Idő 
Értékelés 
Értékelés Továbbra is aranyosak a jelző kutyák,
Állandóan csak játszanának a nagy maflák.
Ma már végleg összebarátkoztunk Slampeccel,
Többször odahívtam, rohant-jött logó nyelvvel.
Rosszul tudtam, a kutyust nem Slambucnak hívják,
Keresztségben Slampecet rég ráragasztották.
Gondoltam, aranyos kutya hát megkövetem.
Ezt díjazza; gondolja a gazdit követem.
Vecsés, 1999. január 3. - Kustra Ferenc József
Állandóan csak játszanának a nagy maflák.
Ma már végleg összebarátkoztunk Slampeccel,
Többször odahívtam, rohant-jött logó nyelvvel.
Rosszul tudtam, a kutyust nem Slambucnak hívják,
Keresztségben Slampecet rég ráragasztották.
Gondoltam, aranyos kutya hát megkövetem.
Ezt díjazza; gondolja a gazdit követem.
Vecsés, 1999. január 3. - Kustra Ferenc József
Hull diólevél,
A tél tán’ ellensége…
Hajnali hűvös!
Levél hull, pereg,
Előző ősszel, hogy volt?
Hajnali hűvös!
Kemény valóság!
Levelet, szél sodorja!
Hajnali hűvös!
Napkorong még él,
De, leveleket szárít.
Hajnali hűvös!
Barátságtalan
Az őszi levélhullás…
Hajnali hűvös!
Levelek könnye
Télbe fagyva, igy kopog…
Hajnali hűvös!
Vecsés, 2015. november 21. - Kustra Ferenc József- írtam, eredeti Basó féle haiku csokorban.
A tél tán’ ellensége…
Hajnali hűvös!
Levél hull, pereg,
Előző ősszel, hogy volt?
Hajnali hűvös!
Kemény valóság!
Levelet, szél sodorja!
Hajnali hűvös!
Napkorong még él,
De, leveleket szárít.
Hajnali hűvös!
Barátságtalan
Az őszi levélhullás…
Hajnali hűvös!
Levelek könnye
Télbe fagyva, igy kopog…
Hajnali hűvös!
Vecsés, 2015. november 21. - Kustra Ferenc József- írtam, eredeti Basó féle haiku csokorban.
Most voltam kint,
Hideg van, borzongok.
Fehér a hó,
Hideg van, borzongok.
Rideg a tél,
Hideg van, borzongok.
Varjak szállnak,
Hideg van, borzongok.
Van sok ruhám,
Hideg van, borzongok.
Ez biz’ a tél,
Hideg van, borzongok.
Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József
Hideg van, borzongok.
Fehér a hó,
Hideg van, borzongok.
Rideg a tél,
Hideg van, borzongok.
Varjak szállnak,
Hideg van, borzongok.
Van sok ruhám,
Hideg van, borzongok.
Ez biz’ a tél,
Hideg van, borzongok.
Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József
3 éve van háború a szomszédban. Katonák, havonta ezrével fogynak… Kárpátaljaiak is…
(3 soros-zárttükrös, hatsoros belsőrímes, önrímes)
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó,
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… bizony, véres lesz az ágyúgolyó.
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó.
*
(leoninus)
Figyeljétek, tüzér ki tüzet nyit és azt bizony nem is kicsit.
Az elsütő szerkezetre spárgát köt messze, védett a keze!
Messziről jól megrántja a spagócát, kilövi a golyóját…
Sok lőporfüst terjeng a levegőben, durranás elmenőben.
A tüzér fiatalúr lefekve rángul és a füstsötétbe bambul.
Szeme vége üvegessé vált, arcán meg búra vált, értelmet levált.
Megjelent az ütegparancsnok, elhatározta: én most ordítok!
Mit képzelsz, hogy lefekszel, te szemét? Hallod? Nem tüzér vagy? Mér’ fekszel?
Ébresztő föl és kelj is föl! Telefonáltak, hogy megest lőni köll!
Szegény fiatalúr önkéntes katona volt, de belőle az élet már kiholt…
Már nem mozdul, ruha alól vérzik nyakája, kósza volt a golyó támadása…
Parancsnoka maga próbálta fölrázni, de nem ment... lassan, de könnyezve elment…
A parancsnok ment és telefonált, a vezető tűzére már hősi halott,
Nincs embere, ki madzagot rántson, halál élőre váltson… jól elkomázott!
*
(HIQ)
Háború,
Olyan amilyen!
Végpróba!
Mindenki
Ezt nem éli túl.
Végpróba!
A golyó
Megy! Kemény acél.
Végpróba!
Vecsés, 2025. február 9. -Kustra Ferenc József- Írtam: történelmi följegyzésként az ukrán háborúban 3 év alatt meghalt és megnyomorodott katonák emlékére… alloiostrofikus versformában.
(3 soros-zárttükrös, hatsoros belsőrímes, önrímes)
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó,
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… bizony, véres lesz az ágyúgolyó.
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó.
*
(leoninus)
Figyeljétek, tüzér ki tüzet nyit és azt bizony nem is kicsit.
Az elsütő szerkezetre spárgát köt messze, védett a keze!
Messziről jól megrántja a spagócát, kilövi a golyóját…
Sok lőporfüst terjeng a levegőben, durranás elmenőben.
A tüzér fiatalúr lefekve rángul és a füstsötétbe bambul.
Szeme vége üvegessé vált, arcán meg búra vált, értelmet levált.
Megjelent az ütegparancsnok, elhatározta: én most ordítok!
Mit képzelsz, hogy lefekszel, te szemét? Hallod? Nem tüzér vagy? Mér’ fekszel?
Ébresztő föl és kelj is föl! Telefonáltak, hogy megest lőni köll!
Szegény fiatalúr önkéntes katona volt, de belőle az élet már kiholt…
Már nem mozdul, ruha alól vérzik nyakája, kósza volt a golyó támadása…
Parancsnoka maga próbálta fölrázni, de nem ment... lassan, de könnyezve elment…
A parancsnok ment és telefonált, a vezető tűzére már hősi halott,
Nincs embere, ki madzagot rántson, halál élőre váltson… jól elkomázott!
*
(HIQ)
Háború,
Olyan amilyen!
Végpróba!
Mindenki
Ezt nem éli túl.
Végpróba!
A golyó
Megy! Kemény acél.
Végpróba!
Vecsés, 2025. február 9. -Kustra Ferenc József- Írtam: történelmi följegyzésként az ukrán háborúban 3 év alatt meghalt és megnyomorodott katonák emlékére… alloiostrofikus versformában.
Kérdések a lánctalphoz…
(Bokorrímes)
Ha majd az élet lánctalpa csak úgy rám hengerül,
Kiszakad a tüdőmből, utolsó leheletül…
Mit tettem, mit tehettem… csak úgy számadás végül?
*
(3 soros-zárttükrös)
Akkor vajon a vérem fog könny helyett csak úgy csöpögni?
Ott nekem ideje lesz, még vehemensen erősködni?
Akkor vajon a vérem fog könny helyett csak úgy csöpögni?
*
(Septolet)
Az élet
Lánctalpa nem éltet,
Ellenem ez merénylet…
Betérhet,
Becézget…
Keres mentséget,
Hallgatja mesédet!
*
(Senrjú trió)
Lánctalp… acélból,
Eltapos… milyen célból?
Szürke… a célból…
Lánctalp… acélból,
Lelket tépi… mi célból?
Szürke… a célból…
Lánctalp… acélból,
Szívet szaggat… mi célból?
Szürke… a célból…
Vecsés, 2021. január 24. – Kustra Ferenc József -íródott; önéletrajzi írásként az életről…
(Bokorrímes)
Ha majd az élet lánctalpa csak úgy rám hengerül,
Kiszakad a tüdőmből, utolsó leheletül…
Mit tettem, mit tehettem… csak úgy számadás végül?
*
(3 soros-zárttükrös)
Akkor vajon a vérem fog könny helyett csak úgy csöpögni?
Ott nekem ideje lesz, még vehemensen erősködni?
Akkor vajon a vérem fog könny helyett csak úgy csöpögni?
*
(Septolet)
Az élet
Lánctalpa nem éltet,
Ellenem ez merénylet…
Betérhet,
Becézget…
Keres mentséget,
Hallgatja mesédet!
*
(Senrjú trió)
Lánctalp… acélból,
Eltapos… milyen célból?
Szürke… a célból…
Lánctalp… acélból,
Lelket tépi… mi célból?
Szürke… a célból…
Lánctalp… acélból,
Szívet szaggat… mi célból?
Szürke… a célból…
Vecsés, 2021. január 24. – Kustra Ferenc József -íródott; önéletrajzi írásként az életről…
