Mátyás Elizabeth

(1998-03-10-)

Egyetemista

Kezdetben egy helyi újságíró figyelt fel rám és ajánlott be egy heti lapba, ahol mai napig jelennek meg cikkeim, de oda verseket nem küldhetek be, ezért gondoltam, hogy megpróbálkozom máshol,más oldalakon , ahol direkt ezekkel foglalkoznak, mert egy jóbarátom azt mondta, hogy ennyivel tartozom az embereknek, ha már van tehetségem az íráshoz.

Mint szárnyaszegett madár suhanunk át az életen
A mindennapok gondját halmozva,
Elfelejtjük mi is az igazi értelem,
Mely a boldogságunkat okozza.

Áttekintünk társainkon, kiket az élet földbe tiport
Nem törődve velük,
Elhaladunk egymás mellett anélkül,
Hogy egy szót is váltanánk velük.

Álljunk hát meg egy percre és tekintsünk magunkba
Elgondolkodva az életen,
Hová is tűntek az apró csodák,
Melyek a gyerekkorunkba léteztek?

Mind, mint a hamu szállt tova
Az évek során,
Életünk igazi értelmét vesztettük el
A felnőtté válásunk után.

Próbáljunk hát úgy élni, hogy majd sok év múlva
Ha majd eszünkbe jut a múlt,
Ne bánkódjunk majd azon,
Ami rég a feledésbe múlt!