Hold-varázs ragyog
Sápadt csillagok között.
Kerekded élmény!
Felhőtlen a fényözön,
Hatásában nincs közöny.

Telihold-szépség,
Éji égen gömb mosoly.
Fotogén-arcú.
Sok szem most eget figyel,
Alvást csak hajnal hoz el.

Megállt a szellő, csüng a levél,
Lombos árnyékban tétlen henyél.
Délibáb réten ringva regél,
Kenyeres álmot kalász remél.

Szárad a széna, szomjas a rét,
Tikkad a föld és petyhüdt a lét.
Izzad a folyó, osztja vizét,
Hálás az erdő, issza levét.

Harmatgyöngy érik nád levelén,
Pihen sok madár fáknak ölén.
Fülledt a nap, forr dél küszöbén,
Ropog a hőség ház tetején.

Verejték csillan, kábul a nép,
Lassul a tempó, fullad a gép.
Olvad az utca, bágyadt a kép,
Tüzel a Nap, most porondra lép.

Búj el a hűsre, mint a madár,
Hőség ha tombol példával jár.
Sziesztázz délben, friss ital vár,
Szundítsál egyet mint a lajhár.

A teremtés szentséges!
A mikéntje...embernek kétséges.

Meglehet, Éva az elsődleges,
S tán a biblia téves...
Ádám szerepköre csak kicsit ékes ,
A Nő mellett szinte mellékes...
És nem az alma a vétkes...
Isten szeretetteljes,
Bosszút nem áll...kegyelemteljes!

Földanya csodákra képes.
Édenfényességes
Az univerzum magzat-vizes
Kincse. Szerető, anya-méhes,
Egyetlen élet-teremtő kékes!
Itt az ember csak béres!
Tetteivel kártékony- részes,
Természetnek rémes!

Hőáradat leng,
Ring a dús búzamező,
Kenyérérlelő!
Magból áradt szeretet,
Arany kincs mi megetet!

Kalász beérett,
Indul a dicső menet.
Áldott aratás!
Magtár telik étellel,
Hálás ember ünnepel!

Finom kenyérnél
Nincs jobb. Égi táplálék.
Méltatlan-becsült!
Jézus kenyeret osztott,
Új Hit-életet adott.

Esti számadás…

A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.

Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.

Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.

A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?

Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?

Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.

Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József