Vajda János

(1827-1897)

Vajda János költő, újságíró 1827 májusában született Pesten jómódú család gyermekeként. Középfokú taulmányait a székesfehérvári ciszterciták gimnáziumában folytatta, de felsőfokú végzettséget nem szerzett. Rövid ideig Pesten lakott nagybátyjánál Vajda Péter írónál, majd Petőfi hatására vándorszínésznek állt, ezután rövid ideig Alcsúton dolgozott József főherceg birtokán mint gazdatiszt gyakornok. 1848-ban ő is megjelent a Pilvax kávéházban, lelkesen támogatta a forradalmat. Beállt katonának a honvédseregbe is, egészen hadnagyi kinevezésig jutott, elsősorban a délvidéken harcolt. A szabadságharc leverése után szüleinél keresett menedéket, később azonban ismét besorozták, és az olaszországi Padovában szolgált mint a császári hadsereg közkatonája. 1850-ben hazatért, rövid ideig hivatalnokként dolgozott, majd újságíró lett. A világosi fegyverletétel után nem támogatta az ellenállást, mert egy újabb szabadságharcot kivitelezhetetlennek tartott, ezért komoly ellenérzéseket vívott ki magával szemben. Rövid ideig Bécsben dolgozott, majd hazatért, a kiegyezést nem támogatta, így ismét szembe került a széles közvéleménnyel és Deák Ferenccel. 1880-ban megnősült, de házassága rövid ideig tartott, miután rájött felesége rovott múltjára, elvált. Utolsó éveiben gyomorbántalmak kínozták, és anyagi helyzete is egyre kilátástalanabb lett, kedélyállapota rossz volt. Magányosan és szegényen hunyt el 1897 januárjában Budapesten. Vajda költészete meghaladta korát, a legtöbben őt tekintik átmenetnek a Petőfi féle népies és az Ady féle modernebb költészet között.

I

Szemedből mindent megtanultam.
Előttem nincs többé titok.
Higyjétek, hogy megbolondultam:
Azt mondom, én mindent tudok.

Öröklét, elmulás, istenség
Rejtélyeit mind ismerem.
Mind, mind együtt van, semmi kétség.
Egyetlen szóban: szerelem.

Halljátok hát, jegyezzétek meg:
Az öröklét egy pillanat,
Az, melyet egy pár szép szemfénynek
Üdvözitő kegyelme ad.

Örök időknek minden üdve
E pillanatban benne van.
És hogy ez így van fönn eldöntve,
Bölcsen van az, jóságosan.

Hosszú, unalmas halhatlanság,
Minek viselnők terhedet?
Ha ez az egy perc, oh boldogság!
Egyszerre mindent kifizet?

Az elmulás, halál? - Csalódás.
Ki szeretett, szeretve volt,
Megőrzi létét egy mosolygás,
Mint csillagot az égi bolt.

E nagy világ egy, de kicsinyben
Külön, mérhetlen millió.
A szerelem, az itt a minden,
A többi csak hozzávaló.

A méret itten nem határoz.
Nap, leányszem, kisebb, nagyobb;
Ott, honnan szerelem sugároz,
Maga a mindenség ragyog.

Oh, én világom üdvössége!
Hát ugy-e ez mind szép dolog;
De tudod-e, hogy mit sem ér e,
Csak ha te is helyben hagyod?

Ha, kinek végtelen hatalmad,
Én szép felségem, édesem,
Kizárólagos szabadalmat
E találmányra adsz nekem?

II

Tudom, hogy el vagyok kárhozva,
Mert már az égben nem hiszek;
És ami hitem elrabolta,
A föld, a föld is elveszett.

Mert már nekem a bibliából
Akárki mit mond, hiteget,
Azt olvasom két szemsugárból:
Nincs más menyország, nem lehet!

Most már tudom, együtt van itten
Mind, ami édes, ami jó.
Az öröklétből szemeidben
A rekapituláció.

Hogy is lehetne hát menyország
Az, ami pláne végtelen!
Nincs e világon több valóság,
Csupán csak egy, a szerelem.

- Oh, mennyei gyönyörüségem,
S ha ezt nekem te nem hiszed,
Nem igaz-e, hogy üdvösségem
Az égen-földön elveszett?!

Hiába lettél nagy, dicső hős,
Padisah vagy orosz cár, dölyfös,
Ki nabucoi érzetében
Nem tudja már, hogy hova lépjen.

Szivedben újuló tavasszal
Találkozol egy gyermekarccal,
Ki rózsaláncot vet nyakadba,
Bár láthatatlant, s meg vagy fogva.

Ki ura vagy a seregeknek,
Kit népek, országok rettegnek,
E szép szemeknek sugarától
Remegsz, a földön csúszol-mászol.

Nyögsz térdre esve, jársz négy-kézláb.
Nyom a fejedre csörgő sipkát.
Csinál belőled nagy bolondot,
És okosan, mert így vagy boldog.

Ne bánd, akárki vagy, barátom,
Hogy így van itt e szép világon.
Hogy e kicsiny bársony kezecskék
E földön sorsodat vezessék.

Hogy egy parányi, láthatatlan
Szikrában oly nagy hatalom van.
A dinamitnak egy morzsája
Nagyobb úr, mint a Himalája.

Tövébe, hogyha akna fúrva,
Egy öntudatlan gyermek újja
Érintse meg és hurrah, egyben
A Csimborasszo légbe röppen.