Amikor először megláttalak,
Ijedt voltam és kiszolgáltatott.
Felnőttként, mégis gyermetegen álltam ott!
Amit éreztem, már akkor megmagyarázhatatlan volt,
Érzelmek egész sora, mely elragadott.
Értetlenül álltam a helyzet előtt,
Megkaptam álomban, mi történt ez előtt.
Sok-sok élet, mely összeköt minket,
Ezért volt megírva a sors könyvében,
Az elkerülhetetlen, speciális végzet!
Nem földi érzés mit érzek irántad,
Mert a földi érzés idővel elmarad,
De a lelkek érzése örökre fennmarad!
Nem tudom, a sors mit rejt még előlem,
Tudom találkozásunk nem volt véletlen!

A susogó,hűs lomb alatt,
nap sugara lassan halad,
a csend pihenésre csábít,
a nyár lustán,lomhán ásít.

A függőágy is engem vár,
az ágakon madár trilláz,
álmodozom a könyv felett,
mit a képzelet színezett.

Vajon milyen érzés lenne,
hogyha velem megtörténne,
betoppanna a boldogság,
derű lenne az orvosság.

Árnyat adó kalap alatt,
a szép gondolat elakadt,
szemem egy kosárra tévedt,
hol almák mosolya érett.

Csak hallgatsz és ülsz némám,
Külvilág felé megszűnik figyelmed már.
Érzed, az űrt mely körül vesz,
Érzed a csendet, mely benned lesz.
Visszahúzódsz lelked mélyébe,
Gondolatok megszűntek elmédben.
Hallgasd a csendet némán,
Halld, a csend megszólal egy hárfán.
Mily különös lágy dallam,
Szférák zenéje szól halkan.
Együtt lebegsz most e térben,
Lelkedben mély szeretet és béke.
Szikrázó fényáradat körülötted,
Angyalok járnak öröm táncot neked.
Boldogan ünneplik érkezésed,
Megmutatják az életutad neked.
Táncolj hát örömmel most velük,
Hisz a te lélektáncod táncolod velük.
Hozd magaddal a fényt és ritmust,
Hogy a szíved jól ismerje a taktust!
Őrizd meg lelkedben a békét,
Az elméd mindig maradjon békés!
Szeretetről szóljon az életed,
Boldog lehessen az itt léted!

Gázláng életem
vibrál a sötétben
nincs is egyebem
csak két kinyújtott
könyörgő tenyerem
teérted

messze vagy

itt tavasz virágok nyílnak
s lázas illatok
száz karú öleléssel
várok rád
s virrasztok érted mint
éjszaka a csillagok

suttogó sóhajaidat
keresem
ne kérdezd hogy
miért akarlak

szívdobogva várom
hogy átölelj, hogy lázas
borzongással húzz magadra

százszor csókolnám
csókjaimat a szádra
szép asszonytested
minden
gyönyörű vonulatára

Jaj ! a sötétlő
hozományra !

Gázláng életem
vibrál a sötétben
nincs is egyebem
csak két kinyújtott
könyörgő tenyerem
teérted

Akkor
meztelen tested
gyönyörű
látványát inná a szemem

szemérmes ajkaidat
érintené , cirógatná
s markolná a kezem

s vad csókokat
csókolnék rád
százat

hogy szép melleidre
vidd a számat
hogy

telhetetlen faljam
habzsoljam bimbóid
egész
holdudvarát

bekapva
mohóságomban
szinte
fuldokolva

s át-át csapva
a szádra ,öledre

lábad közé
benyomulva

lüktetve, öklelve,
lökve

csípőmmel,
egész valómmal

a feloldozásodra
várva

míg alattunk heverőnk
zengne
kielégülésünk lázas
ritmusára

s nem hallatszana semmi
más csak a te ujjongó
jajongásod
s az én forró
lélegzetem zihálása