Gólya kelepel,
Fiókák kerepelnek.
Kéményes idill.

Három fiókát
Békés nyugalom ölel.
Hős gólya őrt áll!

Gólya kard-csőre
Kicsik védelmezője.
Szülő-szeretet!

Szép gólya család,
Hűségnek mintaképe.
Ember tanulhat!

Gólyák szerelme
Egy életre szóló nász.
Rendíthetetlen!

Dunatőkés, 2024. május 26.

Hős voltál nekem.
Frontot, fogságot jártál.
Becsület-lovag!

Tisztesség példa,
Család mindenekelőtt.
Rendíthetetlen.

Rég mentél...jöttem.
Lelked kezembe tetted.
Szívembe zártam!

Utad már égi,
Árnyékod mellettem jár.
Áldott légy apám.

Istenhez szólok...
Anyámmal ott vártok rám.
Mind otthon leszünk.

(Emlékezés - apák napjára)

Hétköznapi pszichológia…

Ismeretlen árnyak téli estén rohannak felém,
S mikor ideérnek legott le is borulnak mellém…
Ismeretlen árnyak téli estén rohannak felém.

Mind úgy csinált, (Mintha), hogy ők szeretettel jöttek
De a testbeszédjük mutatta, mindjárt ellöknek…
Mind úgy csinált, (Mintha), hogy ők szeretettel jöttek.

Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei,
Hallom suttogásukat, most… most adjál neki…
Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei.

Halál árnyai mintha magukkal rántanának,
És ezen mozdulattal fájdalmas meghágnának…
Halál árnyai mintha magukkal rántanának.

Nem csodálkozom, hogy a haláltól fél a nép,
Halál utánra senkinek nem maradt fénykép…
Nem csodálkozom, hogy a haláltól fél a nép,

Hitelen meghallottam a pityegést, de olyan hosszasan.
Kapálóztam, hogy leljem órát, nyomjam aztat hosszasabban…
Hitelen meghallottam a pityegést, de olyan hosszasan…

Fel is ébredtem,
Érdekes álmom: vége!
Reggeli nap süt…

Vecsés, 2005. október 25 – Kustra Ferenc József

Életlen pengék vagdosnak a földről a pokolba,
Életünket szabályozza sok tarthatatlan norma!
Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát
És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát?

Élet talán nem is lélektanból áll,
Sokakon látszik, mi rajta állszakáll...
Csak karcolnak az életlen pengékkel,
Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel!

Vecsés, 2013. június 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!

Életlen pengék vagdosnak a földről a pokolba,
Életünket szabályozza sok tarthatatlan norma!
Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát
És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát?
Élet talán nem is lélektanból áll,
Sokakon látszik, mi rajta állszakáll...
Csak karcolnak az életlen pengékkel,
Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel!

Vecsés, 2013. június 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!