Ostrozánsky Gellért

(1964-)

Felvidék

Nem vagyok én János,
Aranyból sem vagyok,
A lelkem is sáros,
Eleget sem adok.

Hogyha méltóbb lennék,
Tán jobban is szeretnék.
Erre vagyok képes,
Nem voltam én lépes.

Nyúlból van a szívem,
Bátorságom szerény,
Nincsen nekem hírem,
Nem vagyok nagy legény.

Amit tudtam adtam,
Elvették mit hagytam.
Kaptam is, nem mondom...
Úszik még a sorsom.

Az ősz derekán túl,
Erőm elfogyóban.
Hangom is vízbe fúl,
A lét lefolyóban.

Aki lettem...voltam.
Hegyeket nem hordtam.
Csak dolgozni mertem,
Ma is felébredtem.

Keresztem még viszem,
Fel a golgotára.
Addig jó míg hiszem,
Jön holnap a mára!

Dunatőkés, 2024 március 3.

Tükör mögött régen elveszett a lét,
Már nem tekint vissza a jól ismert kép
Szülők féltő szeméből.

A tükörben még ott a lelkük könnye,
Én vagyok a génjeik nyitott könyve,
Rám tekintnek szememből.

A tükör mögé én is majd elmegyek
Hol örülök mindenkivel, és leszek
Fény, gyermekem szeméből.

Dunatőkés, 2024.március 2.-Ostrozánsky Gellért - írodott: félrím formában.

Egy cseppben kis lét szökken,
Lassan cseperedetten.

Életet ringató víz,
Magzatot tápláló csíz.

Istentől megjövendölt,
Betölt emberi szerepkört.

Hitetlen utakon vájt
Forráskút, golgotát járt.

Kereszt-fán szeretet,
Menti meg az életet.

Dunatőkés, 2024.március 3. -Ostrozánsky Gellért - íródott: rímes hétszótagos kétsorosokban.

Hagyom,
Haladjon napom.
Akaratom
Agyon csapom!

Hallgatom
Vakon hangom.
Magamon
Nagyon csodálkozom.

Gondolom,
Folyjon vasárnapom
Monoton.
Hordom sorsom.

Dunatőkés, 2024.március 3.-Ostrozánsky Gellért - írodott: halmaz rím formában.

A hegyi csermely csobogó,
Hangja csilingelve zeng.
Szurdokban zúgó zuhatag,
Morcos moraja reng.

Virág-erdő hegy oldalán,
Erdő alján szétterül,
A kis patak völgy aljáról
Nagy folyóba menekül.

Kicsi csermely összeolvad
A dús áradat vizével,
Dicsekszik majd sós tengernek
Forrásának ízével.

Dunatőkés, 2024.március 3.-Ostrozánsky Gellért - írodott: félrím formában.