Ostrozánsky Gellért

(1964-)

Felvidék

Szökkenő őzek,
A rétet járják éppen,
Terített asztal.
Határnak éke csordák,
A látványt így fokozzák.

Kis gidák nőnek,
Legelők bőségesek.
Édeni vidék.
Őzcsemeték vígságban,
Biztonság a csordában.

Őz sereg inal,
Zajra megiramodott.
Fedő erdő véd.
Kecses és félénk állat,
Veszélyessé is válhat.

Elegancia,
Báj minden mozdulatban.
Mezei balett.
Ingyen műsort figyeltem,
Szép látványnak örültem.

Dunatőkés, 2024. június 22.

Cinkék éneke
Túrára hívogató.
Kedv teremtő dal.
Nem költözik...jó neki,
Van ki télen eteti.

Kis rozsdafarkú,
Bozótban mint víg gyümölcs.
Daloló bokor.
Kedves hanggal énekel,
Kitüntetést érdemel.

Csuszka, és harkály
Fáknak törzsén kutatók.
Nagy rovarírtók.
Vérükben a gyógyítás,
Egyik sem volt iskolás.

Alj-bozót ága
Lombok alatt megnyúló.
Árnyék szabály!
Alant rigó kapirgál,
Kukacokat huzigál.

Veréb sokaság,
Mindenütt élelmesek.
Csipogó banda.
Városban vagy erdőben,
Otthonra lel ügyesen.

Szelíd gerle pár,
Fészke ügyetlen kosár.
Fióka félhet.
Szeretetnek jelképe,
Turbékol a szívekbe.

Kis-Duna mentén
Madaraknak édene-
Érint a béke.
Akad itt bőven termés,
Bús léleknek menekvés.

Dunatőkés, 2024. június 11.

Lágy bársony kehely,
Reményt parázsló szépség.
Piros-pozsgás lét.

Nyári csókot küld,
Ábrándos gyönyörűség.
Pipacs-szerelem.

Kalászban parázs,
Tüzel a naplemente.
Pipacs szirom ég.

Mezei álom
Ringató bíbor tenger.
Hullám-ölelés.

Kigyulladó est
Pipacsrengeteg felett.
Virág-lángolás.

Mint isten lelke,
Selymes pipacsok felett...
Béke-galamb száll!

Dunatőkés, 2024. június 18. - íródott haiku csokorban.

Angyalok dala
Madarak torkából zeng.
Mennyei kórus.

Égi áldás száll,
Madarak énekével.
Angyal-közelség.

Énekes madár
Angyal hangjával szólal.
Léleknek manna.

Mennyei dalok,
Angyali érintések.
Madárcsacsogás.

Angyalok szállnak,
Simogató csicsergés.
Szívfeloldozás.

Dunatőkés, 2024. június 14.- íródott: senrjú csokorban.

Régen indult a menet.
Már évtizedek óta
Váltottunk jegyet.
A sors menetel,
És tetteink nyomát
A múlt fátyla lepi el.

Elsuhant növekvő fák alatt
Az évekbe tömörödött
Egyedi pillanat.
Tartósított emlék megmaradt.
A végtelenség kapujában,
Kapaszkodva egymásban
Őrizzük a másikat...

És nem is olyan fontos,
A szó mennyire folytonos.
Elég a gondolat!
A lelkünk összeér,
Hittel idéz múltat.
Egybeolvad mával -
Tudjuk...egymásnak
Tartozunk hálával.