Cirkuszi sátor fölém borulsz a műsorod óriási
Benne néző emberek ép a lényeget hagyják ki
Később minden majom aludni tér és az izzó korong fénye már
Eltűnt az égről a föl pereméről a napfény most a holdra szál

És nem megy vele senki hogy megnézze milyen az éjszaka
A világító vad rétek és a csillagok hangja
A mi ha elvisz magával már többé soha nem enged el
Olyan messze visz magával ahonnan útra kelt

Szeretnék én is szállni mint a képzelet
Felfedezni véletlen a végtelent
Repülni a bolygók közt a tejútban
Érezni az energiát minden pontomban.

Mikor megszülettél ,s piciny gyermek voltál
te voltál a legszebb,legdrágább nekem
szerettem volna minden jót megadni
hogy kettőnk helyett is szerethesselek.

Azt hittem ezzel jót fogok tenni
hisz az egyetlen kincs,mit adhattam neked
túl sokat dolgoztam hogy megtudjam adni
mire egy gyermeknek szüksége lehet.

Hány éjjel sírtam,mindenről lemondtam
hisz mindig fillérekből kellett tengenem
nem hoztam mostohát,hisz sokat beteg voltam
s nem akartam hogy árthasson neked.

Lehoztam volna a csillagot az égről
kiszolgáltalak,kényeztettelek
s nem vártam érte semmi mást cserébe
csak mint édesanyát egy picit szeress.

Elszálltak az évek nem bírok már annyit
öreg vagyok ,és egyre betegebb,
mi lesz ha egy nap nem bírok már menni
hogy leszek segítőd,két kezed neked?

Elrontottam mert meg akartam adni
apád helyett is amit csak tudok,
hisz mások dúskálnak minden földi jóban
de van akinek még ennyi sem jutott!

Sokszor úgy érzem jobb volna nem lenni
hisz egyre kevesebb mit adhatok neked
segítséget tőled hiába is kérnék
s azt hogy már nem bírom ,észre sem veszed.

Nem akarok öreg,s tehetetlen lenni
hisz számodra már most is alig létezem!
Meg kell tanulnod egyedül megállni,
mert lesz idő,mikor már nem leszek veled!

Gyerek voltam,mikor sokat utaztam,
és egy szép napon a Balatonon voltam.
Sétáltam a homokba mezítláb,
bámultam az embereket bambán.
Éreztem zsenge bőrömön, a Nap égetését,
szerettem a vadóc bizsergését.
A Nap lassan elfáradt,készült aludni,
a Hold a csillagokkal akart huncutkodni.
A Nap szép lassan búcsúzott,
és én láttam ahogy szomorkodott.
Szeretem nézni,ahogy lemegy a Nap,
s szívembe szeretete mindig mély nyomot hagy.

Drága egyetlen kedvesem
Te hozzád szól most a versem.
Nagyon rossz volt nem rég az életem.
A szerelmet régen nem is ismertem.

Egy újabb kemény napra ébredtem,
hogy az nap mi vár rám,még nem is sejthettem.
El voltam kenődve,mert megviselt az élet,
de egy üzenet megváltoztatott mindent.

Írtad,hogy mindenkép meg akarsz ismerni,
gondoltam magamba,ez a férfi aztán nem semmi.
Sokáig szépeket írtál,
és egy nap végre randira hívtál.

Eljött a nagy nap,és én ideges lettem,
az ágyam előtt hasra is estem.
Vajon tettszek majd neki?
Vagy továbbra se lesz nekem senki?

Mikor végre megláttalak,
tudtam,hogy mindig téged vártalak.
Kedvesen megfogtad a kezem,
és kérted,hogy örökre veled legyek.

Miért egy ilyen félénk lányt választottál?
Te nem válaszoltál,csak kedvesen mosolyogtál.
Az életemet boldoggá tetted,
köszönöm,hogy vagy nekem kedvesem.

Szeretlek kedvesem ezt elmondtam vagy százszor,
de olyan jó kimondani ,hogy elmondom még párszor.
Szeretlek édes és Most jól figyelj szavamra:
Esküszöm, hogy soha-SOHA nem hagylak magadra!
Szükségem van rád kicsim és tudom rám is neked,
imádom ha mellettem vagy s köszönöm, hogy
szeretsz!
Hiányzol nagyon a hangod , ahogyan nevetsz,
remélem, hogy minél hamarabb mellettem lehetsz.
Szeretnék minden percben csakis veled lenni,
érted képes vagyok, hidd el nekem, akármit megtenni!
Szeretlek és tudom jól, hogy sűrűn mondom neked,
de csak azért mondom ennyiszer, hogy soha el ne feledd.
Hiányzol cica és ha végre újra látlak,
bebizonyítom neked, hogy mennyire
IMÁDLAK!