Kustra Ferenc József

(1948-)

nyugdíjas

Író.- költő,- haikuíró.- literátus

Te, drága kicsi Stefánia,
Jó lenne már, ittléted tárgya…
Vállgödrömbe bújnál,
Hason simogatnál.
Úgy szeretném érezni, még ma.

Park vastag füvében ledőlnénk,
Jövőnkről hosszan merenghetnénk.
Mesélnénk vágyunkról,
Elgondolt ábrándról.
Szádat puszilgatnám; élveznénk.

Szeretném a végtelenséged,
Kéne szerető kedvességed.
Idő van, indulnánk,
Aztán meg rohannánk…
Kicsi Stefi! Imádnám lényed.

Vecsés, 2019. augusztus 7. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor

Szerelem?

Szerelem,
Nekem
A hiányérzésem

Jólesik léleknek,
Hódolok eszményeknek.
Csak szeressük egymást nővel…
Önbizalmat növel.
*

Szeretni a nőt…
Értéknövelőt.

Szívem vágya,
Életem állomása
És a
Lelkemnek a
Simogató karbantartása…
*

Szerelem kéne,
Ajándékozz véle…

Ölelnélek, csókolnálak,
Falhoz szorítanálak…
Visszaölelnél,
Csókolnál,
Velem, vadult szerelmet játszhatnál.

Vecsés, 2019. február 22. – Kustra Ferenc – romantikus Septolet csokorban

Vágyom közeled, édes Flórám!
Ölelve, hátad simogatnám…
Szerelmetes lelkem,
Kívánt egyetlenem.
Élvezném jelenléted, Flórám!

Puszit nyomnék homlokodra; ám
Közben szép arcod simogatnám.
Karolva sétálnánk,
Egymást megpuszilnánk…
Élvezném jelenléted… úgy ám.

Lelkemben érezlek, én Flórám!
Ha itt lennél, becézne a szám…
Én üdvösségedet
Nyerhetem? Végletet…
Diadalmas kell legyek, Flórám!

Vecsés, 2019. március 10. - Kustra Ferenc - Romantikus LIMERIK csokor

Mesélték: a nőgyógyász Jancsi,
Altatott nőkkel, oly’ kancsi!
Földugja a tükröt
Nézeget, mint lökött.
Ej, már ne huncutkodj, Te Jancsi!

Rég nyugdíjas! Megismerkedtünk.
Vérmes remények, mi lesz köztünk.
A rendelőben majd
Leszek én kakas… fajd.
Egyeztetni kell… mi közösünk.

Vezettem, szép Balaton fele,
A kölcsönautó, szekere.
Egyszer csak rángatott,
Hiba ólálkodott.
Elfogyott benzinje… nofene.

Vecsés, 2018. augusztus 29. – Kustra Ferenc – LIMERIK csokor

Fiatal nő majdnem elesett,
Elkaptam, öleltem keveset.
Megjelent a vad férj,
Ordította: most mesélj!
Futottam, mint nyúl, nem keveset.

Harmincas nő, láttam rosszul volt,
Segítve fogtam… dühöt fogott.
Pedofil, kiáltott!
Körömmel megkarmolt.
Elfutottam, míg lehető volt.

Előttem tipegett tűsarkús
Lába… Néztem, kedvem nem borús.
Szájtátva bámultam,
Botlottam, fölbuktam.
Mást nem reméltem… eltűnt friss hús.

Vonatlépcsőbe akadt sarka,
Ha nem kapom el… véres orra!
Fölszedtem táskáját,
Nem jóindulatát.
Pofon-vágott és ment amarra.

Vecsés, 2018. augusztus 29. – Kustra Ferenc – LIMERIK csokor