Idő 
Értékelés 
Értékelés Viaszban a gyertyabél csonkig ég,
Horizont egybeolvad; Föld és Ég.
Gyertya, amíg ég, fényt ad és kormol,
Sorsom meg bíz’ csak kormol és karmol.
Viaszt megolvasztja tűz melege.
Elég lassan, a fényt adó bele.
Alig van viasz, mi belet tartsa,
Már látszik, hogy lekonyul a lángja.
Elillan a fény, már nem vet árnyat,
Élet letarolja a nagy fákat.
Gyertyaláng már leég, nem világít,
Nem is látni így az erdő fáit.
Budapest, 2000. április 10. – Kustra Ferenc József
Horizont egybeolvad; Föld és Ég.
Gyertya, amíg ég, fényt ad és kormol,
Sorsom meg bíz’ csak kormol és karmol.
Viaszt megolvasztja tűz melege.
Elég lassan, a fényt adó bele.
Alig van viasz, mi belet tartsa,
Már látszik, hogy lekonyul a lángja.
Elillan a fény, már nem vet árnyat,
Élet letarolja a nagy fákat.
Gyertyaláng már leég, nem világít,
Nem is látni így az erdő fáit.
Budapest, 2000. április 10. – Kustra Ferenc József
Meditáció pszichés alapokon…
Az életében, mindenkinek vannak bizony kis-dolgai,
De keveseknek adatik meg, hogy legyenek nagy-dolgai…
Kis-dolog-e, ha a vízből pára, majd nagy felhő lesz?
Nagy-dolog-e, ha a felhő vízcseppekként, eső lesz?
Kis-dolog-e akaratlanul, de valakit megölni?
Nagy-dolog-e háborúban sok embert csak úgy lelőni?
Kis-dolog-e az embertömegek felett uralkodni?
Nagy-dolog-e otthon egy rabszolga-cselédet tartani?
Kis-dolog-e az utcán, egy ártatlan embert megverni?
Nagy-dolog-e ártatlan kutyakölyköt vízbe fojtani?
Az élet, sokaknak egészen mást, keveset jelent,
És keveseknek jelent, élhetően nagy végtelent.
Van kit a saját elborult agya irányít,
És van, kit teljesülhetetlen álom ámít.
Meg az emberek kb. tízévente biz' megváltoznak,
Persze vannak, kiknél az alapok nem másulnak.
Van ki töményen, a sűrűben éli életét,
És van, kinek a jellemzőség adja meg létét.
Kis-dolgok-e ezek, vagy mind nagyok?
Kérdés, elvégezni mit akarok?
Nincs az életre két teljesen egyforma recept,
Vagy beszélhetsz tájszólásba, de érted a nyelvet.
Ki tudja, kis-dolog neked, ami másnak nagy,
A légúti járvány is múlik, majd ha megfagy…
Vecsés, 2015. július 23. – Kustra Ferenc József
Az életében, mindenkinek vannak bizony kis-dolgai,
De keveseknek adatik meg, hogy legyenek nagy-dolgai…
Kis-dolog-e, ha a vízből pára, majd nagy felhő lesz?
Nagy-dolog-e, ha a felhő vízcseppekként, eső lesz?
Kis-dolog-e akaratlanul, de valakit megölni?
Nagy-dolog-e háborúban sok embert csak úgy lelőni?
Kis-dolog-e az embertömegek felett uralkodni?
Nagy-dolog-e otthon egy rabszolga-cselédet tartani?
Kis-dolog-e az utcán, egy ártatlan embert megverni?
Nagy-dolog-e ártatlan kutyakölyköt vízbe fojtani?
Az élet, sokaknak egészen mást, keveset jelent,
És keveseknek jelent, élhetően nagy végtelent.
Van kit a saját elborult agya irányít,
És van, kit teljesülhetetlen álom ámít.
Meg az emberek kb. tízévente biz' megváltoznak,
Persze vannak, kiknél az alapok nem másulnak.
Van ki töményen, a sűrűben éli életét,
És van, kinek a jellemzőség adja meg létét.
Kis-dolgok-e ezek, vagy mind nagyok?
Kérdés, elvégezni mit akarok?
Nincs az életre két teljesen egyforma recept,
Vagy beszélhetsz tájszólásba, de érted a nyelvet.
Ki tudja, kis-dolog neked, ami másnak nagy,
A légúti járvány is múlik, majd ha megfagy…
Vecsés, 2015. július 23. – Kustra Ferenc József
Versben és eredeti tankában, haikuban…
Olvadó a hó,
Már nagyon süti a nap.
Hólé vízfolyás.
Már sok kis virág virul,
Szívben szeretet vidul.
*
Rügyek pattannak,
Természet… szülés indul.
Éj is bársonyos.
Élet pezsdül, rügy fakad,
Szíved horogra akad.
*
Megkezdődött a tavasz-nász,
Ideje nincsen, így nincs gyász.
Felemelkedések vannak szívekben,
És az erősödő, meleg napfényben.
*
Erdőben árnyak
Kezdenek vastagodni.
Lombkorona nő!
Zöld ruhát ölt az erdő,
Szerelmet rejteget(ő).
*
Még lágy sugarak,
Bombázzák a mezőket!
Meleg, már izmos!
Tavaszi szél cirógat,
Ő meg téged… csókolgat.
*
Már erősen éledezik a nap,
A természet meg, új erőre kap!
Most már véglegesen elköszönt a tél,
Érezzük, hogy nem fúj... hideg esti szél.
Kóborló vadakkal telik meg a mező,
Friss zajjal, új illattal telik az erdő
*
Parknak padjait
Szerelmesek lemossák.
Ücsörgés… éjben.
Vecsés, 2017. március 16. – Szabadka, 2018. január 6. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikut én írtam, a tanka verset szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: ,,Élet pezsdül, rügy fakad
Olvadó a hó,
Már nagyon süti a nap.
Hólé vízfolyás.
Már sok kis virág virul,
Szívben szeretet vidul.
*
Rügyek pattannak,
Természet… szülés indul.
Éj is bársonyos.
Élet pezsdül, rügy fakad,
Szíved horogra akad.
*
Megkezdődött a tavasz-nász,
Ideje nincsen, így nincs gyász.
Felemelkedések vannak szívekben,
És az erősödő, meleg napfényben.
*
Erdőben árnyak
Kezdenek vastagodni.
Lombkorona nő!
Zöld ruhát ölt az erdő,
Szerelmet rejteget(ő).
*
Még lágy sugarak,
Bombázzák a mezőket!
Meleg, már izmos!
Tavaszi szél cirógat,
Ő meg téged… csókolgat.
*
Már erősen éledezik a nap,
A természet meg, új erőre kap!
Most már véglegesen elköszönt a tél,
Érezzük, hogy nem fúj... hideg esti szél.
Kóborló vadakkal telik meg a mező,
Friss zajjal, új illattal telik az erdő
*
Parknak padjait
Szerelmesek lemossák.
Ücsörgés… éjben.
Vecsés, 2017. március 16. – Szabadka, 2018. január 6. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikut én írtam, a tanka verset szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: ,,Élet pezsdül, rügy fakad
Ez is a tavasz része…
Szél, már döngicsél,
Hegytetőről, völgybe zúg!
Őzszőrt kócolja
Hírt visz: még él a béke,
Szívekben hál szépsége.
*
Elszabadul a szélben a sok-sok finom illat,
Körbe járják erdőt, meg a környező falvakat.
Az eddig alvó növényekben új nedvkeringés indult,
Ettől a lomb, a termések rügye, nagy növésnek indult.
Vígan bontja szirmát a vadvirág,
Magához tér lassan a világ…
*
Kiszámítható,
Eső a megújhodás.
Füvön, őz hízik.
Friss, zamatos szeretet,
Élet régen ily' lehetett
*
Jöjj már, nagyon várunk tavasz, légy illatokkal teli,
És nagyon jó, ha záport hozol, mi a port elveri.
Az örökös csatamezőn a Tél tábornokunk elfáradt,
Sőt, már el is ment, itt épít az új tavasz, legújabb mákat.
Madár neveti a jelent,
Természetjárónak reményt jelent,
Tiszteletet, tudást teremt.
*
Már jó lett idő,
Őzek szeme pajkos lett.
Dúsban legelész.
Az ember is szép, ősi,
Szívét test mélyén őrzi.
*
Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen,
Boldogan röfögnek és túrnak serényen.
Visit a sok malac, tanulnak keményen.
*
Természet lágy ölén ring a remény,
Egyenlő gazdag és szegény…
Vecsés,2017. augusztus 4. – Mórahalom, 2017. augusztus 8. - Kustra Ferenc József - a három haikut és a három versszakot én írtam. A tanka verssorokat és a 10 szavasokat, szerző és poéta társam Farkas Tekla írta.
Szél, már döngicsél,
Hegytetőről, völgybe zúg!
Őzszőrt kócolja
Hírt visz: még él a béke,
Szívekben hál szépsége.
*
Elszabadul a szélben a sok-sok finom illat,
Körbe járják erdőt, meg a környező falvakat.
Az eddig alvó növényekben új nedvkeringés indult,
Ettől a lomb, a termések rügye, nagy növésnek indult.
Vígan bontja szirmát a vadvirág,
Magához tér lassan a világ…
*
Kiszámítható,
Eső a megújhodás.
Füvön, őz hízik.
Friss, zamatos szeretet,
Élet régen ily' lehetett
*
Jöjj már, nagyon várunk tavasz, légy illatokkal teli,
És nagyon jó, ha záport hozol, mi a port elveri.
Az örökös csatamezőn a Tél tábornokunk elfáradt,
Sőt, már el is ment, itt épít az új tavasz, legújabb mákat.
Madár neveti a jelent,
Természetjárónak reményt jelent,
Tiszteletet, tudást teremt.
*
Már jó lett idő,
Őzek szeme pajkos lett.
Dúsban legelész.
Az ember is szép, ősi,
Szívét test mélyén őrzi.
*
Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen,
Boldogan röfögnek és túrnak serényen.
Visit a sok malac, tanulnak keményen.
*
Természet lágy ölén ring a remény,
Egyenlő gazdag és szegény…
Vecsés,2017. augusztus 4. – Mórahalom, 2017. augusztus 8. - Kustra Ferenc József - a három haikut és a három versszakot én írtam. A tanka verssorokat és a 10 szavasokat, szerző és poéta társam Farkas Tekla írta.
Van, hogy láng vadul kisarjad a szürke hamu alatt,
Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat.
Vadonatúj hóember eladó,
És házilag összeállítandó!
Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik,
A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik…
Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi,
Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire tudsz futni…
Ha a csóka, szemet vetett a fénylő szemlencsédre,
Vesd magad hasra és élvezd, hogy milyen a sötétben.
Van tojásunk, sonkás tojást csinálhatnánk,
De a hűtőnk üres, nincs egy szelet sonkánk.
Egykedvű lett már minden megálmodott álmunk…
Szenvedélyes lesz tűz, még lobbanásra várunk.
Mostanában több mint rongáltan és rossz passzban vagyok
És magam alatt, égig érő mélységekben… lakok.
A szakítás talán lehet kedves a szívünknek,
De, mindenképpen szomorú a bánó lelkünknek.
A téma, figyeld, mind az utcán hever,
Ha felismered, majd lábadról lever!
Az életben érheti bármekkora, sorsfordító tragédia is a peches embert,
Valami kimozdítja lelkiállapotából, változtatásra, cselekvésre késztet…
Utólag kiderül, ebben a vigasztaló humor, gyógyító ereje bőszen részt vett.
Vecsés, 2019. január 3. – Kustra Ferenc József
Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat.
Vadonatúj hóember eladó,
És házilag összeállítandó!
Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik,
A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik…
Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi,
Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire tudsz futni…
Ha a csóka, szemet vetett a fénylő szemlencsédre,
Vesd magad hasra és élvezd, hogy milyen a sötétben.
Van tojásunk, sonkás tojást csinálhatnánk,
De a hűtőnk üres, nincs egy szelet sonkánk.
Egykedvű lett már minden megálmodott álmunk…
Szenvedélyes lesz tűz, még lobbanásra várunk.
Mostanában több mint rongáltan és rossz passzban vagyok
És magam alatt, égig érő mélységekben… lakok.
A szakítás talán lehet kedves a szívünknek,
De, mindenképpen szomorú a bánó lelkünknek.
A téma, figyeld, mind az utcán hever,
Ha felismered, majd lábadról lever!
Az életben érheti bármekkora, sorsfordító tragédia is a peches embert,
Valami kimozdítja lelkiállapotából, változtatásra, cselekvésre késztet…
Utólag kiderül, ebben a vigasztaló humor, gyógyító ereje bőszen részt vett.
Vecsés, 2019. január 3. – Kustra Ferenc József
