Ostrozánsky Gellért
(1964-)
Felvidék
Idő    Értékelés
Gyújtó - pontban
Az emberiség
És a jelenben
Szemlélhető
Két-ség
Az Ember
Is
Ég
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 59
Az ezüst levelű nyárfa törzse
Csontfehéren villan
A sötét éjszakában
Teliholdkor.

Fent a fénylő koronák
Alant kuporog a vakság
Titkosan hallgat a némaság
A sűrű bozótban.

A szél sem suttog ma
A csönd beleolvad a holdvilágba
És komótosan ködfátyol
Ereszkedik a tájra
S a pillanat a csillagokat
Tereli karámba
A hold udvarába.

Remekmű a nap végére
E sejtelmes béke
Mint frissen sült kenyér
Zamata
Az égig ér.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 70
Mintha csak rámfújnád
Lágyan a levegőd
Hagyom
Hogy a szél
Bőrömön simogasson

A fuvallat csak játszik
Tovább
Érzem hajad illatát
S ahogy világom kitárom
A Most-ot
Magamat
Álmaid közt találom

Átsiklik a pillanat varázsa
Akár csak valóság volna
Ölelkezik sok gondolat
Lopott idő az öröklétben
És nem kellett hogy felébredjem.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 94
Fenyőillattal szálljon a Béke
Az Emberséges megértés
És ne csak most
Hogy eljött Jézus születése
Napja

Ideje
Minden reménynek
Álmodozó szépnek
Napja
A megváltó istenségnek
Ideje
A szeretet fényének

Naponta
Ibolyaillattal szálljon a Béke
Mikor a tavasz első lépte
Kivirágzik
És nyáron a rózsa
Csodabűvöletét sugározza
Illatával
Az alázat csendes nyugalmát
Ősszel majd a színek hozzák
S mire eljön a tél
Letelik az esztendő
Örömöt halmozva újra eljő
A megváltó
Mindnyájunkban

A karácsony
Belül mélyen van
A fény születése
Nem a csillogásban
Csecse-becse ajándékban

Kis emlékezés azokra
Kik túl messze vannak
A mában
Elég egy meleg ölelés
Az összetartozásban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 98
Koszorúba rendeződik
Időnként a hangulat
Búsul az ébredés ásító percétől
Amíg kalapot emel az alkonyat.

Reggel a hajnal szilánkjai
Megsebzett felhők kíséretében
Nyirkos hűvösséggel telepednek
Az induló nap hiányosságaira
Az érzékelések látószögére.
A bal láb elsősége
Mende-mondák árnyékából
Olykor ugyan kikandikál,
De csak az összefüggések
Mítosza marad.
A rosszul indított nap
Bélyegzőjének tintafoltja
Megfesti a léptek múló pillanatát.

Megesik -
A pecsét nyoma
El nem tűnik soha
Szemnyugtáig virít
Sorskönyvünkben
Kézjegyét ott hagyja.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 374