A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna,
Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska,
A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna...
Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő,
Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő,
Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő.
*
A szél s lelkem, reményemet is mindenhová elvinné,
A reménységem volt... a lélekölő kicsinyességé.
A sok hely be jártával, lenne út vége, eredményé.
Reményem is vinnék, de csekély...vesztüket eredményezné,
Ők hárman együtt nem mehetnek, útjuk végét jelentené,
Reményem is vinnék, de csekély...vesztüket eredményezné.
*
Lelkem közben ágakon pihenne, mint kismadár,
És ott meditálna, hogy ugyan merre is járt már…
Jó, hangoskodó csend lenne léleknek a határ…
Megfáradt lelkem révedez kétségbeesetten...
Vágyam elernyed, reményem beteljesületlen.
Megfáradt lelkem révedez kétségbeesetten...
Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 6. – Kustra Ferenc – az első versszakokat én írtam, alájuk a 3 soros-zárttükrös –öket, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A címe: ”Szárnya-szegett vágyak”.
Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska,
A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna...
Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő,
Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő,
Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő.
*
A szél s lelkem, reményemet is mindenhová elvinné,
A reménységem volt... a lélekölő kicsinyességé.
A sok hely be jártával, lenne út vége, eredményé.
Reményem is vinnék, de csekély...vesztüket eredményezné,
Ők hárman együtt nem mehetnek, útjuk végét jelentené,
Reményem is vinnék, de csekély...vesztüket eredményezné.
*
Lelkem közben ágakon pihenne, mint kismadár,
És ott meditálna, hogy ugyan merre is járt már…
Jó, hangoskodó csend lenne léleknek a határ…
Megfáradt lelkem révedez kétségbeesetten...
Vágyam elernyed, reményem beteljesületlen.
Megfáradt lelkem révedez kétségbeesetten...
Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 6. – Kustra Ferenc – az első versszakokat én írtam, alájuk a 3 soros-zárttükrös –öket, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A címe: ”Szárnya-szegett vágyak”.
Ránk... fölcsillan a remény, de csak átkozott csaló!
Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható!
Itt van a valóságunkban jóformán minden nap,
Vasárnapi misén is erről prédikál a pap.
(sedoka)
Miért csak ámít...
Bennünk él, felcsillan, de...
Olyan ritkán lesz való.
Becsap bennünket,
Néha villódzik s tovább
Mi csak várjuk a csodát.
*
A lelkünkben van vágy, van bússág, sok-sok elérhetetlenség,
Van hiány és szeretetlenség, ezek mind reménytelenség...
Mindig nagyon fáj,
Ha nem teljesül vagyunk,
Reményvesztettek leszünk.
Amikor a vágy
Gyötri testünk, a téboly
Kerget. Reményünk elvész.
*
Megállás nélkül küzdünk, hogy a vágyunk-reményünk teljesüljön,
Előlünk semmilyen kedvező megoldás el ne meneküljön.
Küzdünk szüntelen
Bármibe kapaszkodunk
Hogy teljesüljön vágyunk.
Fel sosem adjuk,
Azért is, csak harcolunk
Ha csepp reményt még látunk.
*
Így aztán az élet, az elérhetetlen reménységekben telik...
És ne hazudj magadnak, mert Te is így élsz... lelked, csak reménykedik.
Elérhetetlen
Reményekben ringatva
Magunk, múlik életünk.
Ábrándot űzve,
Talmi reménységekkel
Tengessük az életünk.
Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 5. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam, alá a sedoka –kat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A sedoka (5-7-7, 5-7-7) csokor címe: ”Néha villódzik…”
Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható!
Itt van a valóságunkban jóformán minden nap,
Vasárnapi misén is erről prédikál a pap.
(sedoka)
Miért csak ámít...
Bennünk él, felcsillan, de...
Olyan ritkán lesz való.
Becsap bennünket,
Néha villódzik s tovább
Mi csak várjuk a csodát.
*
A lelkünkben van vágy, van bússág, sok-sok elérhetetlenség,
Van hiány és szeretetlenség, ezek mind reménytelenség...
Mindig nagyon fáj,
Ha nem teljesül vagyunk,
Reményvesztettek leszünk.
Amikor a vágy
Gyötri testünk, a téboly
Kerget. Reményünk elvész.
*
Megállás nélkül küzdünk, hogy a vágyunk-reményünk teljesüljön,
Előlünk semmilyen kedvező megoldás el ne meneküljön.
Küzdünk szüntelen
Bármibe kapaszkodunk
Hogy teljesüljön vágyunk.
Fel sosem adjuk,
Azért is, csak harcolunk
Ha csepp reményt még látunk.
*
Így aztán az élet, az elérhetetlen reménységekben telik...
És ne hazudj magadnak, mert Te is így élsz... lelked, csak reménykedik.
Elérhetetlen
Reményekben ringatva
Magunk, múlik életünk.
Ábrándot űzve,
Talmi reménységekkel
Tengessük az életünk.
Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 5. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam, alá a sedoka –kat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A sedoka (5-7-7, 5-7-7) csokor címe: ”Néha villódzik…”
Az öregségi lét…
Porzik a szakadt-rongy életem,
Felém nem járt az esővizem…
Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik,
Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik!
(10 szavas)
Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik,
Létesítője nem locsolta porladozik.
*
Mostanra várom, őszi esőket
Ami megöntözi a kerteket…
De, vajon az én életem oly' poros kertje,
Valami áldó esőben most, részesül-e?
(bokorrímes)
Őszi eső hull, csepereg, sárguló levelek peregnek,
Éltetőnedű az eső, száraz földbe vetett szemeknek.
Hull-e rám létesője...? Értelmet adhatna életemnek.
*
Kertem már csak nagyon köszöni, elvan,
Virág már nincs is benne, hervadóan…
Hetven elmúltam most kéne még, jó nagy éltető eső...(?)
Mert a por is összeáll és lesz örökre megdermedő.
(sedoka)
Létem esője,
Életemnek nedűje,
Gyógyír lenne lelkemnek.
Rögös életem
Nedűje a léteső,
Híján végleg elporlad.
Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 15. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam. A 10 szavas, a bokorrímes és a sedoka szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája.
A vegyes címe: Hull-e rám létesője...?
Porzik a szakadt-rongy életem,
Felém nem járt az esővizem…
Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik,
Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik!
(10 szavas)
Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik,
Létesítője nem locsolta porladozik.
*
Mostanra várom, őszi esőket
Ami megöntözi a kerteket…
De, vajon az én életem oly' poros kertje,
Valami áldó esőben most, részesül-e?
(bokorrímes)
Őszi eső hull, csepereg, sárguló levelek peregnek,
Éltetőnedű az eső, száraz földbe vetett szemeknek.
Hull-e rám létesője...? Értelmet adhatna életemnek.
*
Kertem már csak nagyon köszöni, elvan,
Virág már nincs is benne, hervadóan…
Hetven elmúltam most kéne még, jó nagy éltető eső...(?)
Mert a por is összeáll és lesz örökre megdermedő.
(sedoka)
Létem esője,
Életemnek nedűje,
Gyógyír lenne lelkemnek.
Rögös életem
Nedűje a léteső,
Híján végleg elporlad.
Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 15. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam. A 10 szavas, a bokorrímes és a sedoka szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája.
A vegyes címe: Hull-e rám létesője...?
A tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros…
Alkony széria.
Mindennap van, de mind más…
Esték melegek.
Ezernyi szempár pislog,
Sárgás fénnyel hunyorog.
*
Árnyak még vannak,
Kontúrjuk, már életlen.
Sötét, feloldó.
Hold árnyékában ragyog,
Néha egy helyben topog.
*
Erdő sok fája,
Bíborszín kabátjában…
Szín, sűrűsödik.
De araszolva mozog,
Ég leple alatt csoszog.
*
Mielőtt lemegy
A nap, az ég elpirul.
Besötétülés.
Éj szekere elrobog,
A kifli Hold kuncorog.
*
Az est arcai
Mind sötétbe torkollnak.
Bíbor-fekete.
A csillag rá mosolyog,
Egy kék felhőn kuporog.
*
A csillagfény is
Világít, foltos homály.
Meleg is csökken.
Néma csendben csak szuszog,
Éhesen hasa korog.
Vecsés, 2016. március 14. – Budapest, 2016. június 18. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Csillagragyogás”.
Alkony széria.
Mindennap van, de mind más…
Esték melegek.
Ezernyi szempár pislog,
Sárgás fénnyel hunyorog.
*
Árnyak még vannak,
Kontúrjuk, már életlen.
Sötét, feloldó.
Hold árnyékában ragyog,
Néha egy helyben topog.
*
Erdő sok fája,
Bíborszín kabátjában…
Szín, sűrűsödik.
De araszolva mozog,
Ég leple alatt csoszog.
*
Mielőtt lemegy
A nap, az ég elpirul.
Besötétülés.
Éj szekere elrobog,
A kifli Hold kuncorog.
*
Az est arcai
Mind sötétbe torkollnak.
Bíbor-fekete.
A csillag rá mosolyog,
Egy kék felhőn kuporog.
*
A csillagfény is
Világít, foltos homály.
Meleg is csökken.
Néma csendben csak szuszog,
Éhesen hasa korog.
Vecsés, 2016. március 14. – Budapest, 2016. június 18. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Csillagragyogás”.
TANQ - csokorban
Lubickolni oly jó!
Simogat a lágy vízfürdő.
Közös emlékképek.
Jár biz’ sok olyan horgászni,
Ki nem is szereti enni!
*
Friss lángos illata,
A vendéget csalogatja.
Turisták kedvence.
Friss csapat ül kerékpáron,
Eltűnnek a láthatáron.
*
Élménymedence hív,
Hullámai arcba csapnak.
Levesz a lábadról!
Szép dolog a búvárkodás,
Lent víz, maga a megnyugvás.
*
Kanyargós a csúszda,
Számos lépcső vezet hozzá.
Tériszony veszélye.
Jógatáborban sportolni.
Ott lehet jógivá válni.
*
Pálcikás, hűs jégkrém,
Melegtől folyó finomság.
Megfázott mandula.
Hetykén vibrál nap a vízen,
Csónak suhan messze innen.
*
Naptej égés ellen,
Menedék a hideg árnyék.
Sok folyadékpótlás.
Futni, életért, szépségért.
Legfőképpen, egészségért.
Budapest-Vecsés. 2016. május 24. - Kustra Ferenc József – A HIAQ –kat, szerző és poéta társam Szedő Tibor írta, alá a verset én. Címe: „Sport kavalkád”.
Lubickolni oly jó!
Simogat a lágy vízfürdő.
Közös emlékképek.
Jár biz’ sok olyan horgászni,
Ki nem is szereti enni!
*
Friss lángos illata,
A vendéget csalogatja.
Turisták kedvence.
Friss csapat ül kerékpáron,
Eltűnnek a láthatáron.
*
Élménymedence hív,
Hullámai arcba csapnak.
Levesz a lábadról!
Szép dolog a búvárkodás,
Lent víz, maga a megnyugvás.
*
Kanyargós a csúszda,
Számos lépcső vezet hozzá.
Tériszony veszélye.
Jógatáborban sportolni.
Ott lehet jógivá válni.
*
Pálcikás, hűs jégkrém,
Melegtől folyó finomság.
Megfázott mandula.
Hetykén vibrál nap a vízen,
Csónak suhan messze innen.
*
Naptej égés ellen,
Menedék a hideg árnyék.
Sok folyadékpótlás.
Futni, életért, szépségért.
Legfőképpen, egészségért.
Budapest-Vecsés. 2016. május 24. - Kustra Ferenc József – A HIAQ –kat, szerző és poéta társam Szedő Tibor írta, alá a verset én. Címe: „Sport kavalkád”.