Te vagy a föld,és te vagy a tenger,
te vagy minden,mi kell nekem.
te vagy az életem,te vagy az álmom,
s tiéd a kéz,mely átölel.
Rólad álmodom hosszú éjszakákon
nem tudom eljössz?vagy csak álom ez?
Álmomban érzem bársony érintésed,
erős karjaiddal lágyan átölelsz.
De midőn ébredek könnyes lesz a párnám
mellettem nincs más,csak hűvös vánkosom,
s könnyeim között ébren elmerengve
érzem:már örökké rólad álmodom.
Mint halk sóhaj a szélben
mely könnycseppet szitál
úgy fogok én is sírni
ha nem leszel talán.
Úgy kérlek ne menj még
maradj itt nekem!
Sajgó szívemre gyógyír
egyedül te lehetsz..
elmúlt az ősz,a tél is,
újra jő a nyár.
Látod?A zúgó szél is
napsütésre vár.
Elmúlik egyszer minden
bánat és harag,
helyette jön majd új nap,
mely mosolyt fakaszt.
Látod?Itt vagyok én is
megfogyva,törve bár,
s fájó szívedre gyógyír
én leszek talán.