Sötétség! Telihold sincs.
Kardvívás jó meglepetésnek…
Kinéz a csata.
*
Sötétedésig nézem,
Nap mennyire bánt sugarával.
Aranyló meleg.
*
Sötétedésig várok,
Hogy a vaksötét megérkezzen.
Láthatás megszűnt.
*
Sötétedésig meg lesz,
Hogy éjjel denevérré válok?
Badar gondolat.
*
Sötétség egy tatami,
Azonnal kelni, esés után.
Érezd a talajt.
*
Sötétség idehozza
Őt és hátha feni kardomat.
Kinéz egy csata?
*
Sötétség, jól eltakar,
Még a meglepetés sem látszik.
Kinéz egy csata?
***

Ami csak lehetetlen,
Arra ember csak nem gyanakszik.
Nincs gondolata.
*
Nem is kell bizonyíték,
Mert ha, ő úgy gondolja, figyel.
Már van gondolat.
*
Ezzel indul a pletyka,
Mások is belekombinálnak…
Isten! Segíts meg.

Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc – íródott senrjon csokorban.

Út vége,
Élet vége,
Tovább élve?
Mi végre?

Idővel kezdeni?
Vitázni? Elmúlni?
Keresztet vinni?
*

Porhüvely.
Ínhüvely,
Kardhüvely,
Töltényhüvely.

Már álmokat, nem szőnék,
Múltba, nem mennék,
Örök-életű mé’ lennék?
*

Veszett példák,
Emberből lett prédák...

Komorság,
Állandó álság,
Folytonos válság...
Baráti vidámság,
Túltáplált jókívánság...
*

Múltamat kutatgatom,
Emlékpolcokon... rakosgatom,
Magamat szórakoztatom.
Életet, elcsomagolgatom...

Éjjelem bekopog vakablakon,
Kinézek vonatablakon,
Kupéablakon...
*

Szőnyeg alatt az álmom,
Megvalósulást várom!
Paplanom
Hótalpakon...
Parlagon...

Élni hitben, lélekben…
Továbbélni szobaliftben?
*

Némely analízisben,
Szoknya föllibben...
Nagyszülők feledékenyek,
Rosszak félelmetesek,
Jók élhetetlenek...

Árnyékomat követem,
Életem… lehetetlenem.

Vecsés, 2019. december 10. – Kustra Ferenc – íródott; septolet csokorban. A Septolet 7 sorban; 14 szóból állhat! A sorokat két versszakra kell választani egy üres sorral (bármelyik két sor között). Valamilyen rímfajtának lennie kell és az írásjelek használata kötelező!

Egy tucat meditációs gondolat…

Villámháború
Zajlik rét, mező fölött.
Mélytengeri csend…
*
Bennem van a zaj,
Agyamban a vér dobol.
Fülbe… süket csend.
*
Bármily sötét is
Felleg, ideér… derű.
Az esővíz lágy.
*
A reményünk, oly’
Nagy fegyver, túlélésben.
Álmok altatnak.
*
Erős szenvedély,
Erősebb az életnél.
Le lehet szokni.
*
Csak némán a harc?
Aki kiabál, vesztes?
Halál is csendes…
*
Tél! Nincs hó vagy jég,
Rügybontás van, csodaszép.
Hóvirág bújik...
*
Drót szamár gurul
Fölfelé is, ha hajtod.
Levegőd fogytán.
*
A süket-csöndű
Faluban, kutya ugat.
Halk morgás… csendben.
*
A kutyahűség,
Többet tud az embernél.
Gazdátlanul is.
*
Elhagyatott ház,
Rozsdállt, bedőlt kiskapu.
Fényes kutyalánc.
*
Gaz mindenfelé,
Úr a változatosság.
Köztük nőtt virág.

Vecsés. 2014. január 9. – Kustra Ferenc

Vágyódok szerelmesen… (Hívogató!)

Folyvást eszemben jársz, Elvira!
Ez továbbélésem záloga.
Veled élnem? Döfi…
Üres élet? Krigli…
Felejthetetlen vagy Elvira.

Kapcsolatunk felett borult ég,
Másnak tán’… nekem nem semmiség.
Erdőn-mezőn látlak,
Délibábként hívlak…
Bandukolok semmiben, ez vég.

Bánatból van az életutam,
Épp’, hogy aludtam… csak vonzódtam…
Hiányzol mim bánat,
Ne döntsd életfámat.
Szerelmetes Drágám, Te vágyam…

Vecsés, 2020. október 8. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor.

Életbe hatolnék, de nincsen és nem volt trójai faló,
Ha lett volna, akkor én lettem volna az élethabzsoló…
Az élet, sokszor pont olyan, mint egy patkolatlan, sánta ló!

A várakozás ott csap be, ahol a legtöbbet ígéri!
A remény meg addig hiteget, amíg a váró igényli!
Saját sorsának csalódottját, a balsorsa sem kíméli!
A szabadság hívője, folyton a szabadságot reméli…

(3 soros-zártükrös)
Élet szórakozik, van, akit folyton csak gáncsol, mint egy rossz gyerek,
Ilyenem volt elég… már nem akarnám, hogy még ilyenek legyenek…
Élet szórakozik, van, akit folyton csak gáncsol, mint egy rossz gyerek.

Vecsés, 2016. június 12. – Kustra Ferenc