Ostrozánsky Gellért

(1964-)

Felvidék

Rég volt már régen
Én még akkor
Nem is éltem

Apám az Ural tövében
Csalán levesét főzte
Életben-maradásáért
A Káma vizében.

Anyám a krumpli földeken
Kertjük művelése helyett
Életben-maradásáért
Robotolt a Szlavkovi hegyeken.

Fogságban voltak
Mindketten
Éveken át
Életben-maradásért
Idegenben.

Apámat a mocskos háború
Behívó levele
Anyámat a kollektív bűnösség
Szelleme
Kényszerítette
Életben-maradásért
Arra a helyre.

És még
Sokan voltak az időben
Akik jártak Egy-cipőben
Éveken át
Életben-maradásért
Idegenben.

Mert
Bűnös akadt éppen bőven
Az-időben
És az
Összefonódott sorsok
Terhe
Az utódok zavaros lelkébe
Hiába indul
I-gazság keresésére

Mert
Még ma is folyik a Játszma
A nagy osztozkodók
Erszényében
A vaskos haszon reményében
Háttér mögül álarcba
Pár figura
Nevet a markába.

Profit-éhes király-dáma
Nemzeteket űz játékba
A Valódi sakktáblára
A népek alázatára
Számítva
És e taktika
Még mindig
Bevált aranyalmafa.

Szabadon áramló nyugalommal
Beszívni az éltető lég
Molekuláiban elrejtett táj
Béke harmóniáját
Fenséges áldás
A természet kegyes jóvoltából.

A sejtekben felhalmozódott
Rohanó feszültség
A tájat átszelő folyó
Fodrozó vizének
Hűvös esti párájában
Óvatosan feloldódik.

Az idő egy pillanatra megtorpan
A nap bíborsugarán
Mikor az áhitat mező-illata
A térség egyedi zamata
Balzsamozza simogató kézzel
Megfáradt testem s lelkem.

Gondolatokat terel
És színekben fürdő felhőket
Enyhe szellő szárnyán
Egy tucat énekesmadár
És égi dalukban
Csendesen átalakultam.

És másnap reggel
Fényáradatban üdvözöl
Az Egység varázslatosan
Átfogó Anyai Lénye
Örömöt oszt gyermekének
Ki léte eltévelygett Része.

Könnyüvé vált vállamon
Már csak Galambom
Hordozom
Röptével együtt szállunk
Ameddig tart az álmunk
Valósága
Szabadon
Szomjazva a pillanat varázsát
Leraktam a tegnap poggyászát.

A távolból hallatszik
Ahogy zúg-súg
Sistereg
A gördülő kerekek alatt
A kigyúrt
Lucskos aszfalt
A város irányában
A forgalom dagadt
Torlódik a rohanás
Ezen napszak alatt.

Senkinek sincs ideje
Így hát kényszerülnek
Utolérni önmagukat
Sietve
Mert nem minden
Fér bele
Pár órába
A délutánba
Mikor szabad lehet
A cselekedet.

Az óra ketyeg
Gyorsabban pereg
Nap s éjszaka
És holnap újra
Sietni kell a munkába
Mert a lét drága
Benne van a pénz markába
A boldogság ára
Mára
Szabadság láncra
Kovácsolt Idő

Az élet igája
Kerít úgyis hatalmába.
És holnap újra...
Sorban áll a tor-túra.

A völgyből
Elmerengve úgy tűnik
A lankás hegyoldalon
Kiterített menyasszonyi fátyol
Hullámzik könnyedén
A mélyzöld erdő alján.

Ünnepélyes pillanat is lehetne
Ha a ringó margaréták közt
Feltűnne
Frissen szökkenő sziluetted
S bódult lelkemre
Cseppnyi mosolybáj
Lengedezve ereszkedne.

Minden ború és
A csillogó könnyedség
Átmeneti állapot.
Reggelre
Új napra virradok.
Ahogy áramlik
Az örökös változás
Más lesz a hozzáállás.

Tükörkép a világ
Szemekből vetül a tér
S a tartalom.
Mást jelent a fogalom
A hangulat pólusain.

Az öröm intenzitása
Távolodik szinkronban
A közeledő jövővel
És a fájdalom
Bár nehézkesen
Elsorvad a múlt időben.

A hangulat pólusai közt
Mint az inga
Lüktet létünk
Vidám s bús periódusa.