Móra Ferenc

(1879-1934)

Móra Ferenc nagyon szegény paraszti családból származott, nehéz gyermekkora rányomta a bélyegét egész életére. Életcélja volt, hogy tanult ember legyen belőle. Bátyja a nála tizenöt évvel idősebb Móra István, aki verseket írt, emelett mint tanitó dolgozott segítette a kis Mórát pályája elején. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, itt szerzett természetrajz-földrajz szakos diplomát. Rövid ideig Vas megyében oktatott, majd Szegedre költözött ahol a Szegedi Napló munkatársa lett. Ennek az újságnak hosszabb ideig főszerkesztője is volt, és egészen a haláláig munkatársa. Munkatársa volt a szegedi városi múzeumnak is, ahol régészeti ásatásokkal foglalkozott. A Szeged körüli őskori településeken folytatott ásatásokról számos beszámolót készített, melyet különböző folyóiratokban publikált is. Első versei a 20. század első éveiben jelentek meg, mint Az aranyszőrű bárány vagy a Segédsoron. 1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, akit a magyar gyermekirodalom klasszikusának is tartanak, az ő hatására kezdett ifjúsági műveket írni, amelyek a mai napig nagy rajongó táborral bírnak. Egyik leghíresebb műve talán a Kincskereső kisködmön, amit 1918-ban írt, több nyelvre is lefordították, és az egész világot bejárva nagy népszerűségre tett szert.

Készítette: www.versek.eu

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.