Idő 
Értékelés 
Értékelés Van annál nagyobb fájdalom,
ha könnyben úszik a két szemed?
S mégis: kiért a könnyed hullik,
nem tudja, mennyire szereted.
Hiába látja, szemeidben
mennyire fényesen ragyog,
nem érdekli, bár lehoznád néki
az égről a legszebb csillagot.
Van annál nagyobb fájdalom,
ha látod, semmibe vesz,
s a könny mit miatta hullatsz,
lelkéig sosem jut el.
Hiába égeti bőröd,
míg arcodon végigcsorog,
sosem tudsz megkönnyülni,
míg szíved ki nem nyitod.
Felejtsd el. Temesd a múltat.
Az már csak álomvilág,
hol lelked viharként tombol,
s nem hallja senki szavát.
Szakíts át minden kis gátat
mely örök rabságba zár,
oly gyorsan suhan az élet.
Szeress. Még száz csoda vár.
ha könnyben úszik a két szemed?
S mégis: kiért a könnyed hullik,
nem tudja, mennyire szereted.
Hiába látja, szemeidben
mennyire fényesen ragyog,
nem érdekli, bár lehoznád néki
az égről a legszebb csillagot.
Van annál nagyobb fájdalom,
ha látod, semmibe vesz,
s a könny mit miatta hullatsz,
lelkéig sosem jut el.
Hiába égeti bőröd,
míg arcodon végigcsorog,
sosem tudsz megkönnyülni,
míg szíved ki nem nyitod.
Felejtsd el. Temesd a múltat.
Az már csak álomvilág,
hol lelked viharként tombol,
s nem hallja senki szavát.
Szakíts át minden kis gátat
mely örök rabságba zár,
oly gyorsan suhan az élet.
Szeress. Még száz csoda vár.
Szita az életem, Anettem!
Hiányzik veled a szerelem…
Mért kell nélkülöznöm?
Testemben… epedőn!
Nem akarsz már engem Anettem?
Szerelmes szívedre éhezem,
Az nagyon kellene, úgy vélem!
Így, ép elme lehet?
Tovább így ez mehet?
Térj vissza hozzám, ó, Anettem!
Vársz? Jöjj utolsó leheletem?
Add vissza szerelmet, Anettem!
Direkt megőrjítesz,
Direkt kikészítesz…
Nélküled, nagy magány a létem!
Vecsés, 2021. március 15. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Hiányzik veled a szerelem…
Mért kell nélkülöznöm?
Testemben… epedőn!
Nem akarsz már engem Anettem?
Szerelmes szívedre éhezem,
Az nagyon kellene, úgy vélem!
Így, ép elme lehet?
Tovább így ez mehet?
Térj vissza hozzám, ó, Anettem!
Vársz? Jöjj utolsó leheletem?
Add vissza szerelmet, Anettem!
Direkt megőrjítesz,
Direkt kikészítesz…
Nélküled, nagy magány a létem!
Vecsés, 2021. március 15. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Ha az ember jő, hát jöjjön.
Ha az ember lő, hát lőjön.
Ha az ember nevethet, hát nevessem.
Ha az ember szerethet, hát szeressen.
Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk!
Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk!
Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás versszakokban.
Ha az ember lő, hát lőjön.
Ha az ember nevethet, hát nevessem.
Ha az ember szerethet, hát szeressen.
Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk!
Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk!
Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás versszakokban.
Kicsorbult szemek, gonosz tettek,
Nem akarok élni veletek. Emberek!
Ember teszi ilyenné a világot,
De fogjunk össze és más világot
Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk
És gyerekeinkkel tovább élhetünk.
Vecsés, 2012. március 16. – Kustra Ferenc József
Nem akarok élni veletek. Emberek!
Ember teszi ilyenné a világot,
De fogjunk össze és más világot
Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk
És gyerekeinkkel tovább élhetünk.
Vecsés, 2012. március 16. – Kustra Ferenc József
Nincs a nyakamban dögcédula,
Mert már nem is vagyok katona.
De! Katona vagyok az életben,
Ebben a legsűrűbb regimentben.
*
Harcos az élet
Frontja, itt nincsen nyugvás.
Veszett vad is küzd!
*
A békesség is lehet nagy küzdelem...
A baj, hogy egyedül vagyok, velem...
Vecsés, 2004. szeptember 01. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és európai stílusú haikuban…
Mert már nem is vagyok katona.
De! Katona vagyok az életben,
Ebben a legsűrűbb regimentben.
*
Harcos az élet
Frontja, itt nincsen nyugvás.
Veszett vad is küzd!
*
A békesség is lehet nagy küzdelem...
A baj, hogy egyedül vagyok, velem...
Vecsés, 2004. szeptember 01. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és európai stílusú haikuban…
