Takács Mária

(1955-01-04-)

nyugdíjas

Budapesten születtem, Újpesten éltem 45 évig. Most már nyugdíjas vagyok, de természetesen nem pihenek, dolgozom tovább a saját vállalkozásomban. Nagyon szeretem a verseket, az irodalmat. Hosszú éveken át nem volt időm verset írni, de most igyekszem mindezt bepótolni. Magánéletemről: egy fiam van, aki három gyönyörű unokával ajándékozott meg.

Jön veled szemben,
Te elfordítod fejed.
Szempillád rebben,
De a megvetés vezet.
Látod, megszeppen,
S te nem fogod a jelet,
Mész görnyedtebben,
És nem nyújtod a kezed.

Félted gyermeked,
És rászólsz, ne nézz oda!
Éled életed,
Nem érzed, ez egy csoda,
Ahogy küzd, szeret,
Bár nem ő választotta,
Mégis megveted.
Isten rá ezt osztotta.

Ne tedd, ne bántsd őt,
Segítsd, könnyítsd meg létét.
Érezze erőd,
Hozz el lelkébe békét,
Adj neki erőt,
Feledje mások vétkét,
Legyen éltetőd,
Hogy megérted reményét.

Csöppnyi szeretet
Gyógyír a betegségben,
Gőgöd leveted,
Így időben és térben
Kitágul szemed.
Őt látod, teljességben,
Az embert... veled...
És nem kerekesszékben.

2015. július 8.