Kustra Ferenc József

(1948-)

nyugdíjas

Író.- költő,- haikuíró.- literátus

Hétköznapi pszichológia…

(Leoninus csokor)
Ő kit utolér a végzet és rogyadozik kábán, látszik, alig áll a lábán…
Összeomlik a lelkében minden, mert ráébred. semmi jól már nincsen…
Még jó, ha annyira magánál van, hogy felismeri, kötésig kakiban van…
(Régen a fából készült aszfaltot ellopták, most az ő életalapját rontják…)

Érzi, hogy nagy a baj, leomlik lelkében minden és ez maga a nagy robaj…
Voltak vágyai, álmai, sőt tervei mik tovatűntek, közben meg, hogy dübörögtek…
Még annyi van benne, hogy tudatosan vánszorog... elesne, így nem ácsorog…
Már sír is kínjában, de könnyei sem lökődnek, néha-néha előkerülnek…

Még épphogy végig tudja nézni magát, meghal? Nem érti sorsa óvatoskodását…
Születése óta csak szőte megváltó terveket, de nem értette embereket…
Tervezései jók voltak, másnak sikerültek, kezük alól sikerek kikerültek…
Ő meg csak szerencsétlen lúzer volt s lelkében a siker és sikertelenség bunyózott…
*

(senrjon csokor)
Nincs semmi okos tanács,
Nincs már oly’ ami segíthetne.
Lélek leomlás.
*
Álmai kártyavárát
Lehet-e újraépíteni?
Lélek leomlás.
*
Nagyívű volt kártyavár
Projekt, zöldes, lakótelepnyi…
Lélek leomlás.
*
De folyvást éltek bajok,
Akadályok, gátló tényezők!
Lélek leomlás.
*
Az öregsége már meg
Is mutatja a siker nélkült…
Lélek leomlás.
*
Öregedés… a véghez
Vezető út… mi sem nincs! Kasza…
Lélek leomlás…

Vecsés, 2024. január 5. -Kustra Ferenc József- íródott leoninus és senrjon csokorban a véglegességről, önéletrajzi írásként!

(Bokorrímes)
Minden éjjel, biztosan álmodok egy kicsit…
Paraszthajszálnyit, kiskanálnyit, tán' szemernyit…
Biz’ ha nem emlékszek, hogy vajon mit is álmodtam,
Panaszt is megfogalmazok, ártalmatlan búban.
*
(3 soros zárttükrös)
Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem,
Vissza aludnák, sorsom lesújtón mondja, hogy nem engedem…
Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem.

Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem,
Igy aztán még azt sem tudhatom, hogy ki az, aki nézegethet engem.
Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem.
*
(Senrjon)
Szívem éjjel is dobog,
Ha álom nélkül kelek… dohog.
Kimaradt éjjel!
*
(Senrjú)
Jövő, még remény,
Homokóra már csak múlt!
Éji álmokat!
*
(HIQ)
Szárnyam nincs,
Lúdtollal írok!
Megmarad?

Vecsés, 2024. július 3. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként!

Büszkeség, félelem vagy akár a kétség!
Ne engedd, hogy eluraljon a semmiség.
Lehet, azt gondolod, hogy az életed egy gyenge fércmű,
De bízz, hogy nem, hanem majd lesz egyszer igazi, élethű…
Hosszú utamon bandukolok, futok, loholok, vagy csoszogok,
És lehet, hogy az életművem, amit megszállottan hajszolok?

Örömmel fekszek le este, várom, hogy várjon a reggel,
Addig is éjjel, majd szépet álmodok a süket csenddel.
Lefekszem békésen és lehet, hogy ez az utolsó alkalom?
Így, ha ebbe belegondolok, akkor ez maga a fájdalom.
Ha majd megszűnik életem, a fontos létem,
Akkor fogod megérteni, hogy mit vesztettem.

Lehet az neked szélsőséges vigasz, ha utcán, mint bolond úgy szaladsz?
Igen vagy nem? Szinte biztos, hogy halál elől, élted vesztébe rohansz…
Múltad útját bejártad, karjaidat széttártad, értelmed átkarol,
Ő van, vele az ősvényen bízz, hogy neked segíthet jobb jövőt rajzol.

Az idő vasfoga, előbb-utóbb minden csontról majd a húst is lerágja,
Festék réteg alatt is dolgozik a világ jó pénzen edzett vasfoga…

A szívem virul, dobog és bár az eszem nem gondtalan,
Még télen is van olyan fa erdőben, mely nem lombtalan…

Vecsés, 2013. november 7. - Kustra Ferenc József

Hoztam életemben, rossz döntéseket,
Sűrűn emlegettem, az Isteneket.
Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet,
Rossz döntésből építek emeletet.

Ember tervez, de: sorsában megírva,
Hogy mi lesz vele a továbbiakba.
Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet,
Rossz döntésekből élem az életet.

Vecsés, 2002. szeptember 10. -Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

Egy prózám története

Ülök a dolgozó szobámba és elmerengek,
Mesélek magamnak, mint az óvónő egy indián regényt,
Kedves a történet, nagyon kedvelem ezt a sziú legényt.
De a mese véges, fázok és fel is derengek…

Érzem, nekem is írnom kell szép történeteket,
Ezért a pennám végét a kalamárisba betentázom,
Aztán ahogy fút papírlapon, kialakul az írásom.
Boldogan elnézem, a kis ’helyre’ történetet.

Vecsés, 2024. március 2. -Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.