, 2017. szeptember 23. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam, fölé a 10 szavast, alá az apevát, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
Munkahelyemen, feladataim becsületesen elláttam,
Alattvalóimtól feltétlenül elvártam.
Elveimért harcoltam elszántan
*
Munkában, soha nem ismertem viccet, tréfát,
Ha csak combja volt, akkor sem ettem békát!
Nálam, mese nem volt, feltörtem a csonthéját,
És
Bár nem kedvelem, de megvédem a békát.
Munka, ember alapja, ez adja portréját.
*
Szél
Törte
Faágat,
Befáslizom.
Hoz még virágot.
Vecsés, 2017. szeptember 2. – Szabadka, 2017. szeptember 23. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam, fölé a 10 szavast, alá az apevát, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
Az életem, lét egy nagy sakktábláján telik!
Kik velem ott vannak… csak integetek nekik.
Nem-igen látom, hogy minket a sorsközösség összekötne,
Az egész csak front és nem hozott teát a Hamupipőke.
A lét miben élsz,
Egy fekete, fehér lap.
Ki körül vesz, nem mind jó.
Életed nehéz,
Mert van ami fekete,
És te fehérnek hitted.
*
Sakkozni szeretsz-e,
Kedves? Kedves vagy, tán nem is?
Én feketén, te nem.
Ketten vagyunk a sakktábla,
Vagy bábuk lettünk mi mára?
*
Fekete-fehér kockákon sivár életünket tengetjük,
Amíg ki nem lőnek a bástyából, addig zászlót lengetjük,
Vagy várhatjuk, hogy erre jár futár, kaszabol… mi kergetjük.
Űzzük a rosszat,
Jóból is kicsi jusson.
Így teng-leng az életünk.
Harcolunk jóért,
Néha sikerrel járunk.
Hol fenn, hol lenn? Így élünk.
*
Te király vagy, Édes...
Én paraszt. Védelek drágán.
Erőn túl is, játszom.
Veled, érted vagyok, ne félj.
Bolondok királya, remélj!
*
Míg az élet, kemény és a gumitalp is kopogós,
Addig, minden gondolat torzba fordul, megroppanós.
Nem számít semmit sem, ha poétaként lelki-titkot írok,
És olvasás után még nagyon megfejtendők... gondolatok.
Kemény az élet,
S ha élet-titkot írok,
Ha megfejted őrizd azt.
Ha vérzik szívem,
És titkom versbe öntöm,
Csak olvasd, ne fejtegesd.
*
Titkot súgok, fülelj!
Versbe sírom bánatomat.
De hiába kérlek…
Te király, én paraszt vagyok.
A Halál kaszája ragyog.
*
Támad a vezér, kicselezi a mi bástyánkat,
Tábláról, csak úgy lerúgja élő parasztokat...
Csoda, hogy még élek... kapom menetparancsokat.
A sors ha üldöz,
S megfoszt attól kit szeretsz,
Ha túléled... csak szenvedsz.
A sors kegyetlen,
Néha rugdos, nem csak ver.
Túlélni alig lehet.
*
Neked is Kedvesem,
Ugyanúgy csillan az éle,
Mint nekem. Nem választ.
Engem visz el előbb, tudom,
De játékot el nem unom.
*
Amióta világ a sakk-világ,
S mióta az egér mindent megrág,
Szép bíz' a géppisztolysorozat szimfóniája
És mi vagyunk a tábla, paraszt ármádiája.
Játszma az élet,
Csak sakkfigurák vagyunk,
Az élet sakktábláján.
Sakkozik a sors,
Keze húz...bábuk vagyunk.
Sakktáblán telik létünk.
*
Jössz majd Te, Királyom
Utánam. Leszek szeretve,
Általad ölelve.
Mert halálon túl nem számít,
Ki, mi volt, éppen mit állít...
*
Büntetlenül játszik velünk a tábla másik oldala, mint az életben,
Ki a bábukat tologatja, leveszi, bizony az úr! Több mint kegyetlen…
Tologató, vagy tábla, ha parasztot lát, vég nélkül tapossa... lelketlen…
Vecsés, 2008. március 9. – Szabadka, 2018. május 20. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, a sedoka –kat Jurisin Szője Margit (a sedoka -k címe:”Csak sakkfigurák vagyunk”). A TANQ –kat írta Farkas Tekla.
Kik velem ott vannak… csak integetek nekik.
Nem-igen látom, hogy minket a sorsközösség összekötne,
Az egész csak front és nem hozott teát a Hamupipőke.
A lét miben élsz,
Egy fekete, fehér lap.
Ki körül vesz, nem mind jó.
Életed nehéz,
Mert van ami fekete,
És te fehérnek hitted.
*
Sakkozni szeretsz-e,
Kedves? Kedves vagy, tán nem is?
Én feketén, te nem.
Ketten vagyunk a sakktábla,
Vagy bábuk lettünk mi mára?
*
Fekete-fehér kockákon sivár életünket tengetjük,
Amíg ki nem lőnek a bástyából, addig zászlót lengetjük,
Vagy várhatjuk, hogy erre jár futár, kaszabol… mi kergetjük.
Űzzük a rosszat,
Jóból is kicsi jusson.
Így teng-leng az életünk.
Harcolunk jóért,
Néha sikerrel járunk.
Hol fenn, hol lenn? Így élünk.
*
Te király vagy, Édes...
Én paraszt. Védelek drágán.
Erőn túl is, játszom.
Veled, érted vagyok, ne félj.
Bolondok királya, remélj!
*
Míg az élet, kemény és a gumitalp is kopogós,
Addig, minden gondolat torzba fordul, megroppanós.
Nem számít semmit sem, ha poétaként lelki-titkot írok,
És olvasás után még nagyon megfejtendők... gondolatok.
Kemény az élet,
S ha élet-titkot írok,
Ha megfejted őrizd azt.
Ha vérzik szívem,
És titkom versbe öntöm,
Csak olvasd, ne fejtegesd.
*
Titkot súgok, fülelj!
Versbe sírom bánatomat.
De hiába kérlek…
Te király, én paraszt vagyok.
A Halál kaszája ragyog.
*
Támad a vezér, kicselezi a mi bástyánkat,
Tábláról, csak úgy lerúgja élő parasztokat...
Csoda, hogy még élek... kapom menetparancsokat.
A sors ha üldöz,
S megfoszt attól kit szeretsz,
Ha túléled... csak szenvedsz.
A sors kegyetlen,
Néha rugdos, nem csak ver.
Túlélni alig lehet.
*
Neked is Kedvesem,
Ugyanúgy csillan az éle,
Mint nekem. Nem választ.
Engem visz el előbb, tudom,
De játékot el nem unom.
*
Amióta világ a sakk-világ,
S mióta az egér mindent megrág,
Szép bíz' a géppisztolysorozat szimfóniája
És mi vagyunk a tábla, paraszt ármádiája.
Játszma az élet,
Csak sakkfigurák vagyunk,
Az élet sakktábláján.
Sakkozik a sors,
Keze húz...bábuk vagyunk.
Sakktáblán telik létünk.
*
Jössz majd Te, Királyom
Utánam. Leszek szeretve,
Általad ölelve.
Mert halálon túl nem számít,
Ki, mi volt, éppen mit állít...
*
Büntetlenül játszik velünk a tábla másik oldala, mint az életben,
Ki a bábukat tologatja, leveszi, bizony az úr! Több mint kegyetlen…
Tologató, vagy tábla, ha parasztot lát, vég nélkül tapossa... lelketlen…
Vecsés, 2008. március 9. – Szabadka, 2018. május 20. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, a sedoka –kat Jurisin Szője Margit (a sedoka -k címe:”Csak sakkfigurák vagyunk”). A TANQ –kat írta Farkas Tekla.
Állítólag a remény hagy el utoljára
(3 soros-zárttükrős)
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni,
Ha volna otthon hol, lehet lepihenni…
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni.
Ha
Volna
Valaki,
Ki haza vár…
Oda röpülnék!
*
Nincs meleg otthonod.
Hazád, házad, álmod se tán’...
Oly üres vagy, hideg.
*
Szomorúság gázol lelkembe, mint elevátor fémfalai,
Mert nincs is hová hazamenni, magánynak nincsenek falai!
Csak megcsonkolt vágyaim vannak, de azok bőven,
Körülöttem szálldosnak a szmogos levegőben.
Csak
Otthon
A neve…
Magány, bánat,
Nem nyújt meleget…
*
Csak szíved kertjében,
Fák ágain ring a remény.
Tiéd nem lehet az.
*
Az biztos, a bánat egész életemben a bőröm alatt ficánkolt,
Űztem volna messzire, de nem akart menni, maradt és csak viháncolt.
Szép
Is volt,
Maradt csak
Szomorúság.
Üres lakás s ágy…
*
Bánat ölel, csókol,
Karja lágyan simogat most.
Sosem voltál boldog.
*
Lehet, nekem azt jelenti a hazamenni,
Hogy bizony végleg el kell -túloldalra- menni?
Nem vagyok elég nagy tudású, most akkor hogyan tovább,
A végben reménykedni? Ez aztán a vég, hova-tovább…
A
Remény
Elhagyott.
Hogyan tovább?
Óh, bár csak tudnám…
*
Viharban ácsorogsz,
Megtépáz, meg is vet százszor.
Nem félsz a haláltól.
*
Volt nekem, is mint minden rendes embernek sok szép reménye,
De megcsalattam, rám ugyanis mattul sütött a nap fénye.
Reménykedtem, közben az életzugaimból osontam a másikba,
Így tengődtem valahogy a létszabadság határán, majdhogy pánikba.
A remény-esetek csaltak és hazudtak, ők már előre tudták, hogy becsapnak,
De látom, nálam igen jól érezték magukat, nekik volthelyük, hogy hol laknak…
Volt
Sok szép
Reményem,
Mind becsapott.
Hittem bennük! Kár…
*
De valahogy mégis
Napfény érint, kócos árnnyal.
Valahogy továbbélsz.
Vecsés, 2017. március 10. – Szabadka, 2019. január 6. – Mórahalom. 2019. január 11. - Kustra Ferenc József – a 3 soros-zárttükrös –t és a verset én írtam, az apevákat, Jurisin Szőke Margit. A HIAQ –k Farkas Tekla munkája.
(3 soros-zárttükrős)
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni,
Ha volna otthon hol, lehet lepihenni…
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni.
Ha
Volna
Valaki,
Ki haza vár…
Oda röpülnék!
*
Nincs meleg otthonod.
Hazád, házad, álmod se tán’...
Oly üres vagy, hideg.
*
Szomorúság gázol lelkembe, mint elevátor fémfalai,
Mert nincs is hová hazamenni, magánynak nincsenek falai!
Csak megcsonkolt vágyaim vannak, de azok bőven,
Körülöttem szálldosnak a szmogos levegőben.
Csak
Otthon
A neve…
Magány, bánat,
Nem nyújt meleget…
*
Csak szíved kertjében,
Fák ágain ring a remény.
Tiéd nem lehet az.
*
Az biztos, a bánat egész életemben a bőröm alatt ficánkolt,
Űztem volna messzire, de nem akart menni, maradt és csak viháncolt.
Szép
Is volt,
Maradt csak
Szomorúság.
Üres lakás s ágy…
*
Bánat ölel, csókol,
Karja lágyan simogat most.
Sosem voltál boldog.
*
Lehet, nekem azt jelenti a hazamenni,
Hogy bizony végleg el kell -túloldalra- menni?
Nem vagyok elég nagy tudású, most akkor hogyan tovább,
A végben reménykedni? Ez aztán a vég, hova-tovább…
A
Remény
Elhagyott.
Hogyan tovább?
Óh, bár csak tudnám…
*
Viharban ácsorogsz,
Megtépáz, meg is vet százszor.
Nem félsz a haláltól.
*
Volt nekem, is mint minden rendes embernek sok szép reménye,
De megcsalattam, rám ugyanis mattul sütött a nap fénye.
Reménykedtem, közben az életzugaimból osontam a másikba,
Így tengődtem valahogy a létszabadság határán, majdhogy pánikba.
A remény-esetek csaltak és hazudtak, ők már előre tudták, hogy becsapnak,
De látom, nálam igen jól érezték magukat, nekik volthelyük, hogy hol laknak…
Volt
Sok szép
Reményem,
Mind becsapott.
Hittem bennük! Kár…
*
De valahogy mégis
Napfény érint, kócos árnnyal.
Valahogy továbbélsz.
Vecsés, 2017. március 10. – Szabadka, 2019. január 6. – Mórahalom. 2019. január 11. - Kustra Ferenc József – a 3 soros-zárttükrös –t és a verset én írtam, az apevákat, Jurisin Szőke Margit. A HIAQ –k Farkas Tekla munkája.
Meditációs hétköznapi pszichológia…
A pillanat amiben, a jelenben most élsz, amiben nem lanyhulsz…
A jelenedet, elhagyta a pillanatnyi jövőd és rágondolva lanyhulsz…
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
(Senrjú)
Időd bontogat
Téged és nem Te időt.
Jövőd megjött! Huss!
(Senrjon)
Nem uralod idődet,
Mert az nincs is, csak pillanat.
A múlt meg örök.
(3 soros-zártükrös)
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
Továbbra is föl kell, venni, letenni a kalpagod…
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
(10 szavas duó)
Lehet, hogy életidő a jövőd,
De az nem… dísz keszkenőd!
Lehet, hogy élhető lesz jövőd,
De ettől nem… dísz keszkenőd!
(Senrjon duó)
Tartsd a lelked életét,
Magas, sőt forrásnak szintjén.
Lehet, múltban élsz?
Tartsd a lelked épségben,
Mert múlt, magasságot kíván!
Jövő, nem ismert!
(Tükör apeva)
Éld
Élted,
Ne renyhülj!
Légy mindig erős…
Lanyhulás, végzet.
Lanyhulás, végzet!
Légy mindig erős,
Ne renyhülj!
Élted,
Éld.
Vecsés, 2021. Január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!
A pillanat amiben, a jelenben most élsz, amiben nem lanyhulsz…
A jelenedet, elhagyta a pillanatnyi jövőd és rágondolva lanyhulsz…
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
(Senrjú)
Időd bontogat
Téged és nem Te időt.
Jövőd megjött! Huss!
(Senrjon)
Nem uralod idődet,
Mert az nincs is, csak pillanat.
A múlt meg örök.
(3 soros-zártükrös)
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
Továbbra is föl kell, venni, letenni a kalpagod…
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
(10 szavas duó)
Lehet, hogy életidő a jövőd,
De az nem… dísz keszkenőd!
Lehet, hogy élhető lesz jövőd,
De ettől nem… dísz keszkenőd!
(Senrjon duó)
Tartsd a lelked életét,
Magas, sőt forrásnak szintjén.
Lehet, múltban élsz?
Tartsd a lelked épségben,
Mert múlt, magasságot kíván!
Jövő, nem ismert!
(Tükör apeva)
Éld
Élted,
Ne renyhülj!
Légy mindig erős…
Lanyhulás, végzet.
Lanyhulás, végzet!
Légy mindig erős,
Ne renyhülj!
Élted,
Éld.
Vecsés, 2021. Január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!
Ó! A szélkakas,
Folyvást szolgálatban van.
Pihenni sem tud.
Ifjonc, pörög szüntelen,
Le nem áll, türelmetlen.
*
Ó! A szélkakas,
A kémény legfőbb őre.
Füstirányító.
Kéményen szél karolja
Ő a füstöt sodorja.
*
Ó! A szélkakas,
Gólyákat elüldözi,
Harcos kéményőr.
Hű őre a kéménynek,
Gólyák nem fészkelhetnek.
*
Ó! A szélkakas,
Nélkülözhetetlen ő.
Szélerőt befog.
Fontos, szélirány jelző,
Ő nem csirke kergető...
*
Ó! A szélkakas,
Egy csirkét sem szerethet.
Társ nélkül forog.
Dombról, sok csirke lesi,
Észre őt mért nem veszi?
*
Ó! A szélkakas,
Nem kapar, reggel csendes.
Nincs trágyadombja.
Kacérkodását vágyják...
Nap, mint nap csak őt várják.
*
Ó! A szélkakas,
Szélcsendben is van füstje.
Száll, kékes égbe!
Lágy szellő már nem hajtja,
Őt az egylet még várja...
*
Ó! A szélkakas
Is öregszik, már rozsdás.
Csendes nyikorgás...
Idő múlt -foga- marta...
Alig hallik, jaj, szava.
*
Ó! A szélkakas,
Kis szélben már nem forog...
Sok tyúk... leves lett!
Már nem mozdul...nem heves,
Terítéken... tyúkleves.
*
Ó! A szélkakas,
Ha nincs szél. nem dolgozik...
Leves lett… tyúkból.
Vigyázz hát kibe szeretsz!
Lesz belőled tyúkleves....
Vecsés, 2013. június 9. – Szabadka, 2018. szeptember 18. – Kustra Ferenc József – a fél haiku láncot én írtam, alá a tanka verset, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A vers címe: Vigyázz, kibe szeretsz...
Folyvást szolgálatban van.
Pihenni sem tud.
Ifjonc, pörög szüntelen,
Le nem áll, türelmetlen.
*
Ó! A szélkakas,
A kémény legfőbb őre.
Füstirányító.
Kéményen szél karolja
Ő a füstöt sodorja.
*
Ó! A szélkakas,
Gólyákat elüldözi,
Harcos kéményőr.
Hű őre a kéménynek,
Gólyák nem fészkelhetnek.
*
Ó! A szélkakas,
Nélkülözhetetlen ő.
Szélerőt befog.
Fontos, szélirány jelző,
Ő nem csirke kergető...
*
Ó! A szélkakas,
Egy csirkét sem szerethet.
Társ nélkül forog.
Dombról, sok csirke lesi,
Észre őt mért nem veszi?
*
Ó! A szélkakas,
Nem kapar, reggel csendes.
Nincs trágyadombja.
Kacérkodását vágyják...
Nap, mint nap csak őt várják.
*
Ó! A szélkakas,
Szélcsendben is van füstje.
Száll, kékes égbe!
Lágy szellő már nem hajtja,
Őt az egylet még várja...
*
Ó! A szélkakas
Is öregszik, már rozsdás.
Csendes nyikorgás...
Idő múlt -foga- marta...
Alig hallik, jaj, szava.
*
Ó! A szélkakas,
Kis szélben már nem forog...
Sok tyúk... leves lett!
Már nem mozdul...nem heves,
Terítéken... tyúkleves.
*
Ó! A szélkakas,
Ha nincs szél. nem dolgozik...
Leves lett… tyúkból.
Vigyázz hát kibe szeretsz!
Lesz belőled tyúkleves....
Vecsés, 2013. június 9. – Szabadka, 2018. szeptember 18. – Kustra Ferenc József – a fél haiku láncot én írtam, alá a tanka verset, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A vers címe: Vigyázz, kibe szeretsz...
