(3 soros-zárttükrös)
Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon,
Az éjszakai felhőtlen eget bámulom…
Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon.
*

(Leoninus csokor)
Sötét égbolton bogozom kifelé a csillagképeket, Igy keresem a lényeget.
A Hold olyan, mintha egy fotós tette volna föl és ma nagyon szépen tündököl.
Csak nézek a sötétben és elemzem, hogy a jövőben, várhatóan mi lesz velem…
A rongy életemben bízhatok... hogy változik? Vagy lesz mellé egy jobb, második?
Hmm… nem is hiszek, hogy más lesz, minthogy az sem, télen majd köd lesz?
Várom is, hogy sötét égbolton jelenjen meg fény, mint bizalom-szerű tünemény.
*

(Senrjon trió)
Azonban az a helyzet
Ez a vágy csak mesék részese.
Lassan fáradok…
*
Az én szerepem folyvást
Ugyanaz és éltem romhalmaz!
Lassan fáradok…
*
Álmaimban minden szép,
De ez az élethez nem elég…
Belefáradok…
*

(Leoninus csokor)
Az élet bizony nem csak egy tollvonás, de nem is egy szó aláhúzás.
Ráadásul nem én irányítom, mert nekem, a sorsom az örök gardedámom.
Egyet tehetek, holnap folytatom a poéta életet, abban látok életet…

Vecsés, 2015. július 26. –Kustra Ferenc József- Csak úgy meditáltam… magamról, magamban írtam: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában!

Avagy: tagadni a múltat?

A jövő titok,
De a végzet intézi…
Múlt meg, úgy, ahogy…!
*
Másodpercenként
Létezik, jövő kezdet.
Csak múlt alapján!
*
A vágy, csak álom,
Vagy teljesül, vagy soha…
A múlt, biztos pont!
*
A múlttól félni
Dőreség, vissza nem jön.
Csak… kutakodni!
*
Előttünk tenger
Sok kérdés múltba vezet.
Múlt, mégis jelen…
*
Múlt hullámai,
Visszatekintenek majd,
Valóság ködbe.
*
Múlt, feneketlen,
Ködös pusztasága él!
Világosodás.
*
Ókori vársánc
Élet sok problémája.
Múlt nem nyeli el.
*
Reggel ébredni,
Halott tegnap-tudattal.
Fatalista múlt.
*
Emberek sorsa
Múltban pecsételődött.
Pofonegyszerű.
*
A bajt keresni
Nem kell. Jön az magától.
Múlt történések…
*
Mély csenddel elvész
A bennünk élő múltunk.
Ez, identitás?

Vecsés, 2016. január 21. – Kustra Ferenc József

Rég volt már régen
Én még akkor
Nem is éltem

Apám az Ural tövében
Csalán levesét főzte
Életben-maradásáért
A Káma vizében.

Anyám a krumpli földeken
Kertjük művelése helyett
Életben-maradásáért
Robotolt a Szlavkovi hegyeken.

Fogságban voltak
Mindketten
Éveken át
Életben-maradásért
Idegenben.

Apámat a mocskos háború
Behívó levele
Anyámat a kollektív bűnösség
Szelleme
Kényszerítette
Életben-maradásért
Arra a helyre.

És még
Sokan voltak az időben
Akik jártak Egy-cipőben
Éveken át
Életben-maradásért
Idegenben.

Mert
Bűnös akadt éppen bőven
Az-időben
És az
Összefonódott sorsok
Terhe
Az utódok zavaros lelkébe
Hiába indul
I-gazság keresésére

Mert
Még ma is folyik a Játszma
A nagy osztozkodók
Erszényében
A vaskos haszon reményében
Háttér mögül álarcba
Pár figura
Nevet a markába.

Profit-éhes király-dáma
Nemzeteket űz játékba
A Valódi sakktáblára
A népek alázatára
Számítva
És e taktika
Még mindig
Bevált aranyalmafa.

A lassan eltűnő napfény, mint a fonnyadó vörös rózsa,
Mállik a nappal, mint korhadt fahídban a hasadt tartófa…
Vöröslő alkonyi ég, óh, mondj, ha akarsz, most mondj még mesét,
Támad a sötétség, én már látom éj fekete setétjét.

A lanyhuló napért, kegyelemnek kérése meddő,
A múló napfény helyett a sötétség bizton eljő!
A lemenő Napnak fénye most még… ah, már csak halványan ragyog,
Az est, settenkedve, lopakodva, csendben, de előandalog.

Még halványuló alkonyi bíborban csendesül az este
De már jő az éj, és teríti... lám, matt fekete a leple.
De nem leszek ám én egyedül, csak magammal,
Majd velem leszek, tudattalan önmagammal.

Messzire nézek, távolban a hegygerinc, egyre eltűnőbb,
Már most azt várom, hogy láthassam őt ismét, reggel mielőbb.
Eljő’ a reggel is, Te elköszönsz nappalra, búcsúzol…
Találkoztunk majd veled, de még előtte... napfényt hozol.

Gondolkozok, loholnom kellene még a napfény után,
De rájöttem még a bandukolás is, sok lenne talán…
Mára már nincsen tovább… ilyen a sors,
Reggel lesz virradat, várom... szélvész-gyors.

Vecsés, 2013. március 14. - Kustra Ferenc József

Koszorúba rendeződik
Időnként a hangulat
Búsul az ébredés ásító percétől
Amíg kalapot emel az alkonyat.

Reggel a hajnal szilánkjai
Megsebzett felhők kíséretében
Nyirkos hűvösséggel telepednek
Az induló nap hiányosságaira
Az érzékelések látószögére.
A bal láb elsősége
Mende-mondák árnyékából
Olykor ugyan kikandikál,
De csak az összefüggések
Mítosza marad.
A rosszul indított nap
Bélyegzőjének tintafoltja
Megfesti a léptek múló pillanatát.

Megesik -
A pecsét nyoma
El nem tűnik soha
Szemnyugtáig virít
Sorskönyvünkben
Kézjegyét ott hagyja.