Szófelhő » H » 181. oldal
Idő    Értékelés
Szülői hazát elhagyták
A tékozló fiúk,
A Szélső vidéken
Büszkék lettek, és hiúk.

Ősök vidékének földje
Csak kolonc a nyakadon!-
Fényt mutatok, s kaput érte
Hol élhetsz boldogan, szabadon!

Mézes madzag, s csillogás
Kampányolt ezerrel-
Minek a hagyonány
Amíg pénz van a zsebedben.

Mosolyog a sátán,
Jól indult a terve-
Mindenütt még ráakad
Hiszékeny emberre.

Az örökölt vagyont
Könnyen elherdálták,
Hízelgő ígéretekért
Mindenüket adták.

Egy naiv bohóc büszkén
Játssza még szerepét,
Mazsoret bábuként
Hitegeti nyomorított népét.

Őseitől nem tanult,
A Vidék most fertő,
De hiszi még mindig-
Ő a nagy cselszövő.

Gőgös büszkeség
Dagasztja még mellét
Bízik hogy megtömik
Bestoppolt zsebét.

Kapzsiságában már
Semmilye sem maradt,
Csak rombadőlt vidék
Amerre a kaszás haladt.

A szélső Vidéket
Már cafatokra tépték,
Tékozló fiúk népének
Sorsát pecsételték.

Porondon a bohóc
Még Hollywoodról álmodik,
Közben százezrek vére
A csonkolt földre folyik!

A boldok fény felé
Csak egy út vezethet,
Mindenkivel békében-
Az ember csak úgy élhet!
(más úton indulva
Csak közelít a Végzet!)
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 112
Naponta tisztán látni
Nehéz feladat - ellent állni.
Emóciókkal párhuzamosan
Sokszínű igazság verseng
Az értelem kegyeiért,
És amelyik győzedelmeskedik -
Az ésszel, s a tettel rendelkezik.
A háttérbe szorult érvek
Csak esetleges lehetőségek-
A tudat színterén, ha eldől a csata
Az a lélek akarata.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 91
A Rigó család reggelente
Készülődnek egy fürdőre.
Kis tó van az udvarunkban,
Oda szálltak mind a hárman.

Fütyül egyet rigó papa sietve;
Ugorhatunk madárkáim a vízbe.

Csobbangatnak, pancsolgatnak vidáman,
Mert cirmosunk most szundikál az ablakban.
Nagyot ásít mámorosan a cica,
Úgy tűnik, hogy tele van most a hasa.

A hancúr után dalolgatnak kedvükre,
Szól a nóta egész nap a kertünkbe.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 112
Erkölcs
Becsület
Tisztesség-
Volt, mikor
Csak szóval
Bombázták.
Mára a tiltott
Fegyvert is,
Jóváhagyták!
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 102
Ott...ahol....valahol
A masinéria ködben zakatol,
És fennhangon karattyol-
Az újrendnek itt az alkalom.

Leplezett viasz vigyor alatt
Nem látszik az alvadt
Vér- a fog éppen mibe harap.
Egymásnak - megemelt kalap.

Tisztséget betöltők
Tisztességesnek feltűntetők
Tisztelgéssel mutatják- a tűntetők,
Csak mihaszna rend-szer tűr-het-ők.

Tűntetést a tűntetők ellen -
Az a kitűntetett, érdemi szellem,
Mert az az igaz , s hiteles jellem-
Ami a kitűntetetteknek kellem.

A kapzsiság éhség -
Űrbéli fekete lyuk!
Több melyiküknek jut?
Nekik csak ez a kétség!

A köz-fontosítottaknak jár az érdem.!
Más-t nem is lehet - hozzájuk mérten,
Mert nincs másokban annyi vér-szem!
És a Rendnek nem fontosak!; - nem is kétlem.

Ott.....ahol.....több helyen valahol
A kapzsiságnak még nyílik alkalom,
Fontos, hogy az ön-vérszem vért nem látott!
Mert ott van a jámbornyáj - az, ki arra hivatott!

Hatalom, bíbor, bársony, dicsőség-
Van, hogy ez kijárt örökség!
Alapozatlanul semmi kétség -
A népnek ott marad a kötelesség!
Meg a tudat,
Hogy tapsolhatja az urat.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 109